A bosszú ereje - 2. rész

ST: A férfi állandó hallgatása nem egyfajta bosszú volt már önmagában?

H: Kétségtelenül. Méghozzá elég agresszív formában. Mivel ezt üzente vele: Nem vagy méltó egy szóra sem, nem létezel számomra.

 

ST: Hannoverben egy férfi lesből megtámadta a volt barátnőjét és leöntötte savval. A nő súlyos sérülésekkel, de túlélte a támadást. Miről szólnak az ilyen jellegű támadások?

H: A savval elkövetett támadások súlyos sérüléseket, életre szóló fájdalmat és vakságot is okozhatnak. Az elkövető pont ezt akarja elérni: a másik szenvedjen élete végéig. A legnagyobb értékét pedig, a külsejét, ne birtokolhassa más. Az ilyen tettek radikalitása, melyek az arc tönkretételére irányulnak, tehát az ember fő jellemzőjére, sejteti a kapcsolati bosszú rombolási potenciálját.

ST: Egyre több leskelődő támadó öli meg áldozatát, miután próbálkozásaik eredménytelenek maradnak.

H: Ez azt mutatja, milyen primitív módon reagálnak erősnek tűnő férfiak a narcisztikus sértésekre.

 

ST: A becsületgyilkosságok kötődnek a bosszúhoz?

H: Nem feltétlenül, de előfordul. Ezekben az esetekben természetesen a büntetés vágya a domináns. De a büntetés bármely formáját mindig szoros összefüggésben kell nézni a bosszúval.

 

ST: A veszekedő felek is szívesen számolnak le egymással.

H: Én igazság narcisztikusoknak hívom őket. Az ő vitáikban mindig akörül a kérdés körül forog minden, hogy: a te igazságod vagy az én igazságom a helyes? Az ő elképzelésük szerint persze az egyetlen valóban igaz. Ezzel egyidőben extrém sértődékenyek. A mély sértődékenység érzéstől való megszabadulás érdekében veszekednek – és ha nem lesz igazuk, néha bosszút állnak.

 

ST: A legrosszabb esetben késekkel és lőfegyverekkel…

H: Egyre gyakrabban megtörténik ez. Gondoljon csak a düsseldorfi és erkrathi bosszúhadjáratra két ügyvédi irodában, ahol az illető úgy érezte, hogy nincsenek egy véleményen velem és a meglátása szerint nem adtak neki megfelelő tanácsot. Hárman meghaltak, többen megsérültek. Az ilyen elkövetők gyakran kerülnek vérszomjas állapotba vagy világvége hangulatba, és újra meg újra ölnek.

ST: Egy másik személy a dachaui bíróságon ölt meg egy fiatal államügyészt. Indítéknak a bajor igazságszolgáltatás elleni gyűlöletet nevezte meg, valamint azt az érzést, hogy folyamatosan igazságtalanul bántak vele. Nyilvánvalóan nem érzett megbánást.

H: Ez nem csak a súlyos sértődöttségről és az igazságérzet megsebzéséről szól, hanem nagymértékű narcizmusról és kedvetlenségről is. Ehhez pszichopátiás személyiség is szükségeltetik. Az összeférhetetleneket gyakran írják le úgy, mint a jog és a pszichiátria között ingázókat. Annyit mondhatok: bennem félelmet keltenek.

 

ST: A bosszúállók később elismerik, hogy bosszúból öltek? Vagy azt állítják: nem tehettem másként, egyszerűen elkapott.

H: Az utóbbi. De a párkapcsolati gyilkosok között volt néhány, akiket vizsgáltam, és azt mondták, hogy: „Vállalom, hogy megöltem őt, ez tűnt helyesnek.” Vagy azt is mondják, hogy: „Jogom volt hozzá.” Emlékszem egy grúz férfire, nem volt feltűnő ember, jól beilleszkedett, rendes munkahellyel. Valaki neki szánta az unokahúgát feleségként. A nő eljött Ausztriába, és egy nap a férfi azt vette észre, hogy a nő más férfiakkal beszélget WhatsApp-on. Erre fel megfojtotta a nőt. Utána azt gondolta, hogy ezt megtehette, ő volt a jegyese, neki ígérték a nőt. Anyagilag jobb helyzetbe hozta a nőt, aki pedig elárulta.

 

ST: Találkozott már olyan elkövetővel, aki szabályosan büszke volt arra, hogy bosszút állt?

H: Igen, már ez is előfordult. Például egy bankrabló esetében. Nemcsak az anyagi nyomora hajtotta, hanem a bankok ellen irányuló dühe is. A tettére, mely során egy ember meghalt, büszke volt, ezt előttem sem rejtegette. Szabályos esetben az emberek színlelve azt mondják, hogy szörnyen sajnálják, mert azt gondolják, hogy a szakvéleményemet így pozitívan befolyásolhatják.

