Szexuális indíttatású gyilkosok profilozói vizsgálata – gyermekkor, család 2.

Formáló események

Erősödő figyelmet fordítottak a specifikus pszichológiai reakció mintáknak, amikor gyerekek közvetlen és közvetett gyermekkori traumát is átéltek. A közvetlen trauma magában foglalja a fizikai és szexuális bántalmazás megélését is. A közvetlen trauma magában foglalja a zavaró interaktív élmények tanúságát vagy megfigyelését. Pynos és Eth (1985) közös jellemzőket azonosított arra az esetre, amikor a gyermek erőszak, öngyilkosság és gyilkosság szemtanúja, valamint beleértve erőszakos vagy csonkoló képek látványa, a gyermek saját impulzuskontrolljának feszegetése, továbbá a felderítetlen erőszak fantáziák potenciális gyengítő hatásai.

A szülői fegyelem története

A gyilkosok korlátozott lehetősége a pozitív kapcsolódásra keveredett a szülői fegyelem érzékelésével. Gyakran úgy ábrázolták a fegyelmet, hogy az nem fair, ellenséges, következetlen és bántalmazó. A következő példa ábrázolja a gyilkos kapcsolatát, mely a szülői fegyelemtől a gyilkos viselkedéséig vezet:

„Úgy gondolom, hogy az utcai nemi erőszakhoz az vezetett, hogy apám sosem volt ott, amikor gyerek voltam. Elment. A mostohaapámmal sosem jöttem ki. A féltestvéreim csinálhattak dolgokat, amikért engem vertek el, mert a mostohaapám azt mondta, hogy anyám rossz példát mutat nekem. Ezért gyűlöltem. Ha azok a nők nem lettek volna egyedül, az sok nemi erőszakot és gyilkosságot megakadályozott volna.”

Számos gyilkos érezte úgy, hogy nem méltányosan kezelték a szülei a gyermekkora során. A következő, sorozatgyilkostól származó idézet összefoglalja ezeket az érzéseket, az erőszakos gondolatokat, melyek a családi tapasztalatokhoz kötődnek. Ezek a gondolatok a bosszú táptalajává váltak.

„Tudják, ha lett volna módom rá, maguk soha nem nőnek fel, vagy nem lesznek FBI ügynökök. Az egész világot fel akartam rúgni, amikor 9 vagy 10 éves voltam. Nem akartam, hogy a családom felbomoljon. Mindkettőjüket szerettem. Rengeteg veszekedés volt és emiatt rengeteget sírtam éjjelente. Elváltak. A két nővérem és az anyám úgy kezeltek, mintha a harmadik lány lennék, azt mondogatták, milyen erkölcstelen apám van. Az apámmal kellett volna azonosítanom magam, de nem tettem. Volt egy öt évvel idősebb nővérem, aki állandóan vert. A húgom állandóan hazudozott, amiért megbüntettek minket.”

Bántalmazás és elhanyagolás története

A bántalmazás és elhanyagolás személyes történetei ezeknek a gyilkosoknak a fejlődése során mind jelen volt. Az elhanyagolás gyakran körmönfont módon jelent meg. Például, egy fiú esetében, ő volt az egyetlen gyermeke az első generációs amerikai családnak, akinek a szülei egy kis boltot üzemeltettek és hét napot kellett dolgozniuk, naponta 12 órát. A fiút különböző családtagok és szomszédok felügyeletére bízták. Gyaníthatóan ez idő alatt a felvigyázó szexuálisan molesztálta. Ezeknek a gyilkosságoknak az esetében az elhanyagolás és bántalmazás ezen összetevője nagymértékű hatást mutatott. A gyermekkori történetekben pszichológiai és fizikai bántalmazásra is volt bizonyíték. Pszichológiai bántalmazást 23 esetben jegyeztek fel, és általában a gyerek megalázottnak érezte magát. Egy esetben az alany elmesélte, hogyan hagyta abba az ágybavizelést 16 évesen.

Elkövető: Amikor elutaztunk és ágyba vizeltem, szégyelltem magam. Amikor elkezdtek kigúnyolni, abbahagytam.

Ügynök: Ki gúnyolta?

Elkövető: Az egész család. Így akartak megtörni.

Fizikai bántalmazás 13 elkövető gyermekkori történetében volt jelen. Egy férfi elmondta, „A szüleim a családi nézeteltéréseket ordítással és fizikai bántalmazással oldották meg.”

Szexuális tapasztalatok

Különösen érdekelt bennünket a gyilkosok hátterében a szexuális bántalmazás jelenléte, mivel más tanulmányokban fontos tényezőnek nyilvánították a későbbi erőszakos szexuális viselkedés szempontjából.

