Robert D. Hare: A köztünk élő pszichopaták - 5. rész

A probléma gyökerei

A pszichopaták szülei vajmi keveset tehetnek azon kívül, hogy tehetetlenül végig kell nézniük, amint gyerekeik, a mindenhatóság és a mindenre jogosultság tudatától kísért önös vágykiélésben elmerülve, a romlás útját járják. Fejvesztve rohannak egyik tanácsadótól és terapeutától a másikig, de úgy tűnik, semmilyen tanács nem válik be. A zavarodottság és fájdalom fokozatosan kiszorítja a szülői szereptől remélt örömöket, a szülők pedig újra és újra azt kérdezik maguktól: hol rontottuk el?

A profilozás kialakulása John Douglas szemszögéből - 2. rész

Az 1950-es évek közepére egész New York-ot megrázták az „őrült robbantó” merényletei, akinek a számlájára 15 esztendő alatt harmincnál is több bombát írtak. A robbantó olyan nevezetes középületeket választott célpontul, mint a Központi és a Pennsylvania pályaudvar vagy a Radio City Music Hall. Az őrület tetőfokán, 1957-ben a rendőrség bevont egy Greenwich Village-i pszichiátert, dr. James A. Brusselt, aki tanulmányozta a robbantások helyszínén készült fényképfelvételeket, és elemezte a robbantó gúnyos leveleit, amelyeket az újságoknak írt. A pszichiáter az általa felismert viselkedésmintából aprólékos következtetéseket vont le, egyebek között azt a tényt, hogy az elkövető paranoiás, gyűlöli az apját, megszállottan imádja az anyját, és egy connecticuti városban él. Az írásos személyiségrajz végén Brussel az alábbi útmutatást adta a rendőrségnek:

A keresett személy testes férfi. Középkorú, külföldi születésű, római katolikus. Nőtlen, a testvérével él. A megtalálásakor valószínűleg kétsoros, végig begombolt öltönyt visel.

Halál és növekedés – Mark Spencer igazságügyi botanikus szakértő munkája

Az élet nem áll meg, ha valakit megölnek. Körülötte minden tovább virágzik és burjánzik. Mark Spencer igazságügyi botanikus szakértő a növényekből ki tudja olvasni, hogy mi történt azok környezetében.

Mark Spencer igazságügyi botanikus szakértő

A vendéglátó - A sorozatgyilkos Dennis Nilsen - Befejező rész

Nem ez volt az első ilyen levél tőle, és még ma sem tiszta, hogy mi volt vele a célja. Talán abban reménykedett, hogy eltereli magáról a gyanút és megússza az egészet. Talán a gyilkosi karrierjének végét akarta beharangozni, ahogy arról később egy újságírónak írt. A rendőröknek, akik elfogták, az őrizetbevételének a napját úgy jellemezte, mint a napot, amikor végre segítség érkezett. Egy dologban azonban biztos lehet az ember vele kapcsolatban: Nem az volt, akinek mutatta magát. Soha, senkivel szemben.

Amikor Peter Jay nyomozó megtudta, hogy egy író a belügyminisztériumhoz fordult, hogy kapcsolatba lépjen Nilsennel és könyvet írjon a tetteiről, komolyan elkezdett aggódni. Amikor aztán Brian Masters felkereste a kapitányságon a nyomozót, Jay mindent megpróbált, hogy eltántorítsa az írót ettől az ötlettől. „Megpróbáltam meggyőzni arról, hogy egy olyan gonosz világba próbál behatolni, amibe valószínűleg ő is belepusztul.”

A profilozás kialakulása John Douglas szemszögéből - 1. rész

Ahogy a pszichopata személyiséggel kapcsolatban több részben közzéteszem Robert D. Hare "Kímélet nélkül" című könyvéből készített saját jegyzetemet, ugyanezt szeretném tenni John Douglas és Mark Olshaker "Sorozatgyilkosok" című könyvével is, amely művet Douglas az FBI Viselkedéstudományi és Nyomozástámogató Részlegének ajánlott. Ebben a könyvben gyakorlatilag megismerkedhetünk a profilozás megszületésével egy olyan ember elmondásában, aki saját maga is részt vette benne, akit az alapító tagok között tudhatunk. Remélem, mindenki hasznát tudja venni az itt összefoglalt információknak.

A vendéglátó - A sorozatgyilkos Dennis Nilsen 3. rész

Amikor Nilsen szombat délelőtt 11 körül felébred, a vízvezetékszerelő már az eldugult csöveket vizsgálja. Bármi is tömítette el azokat, a profi szerszámok sem tudják onnan elmozdítani. A vízvezetékszerelő azt ajánlja Jim Allcocknak, hogy a Dyno-Rod céget hívják ki, akik ebben specialisták. Ők azonban csak hétfőn tudnak jönni, ezért Allcock egy cetlit hagy Nilsen ajtaján: „Itt volt a vízvezetékszerelő, ne használja a wc-jét.” Amikor Fiona Bridges összefut Nilsennel a lépcsőházban, elmagyarázza neki: „Ha ön használja a wc-t, akkor a ház többé wc-je kiönt. Hétfőn tudatom, hogy mikor használhatja újra a wc-jét.” „Köszönöm”, mondja Nilsen és elgondolkodva megy tovább. Később, a rendőrségen így beszélt erről: „Kezdett derengeni számomra, hogy ennek az én tevékenységemhez lehet valami köze.”

A Hannibal Lecter effektus 2.

Egyszer már írtam korábban Hannibal Lecter, a kannibál pszichopata alakjáról. Magam sem tudom, miért fogott meg ennyire a karakter, akkor a Hannibál ébredése című 2006-os mozifilm kapcsán próbáltam részletesebben bemutatni ennek a kiemelkedő intelligenciájú szörnyetegnek a jellemét, ám azóta még inkább bűvkörébe vont a Hannibal című televíziós sorozat kapcsán.