Az agyam egy pszichopatáé – Interjú Dr. James Fallon agykutatóval - 2. rész

Mit érez a fia és a lányai iránt?

Eleinte olyanok voltak számomra, mint a babák. Később, amikor nagyobbak lettek, barátok voltak. Soha nem voltak azonban olyan érzéseim, mint a normális szülőknek. Mindig képes voltam egy jó kis este miatt a bárban, otthagyni őket. Az unokáimat egyszer otthagytam a szállodában. Nem véletlenül, tisztában voltam vele, mit teszek. Oké, felejtsd el őket – gondoltam – és elindultam.

Rossz apa volt. Hogy fogadták ezt a gyerekei?Össze voltak zavarodva. a középső lányom sokáig emésztette magát emiatt. A legjobban az frusztrálta a gyerekeimet, hogy ugyanazzal a melegséggel tudtam elbeszélgetni vadidegen emberekkel egy bárban, mint velük. Nem bánok velük rosszul, de nem bánok különösen jól senkivel sem. Ez a feleségem és a gyerekeim számára kínszenvedés.

Megölelte a gyermekeit?

Igen, elég gyakran. De nem éreztem közben semmit. Csak az anyám által képviselt mintát követtem. Merthogy az ember általában így tesz.

Sok barátja van. Mit kedvelnek önben az emberek?

Azt, hogy mellettem mindig történik velük valami. Nem úgy viselkedem, mint egy professzor. Az én koromban már nem táncol az ember az asztal tetején, én viszont szó szerint ezt teszem. De ennek is megvan a veszélyes oldala.

Tudna egy példát mondani?

Sokat tudnék. Évekkel ezelőtt a Nairobi egyetemen dolgoztam. Egy nap egy férfi érkezett a klinikára, az orrából és a füléből vérzett. Valószínűleg Marburg-láza volt, ez egy halálos betegség. Úgy hallottam, hogy a Mount Elgon és a Kitum-barlang tájáról érkezett, mire az jutott eszembe: Ó, hiszen ott van a sok jófej elefánt. És egyből tudtam: oda akarok menni.

Annak ellenére, hogy megfertőződhetett volna?

Egyáltalán nem érdekelt. Az öcsém épp látogatóban volt nálam, így magammal vittem, de a vérző férfiről nem beszéltem neki. Éjszakánként oroszlánoktól kellett tartanunk. Az öcsém teljesen kiakadt, én jól szórakoztam. A barlangban is voltunk. Csak úgy nyüzsögtek a denevérek, valószínűleg azok fertőzték meg a férfit is. Maikor később az öcsém tudomást szerzett erről, teljesen kiborult.

Teljesen jogosan!

Még ma sem bízik bennem. De azt is mondta, hogy szuper élmény volt az út.

Hány barátját veszítette már el?

Néhányat. Nem vagyok erőszakos, az nem az én stílusom. De pszichológiai erőszakot alkalmazok.

Nem érzi magát néha magányosnak?

Eddig soha nem gondoltam. De ha jobban belegondolok- sok évvel ezelőtt egy ismerősöm nagyon magányos volt, sokat foglalkoztam vele. Azt hiszem éreztem a magányosságát. Pánikrohamot kaptam, ez valószínűleg az ő félelmeinek a kivetítése volt. Ez volt az egyetlen alkalom az életemben, amikor empátiához hasonló dolgot éreztem. Félelmetes volt.

Hiányzik önnek ez az érzés?

Nehéz megmondani. Egy napig szívesen együttéreznék a többi emberrel. De az érzelmek gyengévé tesznek.

Sírt valaha?

Nem túl gyakran. De vagy érdekes dolog. Ha szellemileg sérült gyermeket látok, azonnal elkezdek sírni. Nem tudom kontrollálni. Ez a legnagyobb indíttatás, amim van.

Honnan ered ez?

Beszéltem erről egy pszichológussal. Úgy gondolja, ez kondicionált dolog nálam. Gyermekként az apám gyógyszertára részére sokszor szállítottam gyógyszereket, és folyton szellemileg dérült gyermekekkel találkoztam. Valószínűleg akkoriban több érzelmem volt, mint ma. Az emlék is oka a könnyeimnek.