A 36 gyilkos egyén fejlődési karakterisztikája megmutatta a szexuális problémák és erőszakos tapasztalatok jelenlétét a gyermek- és serdülőkorban, és domináns szexuális fantáziát (lásd 2-3 táblázat). Mivel a gyermekkorban látott szexuális aktivitás/erőszak nagyon erős hatást gyakorol egy gyermekre, megkérdeztük az elkövetőket a tapasztalataikról. 9 esetben számoltak be arról, hogy láttak szexuális erőszakot, 9 esetben az egyik szülő zavaró szexuális tevékenységét látták, 11 esetben a gyilkosok más családtagok vagy barátok zavaró szexuális tevékenységét látták („megláttam a barátnőmet és egy másik fiúbarátomat meztelenül”).

A gyilkosokat megkérdeztük a szexuális sérüléssel (műtét) vagy betegséggel (szexuális úton átadott betegségek.) való találkozásukról.  Hat gyilkos mondta, hogy serdülőként találkozott szexuális úton terjedő betegséggel („Az első prostituálttal való tapasztalatom után kankós lettem”) vagy más incidenssel, ami magában foglalja a genitáliák megcsonkítását büntetés céljából „Rossz gondolatok” miatt, és egy alkalommal a szőrt leborotválta a testéről, mert „piszkosnak érezte” magát miatta. Szexuálisan stresszes helyzet 19 elkövetőnél volt jelen, melybe beletartozott a maszturbációra adott negatív szülői reakció, szóbeli támadás a fiú nemi identitására vonatkozóan, és/vagy a serdülő fiú korosztályával való homoszexuális tevékenységének megfigyelése.

2-3 táblázat

Gyermekkori szexuális tapasztalatok

Tapasztalat	Szám/Teljes	Százalék
Szexuális erőszak látványa	9/26	35
Zavaró szexuális aktus (szülők)	9/26	35
Zavaró szexuális aktus látványa (más felnőttek, barátok)	11/26	42
Szexuális sérülés vagy betegség	9/25	28
Szexuális stresszes események	19/26	73
Gyermekkori szexuális bántalmazás	12/28	43
Kukkolás	20/28	71
Pornográfia	25/31	81
Fetisizmus	21/29	72
Elfogadott erőszak fantáziák	22/36	61
Első erőszak fantáziák felbukkanása 12 és 14 éves kor között	11/22	50
Egyezményes szex	20/36	56
Nem korosztálybeli egyezményes szex	16/36	44
Szexuális inkompetencia	14/32	44
Szexuális idegenkedés	13/30	43
Autoerotikus gyakorlatok	22/28	79

Amikor a korábbi szexuális bántalmazásról kérdeztünk, 12-en, vagy 43% felett válaszoltak úgy az elkövetők, hogy volt ilyenben részük gyermekkorukban (1-12 éves korig); 9-en vagy 32% serdülőkorban esett át bántalmazáson (13-18 éves korig); és 10 vagy 37% felnőttként (19 éves kor felett). Ezek a kikényszerített közvetlen szexuális traumák előfordulhatnak a családon belül („az anyámmal aludtam gyerekként”, „az apám bántalmazott 14 éves korom óta”, „a mostohafivérem megpróbált megerőszakolni”) úgy, mint családon kívül is („egy éjjel felszedett egy fickó, amikor 7-8 éves lehettem”), vagy felnőttként börtön környezetben.

A gyilkosok felnőtt szexuális működése gyakran vizuális és autoerotikus maradt, vagy szexuálisan önstimuláló szinten. Habár 20 férfi tudott olyan életkort megnevezni, amikor orgazmusig jutó kölcsönös beleegyezésen alapuló szexuális élményben volt része, mégsem számoltak be alapos, korosztálynak megfelelő szexuális élményekről. Például az egyik férfi, akinek alapos múltja volt serdülőkori deviáns fantáziálásokra történő maszturbálásokról, úgy gondolta a főiskola utolsó évében, hogy „egy picit túl öreg a szüzességhez”, és ezért elkezdett prostituáltakhoz járni.

Felnőttként, az elkövetők majdnem fele számolt be arról, hogy idegenkedett a szextől. Az interjúk alatt elismert szexuális aggodalmak és problémák az elkövetők több mint háromnegyedénél túlsúlyban volt. Több mint a felük úgy jellemezte magát, mint aki közömbös a szexuális kérdésekre, majdnem 70 százalékuk érezte magát szexuálisan illetéktelennek; 56 százalékuk tapasztalt szexuális diszfunkciót; 30 százalékuk aggódott a nemi szerve mérete miatt. Sokan más szexuális problémákkal voltak érintve („Azt hiszem, más vagyok, mint a többi ember”); néhány férfi csak halott nőkkel akart szexuális kapcsolatot. Az interjúk azt sejtették, hogy a 16 elkövető, aki nem nevezett meg életkort az első szexuális élménnyel kapcsolatban, többnyire soha nem tapasztalt „normális” szexuális kapcsolatot.

Az előzetes gyermekkori vagy serdülőkori szexuális bántalmazás és a szexuális problémák közötti kapcsolat elemzése azt mutatja, hogy akiket szexuálisan bántalmaztak (nagyságrendben), sokkal több szexuális konfliktusról (90 százalék versus 40 százalék; sz=.01), szexuális diszfunkcióról (69 százalék versus 50 százalék), és szexuális inkompetenciáról (77 százalék versus 60 százalék) beszéltek. Csak kismértékű vagy semmilyen különbség nem volt szexuális tudatlanság miatt.

