2022. március 28., hétfő

John Douglas profilozói munkája a JonBenet Ramsey ügyben – befejező rész

Ez visszavezet minket a halál okához. Míg a fejre mért ütés elég erős volt ahhoz, hogy halált okozzon, a halottkém jelentése járulékos okként beszél róla. A közvetlen ok „fojtogatás okozta fulladás”. Jó okkal. Az egyetlen elfogadható indok, ami nem okoz masszív fejtájéki vérzést, az az, hogy már nem dobogott a szíve, vagy csak nagyon halványan. Más szóval, már megfojtották. A szemhéj alatti petechiális vérzések illenek ehhez az elmélethez.


Na mármost, ha ez a helyzet, hogyan tudunk a baleseti, hirtelen harag által kiváltott sérüléssel dolgozni, amit Patsy okozott? Hirtelen megüthetsz valakit a kezeddel vagy az öklöddel (bár a bizonyíték nem arra utal, hogy ez történt), de véletlenül nem tudod halálra fojtogatni a gyerekedet vagy mást. Az egy eléggé szándékos cselekedet, és amennyire tudom, senki nem feltételezte, hogy ez az anya ilyet tett volna a gyermekével.

Ok, akkor talán John tette. Talán ez a fojtogatás valami szörnyen perverz szexuális játék része volt. Nagyra becsült kollégám, Roy Hazelwood rengeteg kutatást folytatott az autoerotikus fulladás kapcsán, illetve hogy az miért végződik olyan gyakran halállal. Ez a forgatókönyv úgy nézne ki, hogy John ájulásig fojtogatja a lányát, majd feléleszti, mialatt valamilyen szexuális tevékenységet végez vele. Lehetséges? Fizikailag, igen. De mégegyszer, egy jottányi, szemernyi bizonyíték sincsen arra vonatkozóan, hogy ilyet tett volna, vagy ilyen viselkedésre lett volna képes, viszont rengeteg bizonyíték utal arra, hogy egészen biztosan nem volt ilyen. Az emberek nem légüres térben cselekednek. Minden tett egy másik tetthez kötődik. John Ramsey nem volt és most sem szexuális ragadozó, és nincs ilyen jellegzetessége. 

A másik probléma ezzel a forgatókönyvvel az, ha John ölte meg JonBenet, még ha a halál balesetből következett is be, a szexuális bántalmazás, ami ezzel járt, nem az. Ilyen körülmények között John nem számíthatott a feleségére, hogy kiálljon mellette. Ha viszont részben őrült volt, akkor tekinthetett a szexuálisan bántalmazott gyerekre, mint riválisra, és örült a kiiktatásának. Talán átgondolta, hogy John volt az esélye a jó életre, nem számítottak a cselekedetei, mellette kellett, hogy álljon.

Majdnem úgy éreztem magam, mintha ezzel megtiszteltem volna John Ramsey vádlóit, de nagyon nyomatékosan világossá kell tennünk, hogy nem tenne ilyet a lányával.

Tehát ha visszamegyünk a beállított helyszínre, láthatjuk, hogy egyik elemének sincs semmi értelme.

Azt mondtam, visszatérünk az indíték problémájához. Nézzük meg a Steve Thomas nyomozó könyvében (JonBenet: Inside the Ramsey Murder Investigation) felvetett lehetséges forgatókönyvet. Nem fogom olyan mélységben bemutatni, mint ahogyan Thomas tette, de pontosan szeretném láttatni, mivel bár ő és én nem értettünk egyet, úgy gondolom, ugyanarra a dologra vadászunk.

Thomas úgy hitte, hogy már Karácsony napján volt feszültség Patsy és JonBenet között, mert a gyerek makacsul ellenkezett, hogy azt a ruhát viselje, amit az anyja kiválasztott neki. A Whiteéknál elköltött vacsora után hazamentek és ágyba dugták a két gyereket. Patsy elfáradt az ünnepek hektikusságában és a michigani útra való előkészületben, amit Thomas szerint nem is nagyon akart.

Thomas azt gyanítja, hogy JonBenet bepisilt és felébredt. A piros magasnyakú póló össze volt tekerve a fürdőben, valószínűleg ezt viselte az ágyban, aztán Patsy levette róla, amikor átnedvesedett és átöltöztette abba a ruhába, amiben megtalálták. A nyomozó így folytatja, „Soha nem hittem abban, hogy a gyermeket szexuálisan bántalmazták az elkövető kielégülése miatt, de a hüvelyi sérülés valamilyen fajta testi fenyítés volt. A szemérem tájékán talált sötét elemi szálak származhattak a nedves gyerek heves szárazra törléséből.

