Két áldozat a sok közül – A Yorkshire-i hasfelmetsző – 1. rész

Yorkshire a hetvenes években. Egy sorozatgyilkos járja a környéket. Könnyű dolga van, a rendőrség nem nagyon érdeklődik utána. Főleg prostituáltakat gyilkol, vagy olyan nőket, akiket annak tart.

Majdnem újra futni hagyták a gyilkost.

A két rendőr, akik azon a péntek estén, 1981. január 2-án az észak angliai város, Sheffield vöröslámpás negyedében járőröztek, észrevettek egy barna Rover 3500-öt, fekete műanyag tetővel. Az autó egy kapubejáró előtt parkolt. Egy fiatal nő és egy férfi ült bent. Az idősebb járőr, Robert Ring biztos benne, hogy prostituáltat látnak a kuncsaftjával. Leparkolnak a járőrautóval a Rover előtt. Fényszórók felkapcsolva. A fiatalabb rendőr, Robert Hydes kiszáll és a sofőr oldali ablakhoz ballag.

„Ez az ön autója?” – „Igen”, mondja a szakállas férfi a kormány mögöt. „Név, cím?” – „Peter Williams, Dorchester Road 65, Cabklow, Rotherharm.” Rotherharm 10 kilométerre van Sheffield-től. Most már Robert Ring őrmester is odaér az autóhoz. „És ő kicsoda?” – „A barátnőm.” „Hogy hívják?” – „Fogalmam sincs, olyan régóta nem ismerem.”

A nő a 24 éves Olivia R. Prostitúcióért elítélve és feltételesen szabadlábon. Ring és Hydes rádión keresztül lekérik a Rover adatait. Azok egy Skodához tartoznak, ami valaki más nevén van nyilvántartva. A két rendőr lopás gyanújával őrizetbe veszi a párt, és elkísérik a nőt a járőrautóhoz. A sofőr egy pillanatra egyedül hátra marad. „Sürgősen pisilnem kell”, kiáltja, majd rövid időre eltűnik a bokrok között.

A rendőrkapitányságon aztán Peter Sutcliffe megadja a valódi nevét és címét. Bradfordban lakik, jó egy órányira Sheffield-től. Bradfordban az elmúlt években három nőt öltek meg. Két további nőt megtámadtak, akik éppen, hogy túlélték azt. A járőrök egyike sem gondolja, hogy a régóta keresett „Yorskshire-i hasfelmetsző” áll előttük. De ott volt a rendszám, a név körüli hazugságok, valamint a kék-piros színű, többször megcsomózott kötél, amit az autóban találtak. Két áldozatot ilyen kötéllel fojtottak meg.

A rendőrök úgy döntenek, hogy Sutcliffet 48 órán keresztül bent tartják. A Leeds-i „Hasfelmetsző egységet” is felhívják. „Peter William Sutcliffe?”, mondja a kolléga. „Ő rendben van, őt már párszor kikérdeztük.”

1975 októberétől 1980 novemberéig Peter William Sutcliffe 13 nőt ölt meg.

Wilma McC.

Emily J.

Irene R.

Patricia A.

Jayne MacD.

Jean J.

Yvonne P.

Helen R.

Vera M.

Josephine W.

Barbara L.

Marguerite W.

Jaqueline H.

 

Az észak angliai Bradford, Leeds, Manchester, Huddersfield és Halifax városokban további 10 nőt támadott és sebesített meg.

Anna R.

Olive S.

Tracy B.

Marceall C.

Maureen L.

Marilyn M.

Ann R.

Upadhya B.

Theresa S.

Mo L.

A Nyugat Yorkshire-i rendőrség prostituált gyilkosnak nevezte. Úgy látták és úgy állították be őt, mint aki gyűlöli a nőket, akik az utcán szexet kínálnak pénzért, és akiknek a koponyáját ezért kalapáccsal betörte és a mellüket és altestüket csavarhúzóval és késsel összeszurkálta. „Ártatlan” nőket csak tévedésből kapott el.