Erős bizalmat lehetett felfedezni a szexuális stimulánsok irányába az elkövetők szexuális érdeklődésének rangsorában. A pornográfia állt az első helyen (91 százalék vagy 31-ből 25); ezt követte a kényszeres maszturbáció (79 százalék), fetisizmus (72 százalék, vagy 29-ből 21) és kukkolás (71 százalék, vagy 28-ból 20). Egy kisebb számuk számolt be megkötözős szexről, szeméremsértésről, állatokkal való szexuális kapcsolatról, trágár telefonhívásokról, másokhoz való dörzsölőzködésről.

A gyermekkori és serdülőkori szexuális bántalmazás és a szexuális tevékenység közötti elemzés azt mutatja, hogy a szexuálisan bántalmazottak (a különbség nagyságrendjében) sokkal elkötelezettebbek voltak állatokkal való szexuális kapcsolatban (40 százalék versus 8 százalék; Sz=.06), kötözős szexben (55 százalék versus 23 százalék), fetisizmusban (83 százalék versus 79 százalék), másokhoz való dörzsölőzködésben (27 százalék versus 15 százalék).

Három elkövető számolt be szexuális fojtásos gyakorlatokban való részvételről 12 éves kortól egészen felnőttkorig. Egy esetben, az illető beszámolt a korai szexuális fantáziáiról (4-5 éves kortól kezdve) és hogy ezek hogyan váltak erősebbé, amikor maszturbáció közben átfúrta a hasát tűvel, kisebb késpengékkel, horgász kampóval. Egy alkalommal, amikor 13 éves kor körüli volt, öngyilkos gesztusként hasba lőtte magát egy 38-as kaliberű pisztollyal.

A gyermekkori szexuális bántalmazás és a családi kapcsolatok szerepe

A szexuális bántalmazáson átesett gyilkosok múltját összevetettük azokkal, aki nem estek át ezen és a következő családi háttér variációkat: (1) az alany anyjával való kapcsolatának érzelmi-szociális minősége; (2) az alany apjával való kapcsolatának érzelmi-szociális minősége; (3) a domináns szülő az otthonban ahol nevelkedett; (4) az otthon szocioökonómiai szintje; (5) a család tartózkodási helyének  folytonossága. Az elemzések többségéhez, 24-28 szexuális gyilkos adatai voltak elérhetőek.

Kapcsolat az anyával

12 gyilkosból, akiket vagy gyermekként, vagy serdülőként bántalmaztak szexuálisan, 42 százalék számolt be arról, hogy a korai otthon töltött évei során az anyával való kapcsolata szegényes volt. Ez az arány nagyobb, mint azoké, akiket nem bántalmaztak. (21 százalék)

Kapcsolat az apával

12 gyilkosból, akiket vagy gyermekként, vagy serdülőként bántalmaztak szexuálisan, 92 százalék számolt be arról, hogy hogy a korai otthon töltött évei során az apával való kapcsolata szegényes volt. Ez szignifikánsan eltér (sz=.002) azoktól a gyilkosoktól, akik nem jeleztek szexuális bántalmazást.

Szocioökonómiai szint

A gyilkos otthonának, ahol nevelkedett, a szocioökonómiai szintjét az jelzi, hogy vajon átlagos/kiemelt vagy csekély/színvonal alatti (néha jóléti).

Domináns szülő

A szexuálisan bántalmazott gyilkosok és a nem bántalmazottak között nem volt nagy különbség abban, hogy vagy az anya, vagy az apa volt a domináns szülő.

Család tartózkodási helyének folytonossága.

A szexuálisan bántalmazott gyilkosok történetében nincs nagy különbség a folyton instabil lakóhelyű és az állandó között (23 százalék versus 20 százalék).

Családi szerkezet

26 elkövető jellemezte a családi szerkezetet inkább épnek (két szülő jelenléte) vagy újra egyesültnek (egy szülő + egy mostoha szülő). A szexuális bántalmazást átélt gyilkosok inkább az újra egyesített családi szerkezetről számoltak be, mint a nem bántalmazottak (46 százalék versus 15 százalék).