Itt meg kell említenem, hogy az elmélet ezen részét, kissé bizarrnak találtam. A horzsolások a gyermek hüvelye körül és a belső falon bizonyára valamilyen szexuális behatolás által keletkeztek, de az a gondolat, hogy ezek a Patsy által végrehajtott brutális szárazra törlésből származnának, nagyon nehezen elképzelhető.

Mindenesetre, Thomas aztán „valamilyen lobbanékony összecsapást” sejtet a gyermek fürdőszobájában, amely során nekilökték valamilyen kemény felületnek. Ezen a ponton Patsyt eluralta a pánik, hogy mit tett, gyorsan eldöntötte, hogy nem kockáztatja meg a sürgősségire való bevitelt, ezért levitte a lánya testét az alagsorba. Ezután felment a konyhába és megírta a váltságdíj követelő levelet a saját jegyzettömbjében, hogy a bűncselekményt emberrablásnak tüntesse fel.

Ezután visszatért az alagsorba, és észrevette, hogy bár JonBenet halálosan megsérült, mégsem halt meg. Thomas azt a lehetőséget is megengedi, hogy JonBenet már halott volt ezen a ponton és Patsy ezt felfogta. Elkeseredésében megragadta a legközelebbi tárgyat, egy ecset nyelét a festékesdobozból és egy zsinórt, amiből fojtófát készített a gyerek nyaka köré, és elől összekötötte a kezeit.

A következő néhány órában finomította a beállításokat, elhelyezte a három oldalas levelet oda, ahol később megtalálták, és egy darab szigetelőszalagot tett JonBenet szájára. A ragasztó és a zsinór maradékát vagy a szomszéd szemetesébe vagy egy közeli viharcsatornába dobta.

Aztán „felfedezte” a levelet, sikított, riasztotta a férjét és beindította a reggeli eseményeket. Amikor Rick French tiszt reagált a 911-es hívásra, röviddel reggel 6 óra előtt, Patsy még mindig azt a ruhát viselte, amit előző este; soha nem feküdt le aludni. Nyilvánvalóan, túl elfoglalt volt.

Thomas úgy elmélkedett, hogy John Ramsey akkor kezdett először gyanakodni, amikor olvasta a váltságdíj követelő levelet, majd még inkább, amikor az elrabló nem jelentkezett, és valószínűleg egyedül találta meg JonBenet testét a reggel folyamán, amikor Arndt nyomozó felfedezte, hogy a férfi eltűnt. Majd Johnnak a saját dilemmájával kellett szembenéznie: feladja-e a feleségét vagy mellette maradjon. JonBenet meghalt, és ő már elveszített egy szeretett gyermeket. Ha Patsy ellen fordulna, a család teljesen tönkre menne. Így az eltussolás részévé vált és Arndt javaslatát használta fel lehetőségként - aki azt mondta, ő és Fleet White nézzenek körül a házban – hogy hivatalosan „megtalálja” a testet. A Ramsey házaspár pedig összetartott, elbújva az ügyvédek mögött és azóta húzták az időt a rendőrséggel szemben.

Sok szempontból is gondom van ezzel a forgatókönyvvel, és ez mind a két és fél évtizedes tapasztalatomra épül, amit az erőszakos bűncselekményekkel, részben azok viselkedésbeli aspektusaival, töltöttem. Először is, ha Patsy ennyi időt áldozott arra, hogy beállítsa a helyszínt valami másnak, mint ami az volt, miért nem az egyetlen nyilvánvaló dolgot tette: úgy beállítani, mintha betört volna valaki, majd távozott volna? Ha veszed a fáradságot, hogy megírj egy váltásgdíjkövetelő levelet, és beállítod a testet, hogyan felejtheted el, hogy betörésnek álcázd? A Ramsey házaspár azt mondta, úgy emlékeznek, hogy bezárták az ajtókat. Oké, lehet, hogy Patsy pánikolt, és nem gondolkodott tisztán. De szembe megy a logikával, hogy kigondolja mindezt az aljas, szadista dolgot, hogy megalapozza a hitelességét, majd valami teljesen egyszerű dolgot nem tesz meg. Lehetséges, de nagyon nem valószínű. Ugyanez a helyzet a jegyzettömbbel, amiből a váltságdíj követelő származik. Ha Patsy ezt maga írta, tudta, honnan származik a papír, tudta, hogy bizonyíték lesz, tudta, hogy eszköz lesz, amivel a bűncselekményhez köthetik őt. És ezekről elfelejtkezne? Teljesen ésszerűtlen. Ha ilyet csinálsz, akkor a ragasztót és a zsinórt szem előtt hagyod úgyszintén. Ha megszabadulsz egytől, megszabadulsz mindegyiktől.

