Olvasnivaló: Dr. Richard Shepherd – Holtak vallatója

Több mint húsz éve érdekel az igazságügyi orvostan. Még gondolatban sem létezett a blog a fejemben, amikor már az orvosi könyvtárba beiratkozva, bőszen olvasgattam elmekórtani és egyéb szakkönyveket. Azóta két példányom is lett igazságügyi orvostan könyvből, és rendvédelmi tanulmányaim során boncoláson is részt vettem. Milton Helpern: Nyomozás a boncasztalon című könyve volt az, ami igazán mély nyomot hagyott bennem. Helpern amerikai orvosszakértő volt, aki rengeteg érdekes üggyel találkozott, sok tisztázatlan halálesettel, balesetnek beállított emberöléssel. Nyelvezete közérthető, könnyed, a könyv maga pedig lebilincselő.

Amikor a kezembe vettem Dr. Shepherd könyvét, reméltem, hogy hasonlóan lebilincselő olvasmányban lesz részem, a mű azonban felülmúlta a várakozásaimat. Igazságügyi szakértőként végre száz százalékban tudtam azonosulni a szerző munkájával, a felelősséggel, a teherrel, döntéseinek következményeivel. Igazán nem is maguk az egyes esetek kötötték le a figyelmem, hanem az a gondosság, amivel a munkáját, a szakértői tevékenységet bemutatta, magyarázta, amivel közelebb hozta a laikusokhoz azt a munkakört, amelytől talán a legtöbben igencsak viszolyognak.

„Más patológusokkal ellentétben én felfogtam, hogy a törvényszéki patológiának igenis vannak páciensei, jóllehet, nem úgy, mint más orvosoknak, mert ezek a páciensek valamennyien halottak.”

Végtelenül rokonszenves, ahogyan élete alakulását egészen kicsiny gyermekkora óta bemutatja, kendőzetlenül. Mi nem egy sztár patológus írását olvashatjuk, holott Nagy-Britannia leghíresebb törvényszéki kórboncokának munkáját követhetjük figyelemmel, mégis abszolút közel érezzük magunkhoz, mert egy átlagos ember, átlagos életét láthatjuk.

Teljes valójában mutatja be szüleihez fűződő viszonyát, édesanyja korai halálát, édesapja második házasságát, első találkozását a kórbonctannal, mely megpecsételte a sorsát.

Több mint 23ezer boncolást végzett, mindig a korrektséget követve, az igazságért harcolva. A szúrt sebek specialistájává képezte ki magát. Lankadatlan lelkesedéssel, kitartással. 

„Az igazság alapját az ismeret jelenti, így a hiányos ismeret veszélyt is jelenthet az igazság számára. Orvosként én az igazságot a tények révén kerestem. Patológusként fokozatosan felismertem, hogy az igazságot közvetlenül befolyásolhatják a döntéseim és azoknak a tényeknek a mennyisége, illetve köre, amelyeket tanulmányozásra érdemesnek ítéltek. Ez volt az első lépés abba az irányba, hogy az igazság természetét vizsgálatnak vessem alá, és ezt ma már a legfontosabb feladatomnak tekintem.”

Olyan dolgokat magyaráz el szakszerűen, ugyanakkor bárki számára érthetően, melyek mindig is foglalkoztatták a laikusokat, úgymint a halál idejének megállapítása (nem úgy, ahogyan a filmeken látjuk), a hullamerevség, a hullafoltok. Mi, miért és hogyan alakul ki, miből mire lehet következtetni. Sokan azt gondolják, a patológus, kórboncnok csak vág, kaszabol, aztán összevarr. Szakértőként akkora felelősség nehezedik a vállára, amit mások elképzelni sem tudnak. Tömegszerencsétlenségek, terrortámadások, tömeggyilkosságok. Ahol fejben ott kell lenni, miközben szinte futószalagon érkeznek az áldozatok, s elég egy aprócska hiba, máris oda a szakmai tekintély, még akár az orvosi engedély is.

„Hogyan várhatják el valakitől, hogy mindig igaza legyen, miközben természetesnek vesszük, hogy az ember olykor téved. Válasz: mert a bűnügyi igazságszolgáltatás konfrontatív jellege miatt nincs helye talánnak, esetlegnek, lehetségesnek. … Elég egy kis megingás, és a vádlottakat leültetik olyan bűnökért, amelyeket nem követtek el – vagy bűnös létükre szabadon eresztik őket.”

Az emberi test, még élettelenül is, rengeteg információval szolgál arról, hogy az illető hogyan élt, milyen betegségei voltak, mi az, ami végül a halálához vezetett, akkor is, ha valaki megpróbál leplezni dolgokat. Számtalan patológus szájából lehetett már hallani, hogy a holttestek beszélnek, és az ő feladatuk az, hogy meghallják, megértsék, amit mondani próbálnak.