Tanulmányunk azt is mutatja, hogy a kortársak felé irányuló érdeklődés és aktivitás helyett a gyilkosok kamaszként a saját szexuális erőszak fantáziavilágaikba vonultak vissza. Láthatóvá válik, hogy a korai fantázia mintát hogyan használják a gyermekkori bántalmazással és az elégtelen családi élettel való megbirkózáshoz, melyek egy gyermeket eltéríthetnek a valóságtól az erőszak saját világába, ahol a gyermek kontrollt gyakorolhat. A fantázia felett gyakorolt ellenőrzés elengedhetetlen lesz a gyermek számára és később a felnőtt férfinek is. Mindazonáltal ezek a fantáziák nem arra hivatottak, hogy valami jobb felé menekülhessenek, ahogy az gyakran látható szexuális támadásból vagy bántalmazásból felépülő gyerekek esetében. ezek a férfiak nem kompenzálnak túl a korai éveikben elszenvedett agresszió miatt idillikus gondolkodásban vagy kreatív érdeklődésben kifejeződve. Sokkal inkább az energiát inkább agresszió fantáziákba és a mások feletti uralomba töltötték át, titkot sugallva, a saját bántalmazásuk ismételt kivetítését és az agresszorral való azonosulást. Ahogy egyik gyilkos mondta, „Senki nem foglalkozott azzal, hogy kiderítse, mi a problémám, és senki nem tudott a fantáziavilágomról.”

Viselkedésbeli jelzők

A gyilkosok viselkedése és tapasztalati életük különböző szakaszaiban, úgy gondoljuk, hogy fontos jelzői annak, mi az, ami később a gyilkolásra motiválja őket. Tanulmányunk részeként megtekintettük ezeket a tényezőket, amelyeket mi viselkedésbeli jelzőnek nevezünk a másokkal szembeni cselekedetek kapcsán, abban az összefüggésben, miképpen járultak hozzá a férfiak erőszakos cselekményeihez. A viselkedésbeli jelzők elemzéséhez egy szimptómákkal és viselkedésbeli tapasztalatokkal jelölt ellenőrzőlistát használtunk (2-5 táblázat). Az ellenőrző lista a pszichoszociális kutatásokban használt jelzők általános listáján és a gondolati mintákon és viselkedéseken alapul, melyet az FBI ügynökök a bűnözői viselkedés kapcsán értelmeztek. Mindenesetre, az olvasónak észben kell tartania, hogy ezeknek a viselkedésbeli szimptómáknak sokszor nincsen állandó meghatározása vagy a mérésnek módjai. Például, nincs mérési módja a maszturbáció mintáinak.

Gyermekkor  A 24 ellenőrzőlista elem elemzése azt jelzi, hogy a gyilkos több mint 50 százaléka jelezte a következők jelenlétét gyermekkorban: álmodozás (82%), kényszeres maszturbáció (82%), elszigetelődés (71%), krónikus hazudozás (71%), ágybavizelés (68%), lázadás (67%), rémálmok (67%), tulajdon megrongálása (58%), gyújtogatás (56%), lopás (56%), gyerekek kínzása (54%) és szegényes önkép (52%).

 

Gyakoriság
Viselkedés	Gyermekkor		Serdülőkor			Felnőttkor
	n	(%)	n	(%)	n		(%)
Álmodozás	28	82	27	81	27		81
Kényszeres maszturbáció	28	82	28	82	27		81
Elszigetelődés	28	71	26	77	26		73
Krónikus hazudozás	28	71	28	75	28		68
Ágybavizelés	22	68	20	60	20		15
Lázadás	27	67	25	84	25		72
Rémálmok	24	67	22	68	21		52
Tulajdon megrongálása	26	58	26	62	23		35
Gyújtogatás	25	59	25	52	25		28
Lopás	27	59	27	81	25		56
Gyerekek kínzása	28	54	28	64	27		44
Szegényes énkép	27	52	27	63	26		62
Hisztériás roham	27	48	26	50	25		44
Alvási zavarok	23	48	22	50	22		50
Felnőttekkel szembeni támadás	25	38	25	84	28		86
Fóbiák	24	38	23	43	24		50
Elszökés	28	36	26	46	26		11
Állatkínzás	28	36	26	46	25		36
Baleseti hajlam	24	29	22	32	22		27
Fejfájás	21	29	21	33	22		45
Rombolási megszállottság	25	28	23	35	23		35
Evési zavarok	26	27	25	36	26		35
Görcsök	26	19	24	21	23		13
Öncsonkítás	26	19	24	21	25		32

n = adattal rendelkező alanyok száma

 

Serdülőkor A gyilkosok több mint ötven százaléka számolt be különböző viselkedésekről a serdülőkor idején: erőszakos megmozdulások felnőttek felé (84%), lázadás (84%), kényszeres maszturbáció (82%), lopás (81%), álmodozás (81%), elszigetelődés (77%), krónikus hazudozás (75%), rémálmok (68%), szegényes énkép (63%), gyermekek kínzása (64%), tulajdon megrongálása (62%), ágybavizelés (60%) és gyújtogatás (52%). Majdnem a gyilkosok fele (46%) számolt be serdülőkori állatkínzásról.

Felnőttkor A 24 ellenőrzőlista elemből, a gyilkosok több mint ötven százalékánál voltak jelen a következő viselkedések a felnőttkor idején: erőszakos megmozdulások a felnőttek felé (86%), álmodozás (81%), kényszeres maszturbáció (81%), elszigetelődés (73%), lázadás (72%), krónikus hazudozás (68%), szegényes énkép (62%), lopás (56%), és rémálmok (52%).