De ezekben a pillanatokban csak érez valamit?

Valószínűleg szomorúságot. De csak emlékként él bennem, amely hosszú idővel ezelőtt az agyamba égett.

Amikor valamelyik gyermeke elesett és megütötte magát, mit érzett?

Egyáltalán semmit. Nem érintett meg. De kiváló elsősegélynyújtó voltam. Mindegyikük sírt, én meg úgy cselekedtem, mint egy gép. Igy nagyon hasznos tudok lenni.

Fájdalmat érez?

Nem igazán. Egyszer átnyúltam egy üveglapon és felvágtam az alkaromat. Minden tátongott, én meg csak odapillantottam és azt gondoltam: Á, tehát így néz ki belül. Tisztán anatómiai érdeklődés.

Változtatott a viselkedésén, amióta tudja, milyen hatással van másokra?

Pont ezt próbálom. Manapság úgy viselkedem, ahogyan azt a környezetem egy normális embertől elvárja.

Mit jelent ez konkrétan?

Úgy teszek, minta érdekelne és aggódnék. De ez csupán színészkedés. Valójában csalás.

Ezzel a családja megbékél?

Igen, teljesen meglepődtem rajta. Úgy tűnik, elfogadják a fáradozásaimat. Hiszen még mindig szórakoztató vagyok. Régebben a végén cserben hagytam az embereket, ma már nem. Így mindenki boldog. A természetes impulzusom követése helyett mégegyszer átgondolom a dolgokat. Ez nagyon lelassított, de segít.

Tetszik így önnek az élet?

Már nem olyan vidám, de ez az ára.

A tapasztalatai alapján: megváltozhatnak a pszichopaták? Tanulhatnak érzelmeket?

Meggyógyítani nem lehet minket. Abban, hogy a rosszfiúk megváltoznak, csak naiv kislányok hisznek: hozzámennek egy bűnelkövetőhöz és az majd megváltozik. Ez baromság!

Tehát nem hisz abban, hogy szexuális bűnelkövetőket terápiával gyógyítani lehet.

Lehet kasztrálni őket, és az agyuk egy részét meg lehet bénítani.  Ez az egyetlen, ami szerintem valóban segít.

Ez brutális módszer, és abban bizonyára egyetértünk, hogy nem megvalósítható. Miért nem hisz abban, hogy a pszichoterápia használhat?

Nem hiszek abban, hogy alapvető érzelmeket meg lehet változtatni. Mindenesetre nem bíznék ebben. A halálbüntetés biztosan nem megoldás. De ellenzem, hogy ilyen fickókat szabadon engedjenek. Jó messzire el kellen küldeni őket, ahol az energiájukat a túlélésre kell használniuk. Az igazán veszélyes egyedek gyógyíthatatlanok.

Ez egy egész szektor leírása.

Ezeknél az elkövetőknél hiányzik a tudatosság a cselekedeteik hamisságát illetően. Az agressziójuk nincs folyamatos kontroll alatt. Mindig ahhoz az érzéshez szoktam hasonlítani, amikor valakinek vizelnie kell. Sokáig vissza lehet tartani, de egyszer muszáj elmenni wc-re.

Erőszakos pszichopatáknak van egyáltalán szabad akaratuk?

Azt mondanám, nincs. Mivel a viselkedését nem tudja leállítani. A gonosz elkerülhetetlenül kijön belőle.

Tehát csak a megelőzés marad: A pszichopaták lehető legkorábbi diagnosztizálása.