Thomas úgy gondolta, hogy ha John felvitte JonBenet testét, akkor azt már azelőtt felfedezte. Amikor láttam John reakcióját miközben leírta nekem azt, amikor megtalálta a testet, biztos voltam benne, hogy a reakciója őszinte volt. Abban is biztos vagyok, hogy ha John vagy Patsy tudta, hogy JonBenet teste a házban volt, minél előbb meg akartak volna szabadulni ettől a tehertől, mint hogy cipeljék magukkal. Egyikük ártatlanul azt mondta volna, „Valaki megnézte az alagsort?” „Valaki körülnézett odalent?” vagy „Mintha lentről valami zajt hallottam volna.”

Azt is gondolom, hogy amilyen állapotban a testet megtalálták, azt sugallja, hogy nem Patsy volt az elkövető. Több hírmagyarázó is megemlítette, hogy JonBenet beletekerték egy takaróba, és idézték azt a megfigyelésemet, hogy a szülők vagy más közeli hozzátartozók az áldozatot valamilyen szerető és óvó állapotban hagyják. Könyvében, Steve Thomas annyira messzire ment, hogy kijelentette, „John Douglas majdnem tagadta a saját írásait annak érdekében, hogy igazolást adjon a Ramsey házaspárnak.

Nos, nem tudok segíteni azokon az olvasókon, különösen a rendvédelemben dolgozó szakembereken, akik félreértik vagy félreértelmezik, amit mondok, vagy csak a felszínt nézik. Ez olyan probléma, amibe újra és újra belefutok. Ez olyan, mintha lenne egy profilozó kurzus, amit könnyedén lehetne minden egyes ügyre illeszteni. Sajnálatos módon, ez nem így van. Nem könnyű tapasztalt profilozóvá válni, és ha el is jutsz erre a szintre,  a profilozók nem egyforma felépítésűek. Ebben az esetben, ha Thomas valaha megkérdezett volna erről a részletről, örömmel elmagyaráztam volna neki.


Először is, a testet nem védelmezőn tekerték be a takaróba, ahogyan én azt egy szülő által elkövetett emberölés esetében vártam volna. Találomra volt betekerve, a karjai és lábai kilógtak. Minden valószínűség szerint, a behatoló úgy tervezte, arra használja a takarót, hogy kivigye JonBenet a házból. Ez semmi esetre sem hasonlít arra a szinte hermetikus betekerésre vagy elzárásra, amit gyakorta látok. Sokkal inkább az lenne a helyzet, amit nem tudok elképzelni, hogy egy szerető anya, aki kötődik az áldozathoz, beledugja az ujját a kislány vaginájába, hogy megbüntesse, aztán úgy állítja be, mintha egy behatoló molesztálta volna, aztán beállítja a halott hat éves gyermek testét, egy fojtózsinórral szorosan a nyaka körül. Ha ez lett volna a helyzet, láttunk volna erre utaló bizonyítékokat Patsy pszichopatológiájában, de nem láttunk. Beth halálával és a saját rákos betegségével, ennek a nőnek már elég stressz volt az életében.

Aztán ott van az indíték problémája, amit korábban kissé eltoltunk, mert ez a legjobb környezet, hogy megvitassuk.

Egy bizonyos módon reagálni dolgokra, előzetes viselkedést kíván meg. Ahogyan korábban említettük, nekünk azt mondták, JonBenet-nek krónikus ágybavizelési problémái voltak, így Patsynek reggelente mosási rutinnal kellett ezt megoldania. Tehát egy újabb ilyen esettől miért akadt volna ki? A karácsonyi izgalmakkal, a késői fennmaradásokkal és partikkal, arra készülve, hogy elutaznak, és általánosságban szabadságon vannak, akkor nagy valószínűséggel egy anya ezt még inkább balesetnek tudja be és nem idegesíti fel magát. Nem elég azt gyanítani, hogy feszült volt a közeledő utazás miatt; ez nem elégendő ok. Ez nem elég ahhoz, hogy azt mondja Patsy JonBenet-nek, hogy „már 182 alkalommal pisiltél be és már nem bírom tovább”, aztán úgy megüti a lányát, hogy az átrepül a szobán. Az anyák nem viselkednek így hirtelen. Senki sem viselkedik így. Természetesen az ágybavizelés probléma pedig sokkal inkább reggel okoz problémát, mint az éjszaka közepén. Túl sok ilyen bukkanón kell átugrani, hogy ez működjön.