A leírás céljából, am belső és külső fogalmakat használjuk, hogy osztályozzuk a viselkedési jelzőket. A belső viselkedésbe tartoznak a minták és tapasztalatok az egyénen belül vagy kimondottan hozzá kötve. A belső viselkedések, amelyeket a leginkább rendszeresnek jellemeztek a gyilkosok három fejlődési szakaszában, az az álmodozás, kényszeres maszturbáció és az elszigetelődés. A külső viselkedések azok, amelyeket mások is meg tudnak figyelni. A legtöbbször jelzett külső viselkedésekhez tartoznak a krónikus hazudozás, , lázadás, lopás, gyerekek kínzása és erőszakos megnyilvánulások a felnőttek felé.

Végeredmény: Végrehajtás

Ezeknek a gyilkosoknak a végrehajtói viselkedés vizsgálata egyéb paradoxont is felszínre hozott. Intelligenciájuk és több területen meglévő képességük ellenére, a tanulmányokban, alkalmazotti létben és a katonai szolgálatban a szereplésük nagyon szegényes volt. Mindezen területeken az elvárások nem találkoztak a képességekkel. Sok elkövető érzett kudarcot fiatal korától kezdve. Úgy tűnt, hogy a szegényes szereplés kompenzálása a fantázia volt, melyben minden kontrollálni tudtak.

Habár a legtöbb elkövetőnek megvolt az intelligenciája ahhoz, hogy jól szerepeljen az iskolában, többen osztályokat ismételtek. Az egyik gyilkos, akinek 112-es IQ-ja volt, a következőt vallotta:

Megbuktam másodikban, mert képezhetetlen voltam. (A szüleim) teljesen ki akartak venni az iskolából. Azt akarták, hogy otthon maradjak, és a farmon dolgozzak. De aztán kihagytam a harmadikat és átmentem az egész másodikon és mentem tovább és kitűntem sok területen és kiestem sok másból. Kitűntem matekból, de nem tudtam helyesen írni.

Csak egyharmaduk teljesített átlagosan vagy annál jobban középiskolában, 22 túl alacsony színtű eredményt ért el. A többségük nem fejezte be a középiskolát. Egy gyilkos így vallott:

A nevelésem tartott vissza. Börtönbe mentem és az egyik rab egyetemi professzor volt. Többet tanított nekem az olvasásról, mint bárki más. Vette a fáradságot, és segített a magánhangzóimmal. Leült és nem úgy kezelt, mint egy dedóst vagy egy buta állatot. Egyenesen beszélt velem.

A tanulmányok vizsgálata mellett, a munkával kapcsolatos eredményeket is vizsgáltuk. Habár a gyilkosoknak megvolt az intelligenciájuk, hogy szakképezett munkát végezzenek, a legtöbb elkövetőnek szegényes története volt szakképzetlen pozíciókban. Csak húsz százalékuknak volt valaha rendes állása. Például, az egyik elkövetőnek a következő „munka története” volt három évvel azelőtt, hogy három gyilkosságért elítélték volna: hentes (nyolc hónap), eladó/futár (öt hónap), különböző rövid távú munka (nyolc hónap), rádiószerelő (három hónap), munkanélküli (tíz hónap), televízió szerelő (két hónap).

A katonai teljesítmény is szegényes volt. A 14 férfiből csak négyet szeretlek le elismeréssel. az egyikük esetében ez a leszerelés volt a deviáns fantáziái kezdete:

A korai serdülőkori deviáns fantáziáim lényegesen különböztek azoktól, amelyek a Vietnámból való hazatérésem után jelentek meg. A serdülőkori fantáziákban csak én voltam az áldozat; a düh és a harag fantáziák kifejeződésének nem voltak külső tárgyai, nők és közösség, egészen Vietnám utánig.

Következtetés

A 36 gyilkos szociális környezetének és gyermekkori formáló eseményeinek értékelése segítséget nyújt ahhoz, hogy elgondolkodjunk, miképpen alapozták meg a későbbi bűnözői viselkedést. Habár a gyilkosok személyes erőssége általában pozitív tulajdonságot képvisel a sikeres emberek számára, ezek mégsem fordítják el ezeket a férfiakat a gyilkosságtól. Ehelyett, az elkövetők elmerültek a családi és személyes problémákban. Ezek a problémák elegendőek voltak ahhoz, hogy felnőttkori gyilkos viselkedéshez vezessenek? Az ilyen véletlenszerű kapcsolódásokat nehéz megindokolni, mindazonáltal, ésszerűnek tűnik, hogy a hatástalan szociális környezet magába foglalja a külső beavatkozókat, mint a tanárok, fiatalkorúakkal foglalkozó hatóságok, és klinikusokat, akiket problémás gyerekek kiértékelésére kérnek fel. Figyelemre méltó, hogy a 26 férfiből 25 volt valamilyen típusú pszichiátriai betegsége gyermekként vagy serdülőként. Sok ember, beleértve a családot, figyelmen kívül hagyta a fiú viselkedését, nem avatkozott be és nem volt védelmező, viszont a fejlődő torzított tudást támogatta (például a fiúk már csak ilyenek).