A nyomozást vezető George Oldfield egy televíziós beszéd során 1979-ben így fordult a gyilkoshoz: „Ebben a háborúban lesz még néhány áldozat, mielőtt elkaplak. De el foglak kapni.” Egy másik rendőr, Jim Hobson, a 16 éves eladólány Jayne McD. megölése után ezt mondta a riportereknek: „A gyilkos egyértelművé ette, hogy gyűlöli a prostituáltakat. Sokan így vannak vele. Mi, mint rendőrség, továbbra is le fogjuk tartóztatni a prostituáltakat. De a hasfelmetsző most ártatlan lányokat is öl.”

Valóban egy feltétel alapján választotta ki Peter Sutcliffe az áldozatot: nők voltak. És ebben a tulajdonságukban sebezhetők. Egyesek sebezhetőbbek, mint mások. Hozzáférhetőbbek. Kézzelfoghatók. Valaki olyannak, aki éjszaka a városon keresztül kocsikázik. Egy kalapáccsal, konyhakéssel és egy kiélesített csavarhúzóval a mellette lévő ülésen. Valakinek, aki a nőket általánosságban megvetette, és aki felismerte, hogy a megvetésében cinkosokra lelt. „A nők, akiket meggyilkoltam, szemetek voltak”, mondta később a rendőröknek. „Átkozott kurvák, aki beszennyezik az utcákat. Csak egy kis rendet csináltam.”

1975. október 30-a reggelén, 7 óra 41 perckor, egy tejesember és a 10 éves öccse egy Leeds-i sportpályán találnak valamit, amit először egy rongycsomónak hisznek. A fiú közelebb lép, majd ezt kiáltja: „Ez egy holttest!”. A halott a 28 éves Wilma McC. Előző este a lánya, Sonia látta, ahogyan az anyja készülődik. Ha nincs ott a bébiszitter, akkor a hétéves lány vigyáz a három fiatalabb testvérére. Amikor Sonia hajnali ötkor felébred, üresen találja az anyja ágyát. Az ötéves öccsével elmennek a buszmegállóba, buszok jönnek-mennek. A gyerekek hazamennek, 50 méterrel az anyjuk holtteste mellett mennek el. A sűrű köd, amely ezen a reggelen a játszótér felett lebeg, óvja meg őket attól, hogy megtalálják az anyjuk testét. Később, ugyanezen a napon egy rendőr azt mondja nekik:” Édesanyátok a mennybe ment.”

Megölése idején, Wilma McC. már másfél éve a férjétől külön élt. Az erőszakos férjet, egy sor erőszakos barát kísérte. Dennis Hoban felügyelő abban bízott, hogy közöttük találja meg a nő gyilkosát. Az alternatíva nyomozói rémálom lenne: Az ismeretlen személy által elkövetett emberölés a legnehezebben felderíthető bűncselekemény.

Hoban azt is tudta, hogy egy Chapeltown-ban, a város legszegényebb negyedében, megölt nő ügye nem nagyon érdekel senkit, az egyetlen, ami az érdeklődést felkeltheti, azok Wilma gyermekei. Hoban átmenetileg egy gyermekotthonba viteti őket, ahol a sajtó számára fotók készülnek. Mindegyikük kezében egy játék. Az újságírókat arról tájékoztatja: „Egy alattomos, szadista gyilkost keresünk.”

Információk érkeznek Wilma utolsó óráiról.

21 óra 30-kor a Royal Oak Pub-ban, később a The Regent-ben, majd a Scotsman-ben ivott. Éjjel egykor zárja a napot a Room at the Top nevű reggae clubban. A hazaútra sült krumplit vett curry szósszal. Fél óra gyalog, elhagyatott ipari területeken. Wilma, kezében a műanyag tányéron ingadozó sült krumplival, inkább megpróbál leállítani egy autót. 1 óra 20 perckor egy fekete vászontetős limezöld Ford Capri megáll.