A többi lehetséges indítékkal, amit felvetettünk, is ez a helyzet: azzal. hogy JonBenet hirtelen ki akart szállni a szépségversenyek világából, és ezt Patsy nem tudta kezelni. Ez megint egy olyan forgatókönyv, aminél bukkanókon kell átjutni ahhoz, hogy működjön. Minden arra utalt, hogy JonBenet szeretett fellépni, igazából nógatta a szüleit, hogy engedjenek neki több ilyet. A család boldog napot töltött együtt, és ha az egy ilyen dologgal jön elő, amikor csak arra tudott gondolni, hogy Michiganbe utaznak, utána pedig a Disney hajóra, teljesen kilóg a sorból. Ez nem egy olyan dolog, ami az éjszaka közepén merül fel. Ha Felmerült volna, JonBenet felment volna a szülei hálószobájába és megtette volna a bejelentését, ezáltal bevonva Johnt és Patsyt is, ami azt jelenti, hogy az egyik szülő nem tudott volna úgy kiakadni, hogy a másik ne lépett volna közbe. Ha pedig egy anya-lánya nézeteltérés bontakozott volna ki lefekvés időben, akkor John és Burke is hallották volna. Ez így nem működik.

Amikor a csapatomat felkérték konzultációra egy lehetséges családon belüli erőszakkal kapcsolatban, vagy amikor bűnügyi nyomozati elemzést tanítottam Qunaticóban vagy egyéb rendőri szervnél, azt szoktam hangsúlyozni, hogy a legkritikusabb pont az, ami az áldozat családjában történt napokkal vagy hetekkel a bűncselekményt megelőzően.

1996 karácsonya boldog időszak volt a Ramsey család számára. Egyébként is szerették a karácsonyt, részben a gyerekek izgatottsága miatt, és ez volt életük egyik legjobb időszaka.  John cége billiódolláros bevételt termelt. Patsy felgyógyult egy szörnyű és halálos kórból. A gyerekek boldogok voltak. JonBenet elvarázsolt mindenkit, ő és Patsy szívesen jártak együtt a versenyekre, annak ellenére, hogy mások mennyire tartották értékesnek azt. A család várta a michigani vakációt és az utat a Disney hajón. 

Most, néhány órával később ezt a gyönyörű kislányt halálra fojtogatták, beverték a fejét, megkötözték, és otthagyták az alagsor borospincéjében. Hogyan jutsz A pontból B pontba?

Az első dolog, amire a profilozáskor figyelünk, az a kiváltó stresszor: valami az elkövetőt arra sarkallta, hogy úgy viselkedjen vagy reagáljon, ahogyan tette. Itt nem volt ilyesmi. Semmi nem történt. Mindegy JonBenet mennyire piszkolta össze az ágyat (ha egyáltalán ez volt; a bugyijában a pisifoltok származhattak abból, amikor a halál beálltával a hólyag elereszt), nem gondolom, hogy Patsy minden kontrollt elveszítve erőszakosan reagál, miközben nyilvánvaló, hogy a kislányt mindennél jobban szerette, és ne adj’ Isten halálra fojtogassa őt. Ez egyszerűen nem így történik. Lennie kellett volna valamilyen előzetes viselkedésnek, ami feltételezi, hogy ez lehetséges, de egyszerűen nem volt ilyen.

Említettem, hogy amikor először találkoztam Patsyvel, egy nagy keresztet viselt a nyakában. Gyakran látok bűncselekménnyel vádolt embereket, akik hirtelen vallásossá válnak, és azon gondolkodtam, hogy az a stressz, amin keresztülment, volt-e az apropója ennek a nyakláncnak. De miután lehetőségem nyílt a Ramsey család fotóinak a megtekintésére, láttam, hogy ugyanezt a keresztet viselte már évek óta. Megtudtam, hogy a gyülekezetük papjától kapta a rákbetegsége kezelései alatt. Semmi nem utalt arra, hogy vallásos hite és csodálatos gyógyulásának hite ne lett volna őszinte.

Összegzés

Igazából, nem lehet egy ilyen ügyet, mint ez, összefoglalni. Nem állítom, hogy tudom, ki tette; csak azt gondolom, hogy van ötletem, ki nem tette, és ezt próbáltam bemutatni.

Bár ezt mondom, mégiscsak be kellene mutatnom egy elméletet arról, mi történhetett. A viselkedésbeli és a törvényszéki bizonyíték, amit láttam és olvastam, arra vezetett, hogy úgy gondoljam, JonBenét Ramsey gyilkosa fehér férfi volt, meglehetősen fiatal, akinek személyes bosszúja volt John Ramsey ellen és ezt úgy szándékozta kivitelezni, hogy beszennyezi és elrabolja tőle azt, ami számára a világon a legértékesebb.