Idővel, a negatív beállítódású gondolati minták és hiedelmek fejlődtek; majd alapvető indokai lettek a mások felé irányuló erőszakos cselekedeteknek.

Évi

Szexuális indíttatású gyilkosok profilozói vizsgálata – gyermekkor, család

A következő bejegyzés Robert K. Ressler, Ann W. Burgess és John E. Douglas Sexual Homicide - Patterns and Motives (Szexuális indíttatású emberölések – Minták és indítékok) című, 1988-ban megjelent könyvéből készült kivonat, összegzés, saját fordításban.

Az említett könyvben 36 elkövetővel készített interjúk és adatok elemzése, rendszerezése, kategorizálása olvasható.

Gyermekkori jellemzők

Első pillantásra úgy tűnik, hogy a 36 gyilkos néhány jellemző előnnyel kezdte az életét. Mindegyik férfi és majdnem mindegyik (33-an) fehér, általában a legidősebb fiúk voltak. Négy elkövető egyetlen gyermek volt, négyet pedig csecsemőként vagy nagyon fiatalon fogadtak örökbe. A legtöbbjük az 1940-es, 50-es években nőtt fel (1904 és 1958 közötti születési dátummal), egy olyan időszakban, ami az USA-ban a legidősebb, fehér, hímnemű gyereknek kedvezett.  A legtöbbjüknek jelentéktelen volt a külseje, magasságuk és súlyuk átlagos, néhányuknak megkülönböztető hátránya, fogyatéka volt, mely miatt kitűntek egy csoport fiú vagy férfi közül. A megjelenésük tekintetében, kismértékben lehetett őket más férfiak csoportjától megkülönböztetni.   

Az elkövetők jó intelligenciájúak voltak, csak hetüknek volt 90 alatti az IQ-ja, vagy az átlagosnál kevesebb. 16 esetében az átlagostól a normálig terjedt az intelligencia (90-től 119-ig tartó IQ hányados). Érdekes, hogy az elkövetők közül 11-nek magas vagy nagyon magas volt az intelligencia hányadosa, magasabb, mint 120-as IQ.

A többségük kétszülős háztartásban élt. Az anyák fele háztartásbeli volt, és nem dolgozott az otthonon kívül. Az apák többsége (58 százalék) dolgozott szaktudást nem igénylő munkakörben, míg 13 apának szakképesítést igénylő munkája volt. Nagyobb jelentősége van annak, hogy az apák háromnegyede biztos bevételt hozott. Az elkövetők több mint 80 százaléka a családját szocioökonomiai szinten átlagosnak (önellátónak) vagy jobbnak jellemezte; csak öt vélte úgy, hogy a családjuk az átlag gazdasági szint alatt élt.

Így az anyák otthon nevelték a gyerekeket, és az apák biztos bevételt hoztak; a szegénység nem volt jellemző a családok szocioökonomiai helyzetében. Ezek az alanyok intelligensek, fehérek és legidősebb fiúk voltak. Azonban ilyen pozitív tulajdonságok ellenére ezek a fiúgyerekek nem lettek a társadalom sikeres tagjai, hanem elítélt gyilkosokká váltak.

Szociális környezet

Részletesebben belemenve ezeknek az elkövetőknek a hátterébe, lehetséges válaszokat ad a kritikus kérdésre, hogy mi romlott el. Van-e bizonyíték, ami sugallja, hogy mi okozta a gyilkos viselkedés kifejlődését?

Azokat a tényezőket vizsgáljuk, melyek a családi háttér szociális környezetére, kapcsolatokra és az elkövető gyermekkorában történő bánásmódjára illetve a gyermekkorában megtapasztalt személyes szexuális tapasztalatokra vonatkoznak.

 

Robert K. Ressler

Családi működés

Bár a családok kezdetben úgy tűnt, hogy mindkét szülő jelenlétével működnek, egy sor probléma, mely a szülők hátterében megjelent, jelezte, hogy meg kellett küzdeniük a saját stresszükkel és problémájukkal a gyermeknevelés mellett. A 36 gyilkos családi történetei feltárták, hogy számos probléma volt jelen a családi szerkezetben. Először is, a kábítószerrel való visszaélés hatalmas probléma volt a családtagok között. Apja alkoholizmusát bemutatva, az egyik elkövető leleplezte, hogy az alkohollal való visszaélés hogyan ismétlődött az ő életében.

A családi hátterek pszichiátriai problémákat is tartalmaztak, a családok több mint felének volt pszichiátriai története és zavara: tíz anyának, hét apának négy fiútestvérnek, és egy lánytestvérnek volt pszichiátriai múltja. Számos esetben az anya pszichiátriai kórházi ápolása távol tartotta őt a családtól. Ezek a történetek gyakran jártak együtt agresszióval kapcsolatos problémákkal. Az egyik elkövető háttere eltérően az apja bűnözői természetétől, feltárta a pszichiátriai problémák és az agresszió összefonódását.

