A mániás-depressziós elmezavar bűncselekményei

A mániás-depressziós elmezavar – ahogy arra már a betegség elnevezése is utal – elsődlegesen a hangulati élet zavara. A mánia szó emelkedett hangulatot, a depresszió ennek ellenkezőjét, azaz levertséget jelent. Az érzelmi élet normális hangulati ingadozását jól ismerjük. Örülünk, ha jókedvűek vagyunk, ha valamilyen öröm ér bennünket; szomorkodunk, ha valami bánt. A mániás-depressziós betegnél tartós hangulatingadozásokat találunk. Az egészséges ember és a mániás-depressziós beteg hangulati ingadozásai között van egy lényeges különbség. A mániás-depressziós beteg nem azért van emelkedett hangulatban, mert valamilyen öröm éri, vagy nem azért levert, mert valamilyen bánat érte. A tartós hangulati eltérést nem külső okok váltják ki, az belülről jön és ez által tárgytalan és lélektanilag nem magyarázható.

Profilozás Will Graham módra

Thomas Harris „Vörös sárkány” című regényében és az NBC csatornán futott „Hannibal című sorozatban bukkant fel a nem az FBI kötelékébe tartozó fiatal profilozó, Will Graham alakja. Hogy valójában mit csinál, az a könyv és a sorozat szempontjából ellentétes, mert míg a regényben ex nyomozót alakít, aki visszavonultan él, addig a sorozatban az FBI Quantico-i kiképzőközpontjában tanít viselkedéselemzést.

Ajánló: Caleb Carr – A halál angyala (The Alienist)

Az 1890-es végén, amikor az Egyesült Államok első sorozatgyilkosa, H.H.Holmes már a börtönben ülve várja kivégzését, New Yorkban feltűnik egy rettenetes sorozatgyilkos, aki lánynak öltözött fiú prostituáltakat öl, méghozzá nagyon kegyetlen módon.

Bűnözés és a bűnözői magatartás - pszichológia és kriminalitás

Az Egyesült Államokban a bűnözői viselkedésre irányuló magyarázatokat a szociológiai elméletek uralják. Ezek az elméletek olyan összefüggésekre koncentrálnak, mint a lehetőségek hiánya, a konvencionális értékrendszer összeomlása a városi gettókban, olyan szubkultúrák kialakulása, amelyeknek a középosztályétól eltérő normáik vannak, valamint a társadalmi intézmények egyre szélesebb körben tapasztalható tehetetlensége a magatartás befolyásolása terén.

Disszociatív identitászavar, avagy a többszörös személyiség problémája - Az alszemélyiségek

Az alszemélyiségek egymáshoz való viszonya esetről esetre más, alapvetően azonban háromféle, a kölcsönösen amnéziás, az egymást kölcsönösen elismerő és az egyirányú amnéziás típus különíthető el.

A fiatal Norman Bates a sorozatban

Disszociatív identitászavar, avagy a többszörös személyiség problémája - 1.rész

A többszörös személyiség problémájának legérthetőbb és legegyszerűbb magyarázata az, hogy kialakulásának középpontjában az elsősorban gyermek vagy fiatalkorban elszenvedett trauma és/vagy bántalmazás áll. A fejlődő, még  nem teljesen kialakult személyiség nem képes ezeket feldolgozni, s amikor az illető feszült helyzetbe kerül, alapszemélyisége úgymond a "háttérbe" lép és kialakít olyan, úgynevezett alszemélyiségeket, amelyek erősebbek, határozottabbak, netán agresszívek is és ők lépnek az előtérbe, hogy az alany az adott stresszes szituációt könnyebben tudja kezelni. De nézzük meg ennek az állapotnak a pontosabb pszichológiai bemutatását.

Anthony Perkins Norman Bates szerepében

Frenológia – Fiziognómia -Antropometria

„Látszik rajta, hogy elvetemült gyilkos!” „Úgy néz ki, mint egy bűnöző!”

Ismerősen csengenek ezek a mondatok, ugye? Többször hallottuk már a televízióban, amikor körözött személy fantomképét, vagy fényképét láttuk, vagy amikor egy interjút láthattunk a börtönben csücsülő elkövetővel. Egyszer még az én számból is elhangzott, amikor egy este édesapámmal gyalogosan hazafelé tartottunk, s bizony jó néhány „éjszakai pillangó” jött velünk szembe. „Milyen érdekes, hogy a rosszarcú emberek többsége ilyenkor este bújik elő.” – mondtam én, de aztán el is mosolyodtam ezen kijelentésemen.

Következzen most egy kis történelmi visszatekintő arra, hogyan próbáltak tudósemberek magyarázatot keresni arra, vajon a bűnözői személyiség megmutatkozik-e a külső testi megjelenésen is, léteznek-e olyan testi adottságok, melyekben kódolva van a bűnözés.

 Évszázadokkal ezelőtt az orvosok úgy gondolták, hogy a külső tulajdonságok elárulják, hajlamos-e az adott ember bűnözésre. Úgy gondolták, a koponyaforma meghatározása – más nevén a frenológia – alkalmas akár a személyiség felmérésére is.