Úgy vélem, behatolt a házba, amíg a család távol volt, vagy az alagsor ablakán keresztül, vagy kulccsal, magával vitt egy sokkolót, egy tekercs ragasztószalagot, és gombolyag zsinórt. A terve az volt, hogy mozgásképtelenné tegye JonBenét, elrabolja és molesztálja őt. Ez egy személyes indíttatású bűncselekmény volt. A váltságdíjkövetelés gondolata csak másodlagos volt, és lehet, hogy nem is azalatt történt, amíg az ismeretlen elkövető a házban volt. Ez vonatkozhat a Patsy jegyzettömbjén írt levélre, és ez vonatkozhat az 118.000 dolláros összegre is. Ez, mivel nem volt indoka ilyen kis összeg követelésére, csak valami érvelés féle lehet.

Az is elképzelhető, hogy hozott magával egy rövidebb váltságdíj követelést, de amikor aztán lett rá ideje, megváltoztatta a tervét és a Ramsey család saját papírjára írt, ami ott volt a konyhapulton, miközben a haragja egyre nőtt. Mennyire rossz és sértő lenne ez a Ramsey családra nézve?

A magas kockázatot enyhítette a behatoló számára a ház elrendezésének komplexitása. Elbújhatott a pincében, amit az elemlámpával - amit magával vitt - be tudott világítani, tájékozódhatott a helyiségek között. Az ismeretlen elkövető fellopózott JonBenét szobájába, miután a szülők odafent elaludtak, mozgásképtelenné tette a gyereket egy Air Taser sokkolóval, ami nem csap zajt, leragasztotta a száját, és levitte az alagsorba, amit már leellenőrzött, ahol Patsy ecsetjének a nyelét és a saját zsinórját használta, hogy a gyerek nyaka köré tekerje. A kezeit is szorosan megkötözte. Vagy szándékosan, vagy nem, a fojtószorítás vagy megölte, vagy majdnem. Amikor rájött, mit tett, bepánikolt és befejezte egy ütéssel a fejre. Aztán, ahelyett, hogy a holttestet elvitte volna a helyszínről, pánikszerűen elmenekült.

Ez csak egy lehetőség. Egy másik lenne, hogy ez egy szándékos emberrablás volt, egy vagy több tinédzser vagy fiatal által elkövetve, akik jártak a Ramsey házban és látták John fizetési csekkjét. Talán JonBenét egyik bébiszitterének a barátai voltak, munkások, barátok barátai; ez csak találgatás. De egy tini számára 118.000 dollár rengeteg pénz. Naiv is lehetett annyira, hogy fogalma sem legyen arról, hogyan kell egy emberrablást végrehajtani, pláne egy hatéves kislányét.

Annyira vakmerő és meggondolatlan is lehetett, hogy behatolt a házba, és ott várt, miközben megírta a váltságdíj követelő levelet, amit elfelejtett elvinni magával. Ebben az esetben a sokkoló és a fojtó eszköz is a kontroll eszköze volt inkább, mint a kínzásé. A vaginába történő behatolás jelenthette a fiatalember alkalmi szexuális kísérletezgetését is, mivel lehetősége nyílt rá. Ez a fajta viselkedés nem ritka. Hangsúlyozzuk, amikor rádöbben, hogy megölte, vagy majdnem megölte az áldozatot, bepánikolt volna és menekül.

Normális esetben, egy tini vagy egy csapat tini összeomlana, mint egy kártyavár, amikor a nyomozókkal szembekerül. De amennyiben soha nem kerülne gyanúba, mivel mindenki a Ramsey házaspárra fókuszál, talán el tud tűnni a radarról.

A tény marad, nem vagyok biztos benne, ki ölte meg JonBenét Ramseyt, és a tény, hogy a gyilkost nem találták meg és nem ítélték el, szörnyű igazságtalanság. Ez az igazságtalanság csak abban az esetben súlyosbodik, ha a rossz embert gyanúsítják.

Mindig azt mondtam, egy gyermek meggyilkolásánál nem történhet rosszabb egy szülővel. Azt hiszem, tévedtem. A gyilkosság és aztán az, hogy ezért magát a szülők okolják sokkal rosszabb.

Évi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

38 szemtanú – Kitty Genovese megölése – 1. rész

38 szemtanú látta, hogy Kitty Genovesét megtámadták, de csak egyikük hívta  a rendőrséget. Egy emberölés, mely a kollektív csődöt mondás meg...