Az elkövető apja lelőtte és megölte az egyik bátyját, amikor az alany 13 éves volt. Ezt a bűncselekményt megelőzően az apa ellen nyomoztak gyújtogatás és biztosítási csalás miatt. Az apa ellen a gyilkosság miatt bírósági tárgyalást folytattak, de nem találták bűnösnek beszámíthatatlanság miatt. A per alatt paranoiával diagnosztizálták. Az apát gyanúsítottként kezelték két másik személy, egy az ő telkén átkelő ember és egy eltűnt fogadott gyermek miatt. A gyilkosság után az apát elmegyógyintézetbe zárták; azonban két évvel később az alany anyjának segítségével megszökött. Később egy szomszédos megyében fogták el, de mivel elutasították a kiadatását, elengedték.

Néhány esetben a pszichiátriai zavar és az agresszív viselkedés szintén jelen volt az elkövetőben gyermekként. A rendelkezésre álló adatok alapján 25 férfinek volt a múltjában korai pszichiátriai zavar. Néhányuk nem emlékezett ezekre a problémákra, mint a következő esetben:

Elkövető: Anyám azt mondta, elvitt egy pszichiáterhez, amikor kicsi voltam, de nem emlékszem. Azt mondta, azért, mert sok verekedésbe keveredtem az iskolában. Egyszer megütöttem egy tanárt. Futottam a folyosón, nem tudtam, hogy egy tanár volt, aki megragadta a kabátom hátulját és azt mondta, lassítsak, és ne rohanjak. Megütöttem őt. Amikor tizennégy vagy tizenöt éves voltam, megütöttem másokat is.

Az elkövetők családjainak felében volt bűnelkövetői múlttal rendelkező tag. A bűnözői viselkedést ismerhették a családon belül, vagy lehetett családi titok is, mint a következő esetben.

Elkövető: Az apám öt évet ült börtönben, majd megváltoztatta a nevét. Volt egy lánytestvére, aki többé nem állt szóba vele.

Ügynök: Titok volt?

Elkövető: Nem tudom miért ült.

A priusz ellenőrzése után beigazolódott a gyanúnk, hogy az apát a lánytestvér gyereke ellen elkövetett szexuális bűncselekmény miatt ítélték el. Ráadásul, a jelentett esetek majdnem fele olyan bűncselekmény volt, melyben családtagok közötti szexuális probléma volt jelent. Egy ilyen problémát okozott egy megfigyelt önkényes szexuális viselkedés az anya részéről, ahogyan azt a következő eset mutatja.

Az elkövető kapcsolata az anyjával se veled se nélküled volt. Azt állítja az anyja alkoholista volt és gyakran látta férfiakkal randizni, tehát eljutott oda, hogy „mindenkit utált, aki az anyjával randizott.” 16 éves korában az anyja hazahozott egy férfit, akivel intim kapcsolatba került. Az elkövető később megtámadta ezt a férfit, meg akarta ölni. 

Egy, az apa házasságon kívüli magatartására felhozott példában úgy tűnik, hogy az alany sokkal inkább az anya szorongására összpontosított, mint az apa viszonyaira.

Amikor idősebb lettem, az apám humoros és fesztelen módon mesélt a viszonyairól, amikor én még 10 éves vagy fiatalabb lehettem. Soha nem gondoltam, hogy anyám hűtlen lett volna…sokkal inkább láttam, hogy attól félt, elveszíti az apámat, és hogy az elhagyja vagy elválnak.

Ann W. Burgess

Kapcsolat a szülőkkel és testvérekkel

A gyerekkel és családdal foglalkozó elméleti szakemberek gyakran sugallják, hogy a család szerkezete és a családi kapcsolatok fontos tényezők a gyerek fejlődésében, különösen, miképpen érzékeli a gyermek a családtagokat és a vele és egymással történő kölcsönhatásokat. A cseperedő gyermeknek, a szülőkhöz és más családtagokhoz való ragaszkodás nagyon fontos abból a szempontból, hogy ezek a gyerekek majd felnőttként hogyan kapcsolódnak más családtagokhoz és hogyan értékelik őket. Lényegében, ezek a korai ragaszkodások (néha kötődésnek hívják) egy térkép szerűségbe fordíthatók át, hogy a gyermek hogyan fogja a családon kívüli szituációkat megtapasztalni. Ezeknek a korai ragaszkodásoknak a fontossága miatt, különösen fontosak számunkra a családon belüli kapcsolatok specifikus tényezői, melyek a legjobban szemléltetik a más emberekhez történő ragaszkodást. (lásd 2-2 táblázat)

A sokrétű családi problémák, amiket megfigyeltünk, nemcsak néhány családtag  és a gyilkos, mint gyermek közötti ellentétes kapcsolatot sugalmaz, de a kötődés nem megfelelő mintáit is. Így annak a lehetősége, hogy az elkövetők többsége a családtagokkal pozitív kölcsönhatásokat tapasztalt, meglehetősen valószínűtlen. Ahogyan egy apa a felnövő fián megfigyelte, „amíg ismertem őt, úgy tűnt nagyon meg van elégedve magával. Nem hiszem, hogy ez természetes volt.” Egy másik szülő a fiát morcosnak írta le, aki napokig nem beszélt a szüleivel.