Így van, de sajnos nem ez történik. Sokat kellene ráfordítani. Ezek a srácok olyan sok kárt okoznak, hogy megérné a fáradságot. Nézzen rám, én biztosan készen állok rá, hogy változtassak. De az egyetlen, ami működik, ha úgy teszek mintha…Hello Jim! Ő itt a fiam. Jim Fallon: Oh, hello, én vagyok ifjabb pszichopata. James Fallon: Jim, érezted úgy valaha, hogy nem kötődtem hozzád érzelmileg? Jim Fallon: Persze, a mai napig. Mindig mellettünk voltál, de érzelmileg mindig egy karnyújtásnyira voltál tőlünk. Nehéz volt úgy érezni, hogy kötődsz hozzánk. Kemény volt, de azért én egész jól viseltem, mert sokat lehetett veled mókázni.

Sokkoló volt önnek a hír, hogy az apja egy pszichopata agyával rendelkezik, vagy inkább megkönnyebbüléssel töltött el?

Jim Fallon: Segített néhány dolgot könnyebben megérteni. Megértettem, mi játszódik le benne. Ez kissé leegyszerűsítette a dolgokat. James Fallon: A gyermekeim érzelmi agya nagyon ép. Az unokáimé is. Természetesen mindegyikük agyát scanneltettem. Kicsit mindannyian olyanok, mint Luke Skywalker – nagyon nehéz őket kihozni a sodrukból. A feleségem Diane, már teljesen más: az EEG-je szerint sohasem nyugodt.

Megelőzésképpen érdemes lenne minden gyermek agyát scanneltetni?

Az túl drága lenne. Képzelje el, milyen következményei lennének, ha egy gyermeket pszichopataként diagnosztizálnának? Mindenki utálná és félne tőle. Nem tetszik ez a gondolat.

 

Mi lenne a helyes út?

Az is elegendő lenne, ha képzett nővéreink és orvosaink lennének, akik észre vennék az árulkodó jeleket a gyermekeknél. Amikor például jéghidegen átnéznek valakin, mintha az ember ott sem lenne. Ha ilyen jeleket veszünk észre, fontos arról gondoskodni, hogy ezeket a gyerekeket ne bántalmazzák vagy zaklassák. Ezzel megakadályoznánk, hogy valódi pszichopatává váljanak. Mégiscsak 20-25 %- ról beszélünk, akik ilyen jeleket hordoznak magukon.

A szociális környezet megváltoztathatja a géneket?

Igen. Az agy környezeti behatásokra legérzékenyebb fázisa a 18-23 éves kor közötti időszak. Ebben az időszakban érik az agy felső része, a homloklebeny és annak csatlakozásai. Ez az az időszak is, amikor a skizofrénia vagy a depresszió megjelenik. Ennek az első fázisa a 2-3 éves kor közötti időszak, ekkor hihetetlenül formálhatóak vagyunk. Ha egy pszichopatát ebben a korban bántalmaznak, nagyon csekély az esély arra, hogy szabályozhatóan be lehessen avatkozni.

A pszichopatáknak van pozitív oldaluk is: egy tanulmány szerint nagyon ügyesen döntenek anyagi dolgokban. Ez mitől lehet?

Mivel az érzelmek nem zavarják őket. Nekik mindegy mit súgnak a megérzéseik, csak a tényeket veszik figyelembe.

A Wall Street tehát a megfelelő hely pszichopaták részére.

Abszolút, a lehető legjobb. A pénzünket hideg fejjel elemző pénzügyi szakemberre kell bízni.

Miért vállalta a nyilvánosság előtt, hogy pszichopata?

Véletlenül. Egy kollégám megkérdezte, kedvem lenne-e egy Ted-beszédet tartani, videóelőadás formájában. Ez természetesen hízelgő volt a pszichopata agyam számára. Voltaképpen őssejtkutatásról kellett volna beszélnem, de azt unalmasnak találtam, így az agyi CT képemről beszéltem. Később felhívott egy kollégám azzal, hogy fent vagyok a you tube-on. Már 30.000-szer kattintottak rád. Nem csoda, hogy a videó címe így szólt: Egy gyilkos agyának kutatása.

Nem ártott a hírnevének a kinyilatkoztatás?

Nem gondolnám. Sok kollégám így reagált: - Már rég tudtuk, és mindig mondtuk neked, hogy pszichopata vagy. Csak azt nem tudták mennyire igazuk van.

Évi