 

ST: Veszélyességi előrejelzéseket is készít, például egy fogvatartott szabadon engedése előtt is. Mennyiben játszik ilyenkor szerepet a bosszú?

H: A bosszúfantáziák elemzése az egyik legfontosabb pont ilyenkor. Ha ezek szadisztikusak, szörnyűek, különösen erőszakosak, vagy perverzek, akkor folyamatos veszély áll fenn, hogy ezeket tényleges cselekedetekbe ültetik át. Arra is gondolni kell, hogy ezek a fantáziák esetleg kényszeresek, és a fogvatartott nem tud szabadulni tőlük.

 

ST: Nem arra törekednek, hogy ezeket a fantáziákat elrejtsék ön elől, ami által kedvező előrejelzést kapnak?

H: Bizonyára. Volt például egy szadista szexuális bűnelkövető, a jellemzően sármos pszichopata, aki semmit nem említett a fantáziából nekem. De egy cellatársa egy nap megkérdezte tőlem, hogy mi az a viviszekció, mert az egyik haverja, aki szintén szexuális bűnelkövető, újra meg újra azt emlegette, hogy egyetlen gondolata az, hogy azon a nőn, aki a vallomásával beterhelte, végrehajtsa ezt. A viviszekció az ember élveboncolása.

 

ST: Az ámokfutók és az iskolai lövöldözők is azt mutatják, milyen borzalmas módon tud egy fiatal bosszút állni. Ilyenkor mi a fölérendelt indíték?

H: Itt is a sértődöttség a legerősebb indíték, ezt vizsgálatok mutatták ki. Az sem véletlen, hogy az ilyen esetek gyakran iskolákban történnek. Ez az a hely, amely az elkövető döntő életszakaszában, ahol a legtöbb sérelem, sértődés történik. Igazságtalanul osztályozzák, egyik másik buliba nem hívják meg, nincs barátnője, mint a többi fiúnak. A sérelmeket azonban nem vallják be, hanem a lazaság álarca mögé rejtik.

ST: Mint a 17 éves Tim K., aki 2009-ben Winnendenben 15 embert ölt meg.

H: Előzetesen senkinek nem tűnt fel semmi. Az ilyen iskolai tömeggyilkosságok nem elismert sérülések következményei.

 

ST: A tömeggyilkosság másik formája a terrortámadás. Az elkövetők úgy gondolják, hogy egy magasabb erő nevében tevékenykednek. De milyen szerepet játszanak itt a bosszú gondolatok?

H: A terroristák esetében a központi indíték a bosszú a látszólag szent és boldog világ ellen, amely nem fogadja be, amit hidegnek érez. Így ezek az elkövetők a világ szimbólumain állnak bosszút, mint a nyilvános helyek, bevásárlóközpontok, üdülőhelyek, ha a nizzai támadásra gondolunk.

 

ST: Sok embernek vannak bosszú fantáziái. Mi tartja vissza a többséget attól, hogy ezt a vágyat kiéljék?

H: Egy ideig bizonyára az ellenbosszútól való félelem tart vissza minket. Az is segítség, ha az ember nem nagyon sebezhető, ha nem vesz nagyon magára dolgokat.

 

ST: A jólfejlett erkölcsi hajlam meggátol bennünket abban, hogy bosszút álljunk?

H: Szerintem igen. Legalábbis megakadályozza, hogy káros formában álljunk bosszút.

 

ST: A bosszú valóban édes, ahogyan az egy szólásban szerepel?

H: Feltételesen. Gyakran a vele járó pozitív érzelem csak átmeneti. Nem ritkán ezt rossz lelkiismeret vagy üresség érzés követi, mely bűntudatba és depresszióba mehet át.

 

ST: Annak ellenére, hogy ennyire széles körben elterjedt, a társadalmunkban ritkán beszélnek bosszú érzésekről. Miért?

H: Talán, mert ez egy nagyon nehéz és ellentmondásos érzés. Nem nagyon tudjuk, hogyan bánjunk vele: A bosszú jó vagy rossz? Szabad bosszú gondolatainknak lenni? Mivel félünk, hogy ez rossz emberi tulajdonság, inkább elnyomjuk magunkban.

 

ST: Bosszút állni mindig helytelen és jogtalan?

H: A bosszú nemcsak gonosz ér rossz, hanem kielégítő és könnyítő is lehet, az önértékelést erősítő. Azonban mindig elővigyázatosnak kell lennie és természetesen mindig a törvény keretein belül.

 

Évi