„ Ez volt az eset, ami beindította az eseményeket. Késő éjjel Leeds-en keresztül autóztam. Valahol ittam pár sört, maga jobban tudja melyik nap volt. Wilma McC. volt az…Láttam ezt a nőt a Wetherby Road-on, megpróbált leállítani egy autót….Megálltam, és megkérdeztem, hogy messzire menne-e. Azt mondta:” Nem messze, köszönöm, hogy megállt”, és beugrott az autóba. Meglehetősen jó kedvem volt, beszélgettünk. Röviddel azelőtt, hogy megálltam volna, olyasmit kérdezett, hogy akarok-e vele üzletet. Nem tudtam, mit akar ezzel. Megkértem, hogy magyarázza el, mire megvető hangnemre váltott, amin meglepődtem, hiszen előtte olyan kedves volt."

(Peter William Sutcliffe a kihallgatásakor)

Wilma vörösesszőke haja vérrel szennyezett, alatta a koponyája széttörve. A gyilkos egy tompa tárggyal, „valószínűleg egy kalapáccsal” néhányszor a feje hátsó részén megütötte. A melleit és az altestét szabaddá tette és egy éles szerszámmal, „valószínűleg egy csavarhúzóval”, 14-szer hason szúrta, egyszer pedig nyakon. Ezután a haldokló felett állva, maszturbált. A spermanyomok alapján a nyomozók megállapították, hogy ritka vérképe van, melyet csak a lakosság ötödénél lehet megtalálni.

Hoban attól félt, hogy az elkövető újra ölni fog.

Azt, hogy Wilma McC. meggyilkolása előtt már egy párszor megpróbálta, tudnia kellett volna a nyomozónak?

„ A következő nap láttam a híreket a tévében a gyilkosságról, és rosszul lettem, mert szinte vártam, hogy a rendőrség kopogtasson az ajtómin. Ahogy tudtam, azon voltam, hogy normálisan éljek tovább a feleségemmel és a szüleivel." 

Michael Bilton „Wicked beyond Belief: The Hunt for the Yorkshire Ripper” című könyvében Wilma Mc.C-t katasztrofális anyának írja le: Borzasztóan bele volt süllyedve az alkoholizmusába…váltogatta a partnereit és felelőtlen volt. Az ex-férjét Bilton aggódó apaként mutatja be, „egyre jobban aggódott azon, hogy a nő a válásuk óta elhanyagolta a gyerekeket és hosszabb időre egyedül hagyta őket otthon”. Sir Michael Havers, az államügyész a Sutcliffe elleni tárgyalás során „ismert prostituáltként” jellemezte.

A rendőrség végkövetkeztetése aztán az volt, hogy Wilma, aki egyedül nevelte a gyerekeit, szegény volt, és számos erőszakos partner áldozata, rendszeresen kocsmába járt, pénzért szexuális szolgáltatást ajánlott. A sajtó aztán ezt még jobban felfújta. Sutcliffe pedig, aki állandóan követte a róla szóló híreket, „igazolta” ezt a későbbi kihallgatása során. Bizonyíték arra vonatkozóan, hogy Wilma McC. prostituáltként dolgozott volna, nincsen.

A fekete-fehér nyilvántartásba vételi fotója, mely egy áruházi lopás során készült, meghatározó része a Hasfelmetsző-legendának, ahogy a többi áldozat hasonló fotója. Letartóztatás ittasság miatt, rendzavarás, néhány prostitúciós tevékenység. A képek megbélyegezték Sutcliffe áldozatait évtizedeken, mint bűnözőket. Richard McC. az emlékirataiban egy teljesen más nőként írta le az anyját: „Harcos volt. Mindent megtett azért, hogy négyünknek ételt tegyen az asztalra.” Az apa pedig, akire aztán a négy gyermeket rábízták, életveszélyes alkoholista volt, aki röviddel a gyerekek beköltözése után a kádban vízbe fojtotta a család kutyáját.

Folytatása következik. 

Évi