Disszociatív identitászavar, avagy a többszörös személyiség problémája - 1.rész

A többszörös személyiség problémájának legérthetőbb és legegyszerűbb magyarázata az, hogy kialakulásának középpontjában az elsősorban gyermek vagy fiatalkorban elszenvedett trauma és/vagy bántalmazás áll. A fejlődő, még  nem teljesen kialakult személyiség nem képes ezeket feldolgozni, s amikor az illető feszült helyzetbe kerül, alapszemélyisége úgymond a "háttérbe" lép és kialakít olyan, úgynevezett alszemélyiségeket, amelyek erősebbek, határozottabbak, netán agresszívek is és ők lépnek az előtérbe, hogy az alany az adott stresszes szituációt könnyebben tudja kezelni. De nézzük meg ennek az állapotnak a pontosabb pszichológiai bemutatását.

Anthony Perkins Norman Bates szerepében

Frenológia – Fiziognómia -Antropometria

„Látszik rajta, hogy elvetemült gyilkos!” „Úgy néz ki, mint egy bűnöző!”

Ismerősen csengenek ezek a mondatok, ugye? Többször hallottuk már a televízióban, amikor körözött személy fantomképét, vagy fényképét láttuk, vagy amikor egy interjút láthattunk a börtönben csücsülő elkövetővel. Egyszer még az én számból is elhangzott, amikor egy este édesapámmal gyalogosan hazafelé tartottunk, s bizony jó néhány „éjszakai pillangó” jött velünk szembe. „Milyen érdekes, hogy a rosszarcú emberek többsége ilyenkor este bújik elő.” – mondtam én, de aztán el is mosolyodtam ezen kijelentésemen.

Következzen most egy kis történelmi visszatekintő arra, hogyan próbáltak tudósemberek magyarázatot keresni arra, vajon a bűnözői személyiség megmutatkozik-e a külső testi megjelenésen is, léteznek-e olyan testi adottságok, melyekben kódolva van a bűnözés.

 Évszázadokkal ezelőtt az orvosok úgy gondolták, hogy a külső tulajdonságok elárulják, hajlamos-e az adott ember bűnözésre. Úgy gondolták, a koponyaforma meghatározása – más nevén a frenológia – alkalmas akár a személyiség felmérésére is.

Egy ragadozóval kevesebb

2013. június 7-én, 53 éves korában májelégtelenség következtében elhunyt a San Quentin Állami börtön egyik legrégebbi lakója, Richard Ramirez, vagyis az "Éjszakai vadász." Ramirezt az egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosként tartják számon.

A DNS ujjlenyomat – Sir Alec Jeffreys

1962-ben egy vasárnap reggel egy brit újságkihordó fiú döglött macskát talált az út mentén. A tizenkét éves srác a táskájába tette, és hazavitte a tetemet. Ez Lutonban történt, a Londontól harminc mérföldre északra fekvő városkában. Ebéd előtt még volt a fiúnak egy kis szabadideje, így a macska tetemét az ebédlőasztalra fektette, és otthon összetákolt eszközeivel – például egy kilapított dísztűből készült szikével – elkezdte felboncolni. Az orrfacsaró bűz belepte az egész házat, ami nem nyerte el a család tetszését. Mielőtt a fenti sorok olvasása után arra következtetne az olvasó, hogy egy hírhedt sorozatgyilkos szárnypróbálgatásait fejtegettem, meg kell nyugtassak mindenkit, hogy a kérdéses fiú lelkes tudós lett, a sorozatgyilkosok legnagyobb ellensége, aki megalkotta az ő kriptonitjukat.

Profilozás: A kriminálpszichológia felosztása és tárgya III.

A Popper Péter által felállított rendszerben a kriminálpszichológia harmadik területe az újraszocializáció pszichológiája, amely a bűnelkövetők büntetésük letöltése utáni társadalomba való visszahelyezését öleli fel. Nézzük meg közelebbről, mit is jelent ez.

Profilozás: A kriminálpszichológia felosztása és tárgya II.

A kriminalisztikai pszichológia: a bűnüldözés nyomozati és bírói szakaszának, a bűnfelderítő munkának a pszichológiai aspektusait vizsgálja. Nézzük meg közelebbről, melyek ezek.

Profilozás: A kriminálpszichológia felosztása és tárgya I.

A kriminálpszichológia szakágazatainak rendszerét Popper Péter írta le. Három fő területre osztotta a kriminálpszichológiát: a kriminológiai, a kriminalisztikai és az újraszocializáció (reszocializáció) pszichológiájára.