„A holttestek beszélnek. Egy vizsgálat rengeteg mindent elárul az elhunyt életmódjáról, sőt talán a személyiségéről is, a legtöbbet azonban a haláláról. Egy emberölési ügyben az, amit a halott, ha kellőképpen odafigyelek, mond nekem, segíthet a törvény kezére juttatni az elkövetőt.” 

Dr. Shepherd végigvezet minket életútján, láthatjuk, milyen nehéz ezt a munkát a családdal, felesége ambíciójával, hogy kései időben ugyan, de szintén orvosi pályát választ, összeegyeztetni. Zárkózott, érzelmeit nehezen kimutatni képes férfiként házasságára is árnyékot vet személyisége és nehezen tud kapcsolatot kiépíteni a hozzátartozókkal, melyet végül képes megugrani, és pozitív konzekvenciát von le belőle. A hosszú évek során elvégzett rengeteg boncolás, kiemelt ügyek miatti nyomás, a bírósági megjelenések (melyekről saját tapasztalataim is vannak) aztán eljuttatják a kiégésig, melyből idővel szerencsésen visszatér.

Sheperd könyve emberközelségbe hozza a halált, a kórbonctant, ezt a (majdnem) mindenki által félelemmel és viszolygással övezett szakmát, ami nagyon sokat segít a betegségek, a halál, az emberi test működésének megismerésében, és megértésében, mégis, amíg valamilyen módon az ember nem találkozik a halállal, szívesebben kerüli ezt a témát. Sajnos szüleim elvesztése révén én már találkoztam a halállal, és természetesen számomra sem egyszerű ennek a témának a kezelése, de a tanulmányaim során a boncoláson való részvétel igencsak hasznosnak és érdekesnek bizonyult. Egy kicsit azóta másképpen tekintek az életre.

„Azt mondanám, saját, halállal kapcsolatos ismereteim hozzásegítettek, hogy kellőképpen értékeljem az élet apró örömeit, én pedig alaposan kiélvezem őket. Azt, ha egy gyerek izgatottan futkározik a lehullott falevelek vörös-sárga szőnyegén, vagy ha egy ujj mélységes érdeklődéssel követi arcomon a ráncokat, azt, ha ég a tűz, miközben kívülről az eső veri az ablakot, ha egy kutya elém rohan, hogy üdvözöljön odahaza, ha egy gyengéd kéz szeretetteljesen simul az enyémre. Nem idegen számomra az öröm. Tudom, hogy csak azok élhetik meg igazán, akiknek volt részük nehézségekben is, márpedig ezek elkerülhetetlenek.” 

Számomra, amellett, hogy nagyon érdekes eseteit mutatja be Dr. Shepherd, a legszimpatikusabb az volt, ahogyan érzékeltette, ő maga, hogy bánik a holtakkal. Minden sorából, gondolatából, meggyőződéséből süt a tisztelet, a korrektség, az igazság kiderítésének vágya, pedig ő maga is kínpadra került, amikor egy korábbi esete kapcsán egy csecsemő halált gyermekágyi halálként állapítottak meg, egy későbbi vizsgálat azonban úgy ítélte meg, hogy fontos sérüléseket figyelmen kívül hagyva, téves okot állapítottak meg. Mert a gyermeket a szülei ölték meg. Pánikrohamok, majd komoly poszttraumás szindróma lesz mindennek következménye, míg végül ejtik ellene a vádakat és újra képes dolgozni. A szakértői tevékenység nagyon komoly, fontos és bizonyos szempontból terhes munka. Nagy koncentrációt, figyelmet igényel. Ebben a könyvben nagyon sok mindent megtudhat erről is az, akit érdekel. Örülök, hogy Milton Helpern után egy másik, kiváló könyv is a kezembe került, ami továbbra is fenntartja bennem az érdeklődést e szakma iránt.

„Amikor egy holttestre nézünk, soha nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy egykor élő személy volt, hogy hozzátartozói gyászolják, hogy az eltávozottat és rokonait tisztelet illeti meg. Ma valamennyiüknek segítségére leszünk azzal, hogy megpróbáljuk megállapítani, mi történt pontosan. Bizonyítékokat keresünk, segíteni akarunk a halott embernek, hogy elmondja nekünk a történetét. Az összes gyászoló szempontjából fontos, hogy félretegyük az érzelmeinket, és jó munkát végezzünk, amivel segíthetünk rajtuk. Így a holttest, amit ma vizsgálunk, anélkül hogy egyetlen szót is szólna, tanúnk és tanítónk lesz.”

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek. Tényleg mindenkinek. Annak is, akit érdekel az igazságügyi orvostan, kórbonctan, patológia, és annak is, akik ódzkodik közelebbről megismerni. Ez a könyv csodálatos útmutató, segédlet, azok számára is, aki nem tudják, mi történik a hozzátartozójukkal a halála után, akik, bár soha nem jártak boncoláson, szeretnék tudni, hogyan zajlik a folyamat, és azoknak, akik szeretnék megismerni egy kedves, segítőkész, ambiciózus és lelkiismeretes  orvos életútját, munkásságát. A könyv a Helikon kiadó gondozásban jelent meg. 

Évi