2-2 táblázat

Családi háttér jellegzetességek

Jellemzők	Szám/Teljes	Százalék
Problémák családi története
Családi alkoholizmus	20/29	69
Droggal való visszaélés a családban	9/27	33
Családi pszichiátriai múlt	16/30	53
Családi bűnözői múlt	16/32	50
Családi szexuális problémák	12/26	46
Bántalmazás és elhanyagolás
Fizikai bántalmazás	13/31	42
Pszichológiai bántalmazás	23/31	74
Szülőkkel/testvérekkel való kapcsolat
Instabil lakóhely	23/34	68
Az apa a gyermek 12 éves kora előtt távozik	17/36	47
Az anya a domináns szülő	21/32	66
Negatív kapcsolat a hímnemű nevelővel	26/36	72
Negatív kapcsolat a z anyával	16/36	44
nem fair bánásmód észlelése	15/28	53
Nincs idpősebb testvér példakép	16/36	44

Amikor a mintákat vizsgáltuk, melyeket a gyilkosok mutattak be a saját családjaikban, megdöbbentő volt az otthon szerkezetének instabilitása. A férfiak mindössze egy harmada számolt be arról, hogy ugyanazon az egy helyen nőtt fel. 17-en beszéltek arról, hogy alkalmankénti instabilitást tapasztaltak, és hatan számoltak be krónikus instabilitásról és állandó költözésről. Ráadásul, 40 százalék feletti azok száma, akik már nem a családdal éltek 18 éves koruk előtt.

Ahogy korábban megállapítottuk, az ügyek több mint felében (20 eset) volt jelen mindkét szülő, 10 esetben az apa távol volt, három esetben az anya, és mindkét szülő két esetben volt távol a családtól. Mindazonáltal, fontos megemlíteni, hogy 17 esetben a biológiai apa elhagyta a családot, amikor a fiú még nem volt 12 éves. A távollétek oka többféle volt, úgymint haláleset, bebörtönzés, de leginkább a válás és különélés volt az ok. 13 válás esetében, a biológiai apa akkor hagyta el a családot, amikor a fiú hat év alatti volt, hét esetben, amikor a fiú hét és 11 éves kor között volt. Ezt általában követte egy 2-5 éves periódus, mielőtt az anya újraházasodott, és új mostohaapa lépett az otthonba. Előfordult, hogy a fiú soha többé nem látta az igazi apját, mint a következő esetben:

Az elkövető anyja 15 éves korában ment férjhez, és két fia született mielőtt elvált volna. Az apa a büntetését töltötte az elmebeteg bűnelkövetők állami börtönében. Közvetlenül az anya újraházasodása után, a második férj elkezdte az örökbefogadási procedúrát. Ezeket az anyagokat zárolták, hogy az alany biológiai apja ne tudjon semmit az örökbefogadásról.

Számos elkövető tanúsította a szülők válásának és egy új férfi gondviselő megjelenésének a jelentőségét. A következő idézet egy olyan elkövetőtől származik, aki az első gyilkosságát 14 évesen követte el, mialatt az anyja a harmadik férjével volt nászúton.

Ügynök: Van valami a fiatalkorában, ami ismétlődő rossz érzéssel töltötte el?

Elkövető: Úgy hiszem, ez mind akkor kezdődött, akkor lettem zavarodott és akkor éreztem, hogy nem értenek meg, amikor az anyám és az apám szakított egymással. Mert mindkettőjüket szeretem.

Ügynök: Ez hány éves koráig nyúlik vissza?

Elkövető: Hét.

Egy másik ügyben a gyilkos ezt mondta:

Amíg a szüleim együtt voltak, mindkettőjükhöz fordulhattam. Aztán valamilyen okból problémáik lettek egymással. Így eljutottunk arra a pontra, amikor papa az idő nagyrészében nem volt otthon…Ekkor kezdődtek a gondjaim, mert bár a szüleim elváltak, soha nem múlt el a szeretetem papa iránt, amit az anyám nem nagyon értékelt.

John E. Douglas

Csak kilenc gyilkos mondta, hogy az apja volt a domináns szülő, és ketten állították, hogy mindkét szülőjük között oszlottak el a szülői feladatok. A tény, hogy 22 (63 százalék) család maradt egyben és 13 (37 százalék) olvadt bele újraalkotott családba, azt sugallja, hogy a távollét önmagában nem számít az apa nem bevonódásának a fiúk érzékelésében. Inkább az apa részéről annak a hiánya, hogy pozitív érzékelést vetítsen ki magáról a fia irányába, vagy pozitív elismerést, figyelmet a fiú felé, vezet oda, hogy a fiú üres létezést alakít ki, és következésképpen ilyen férfivé is válik. A pszichológiai és szociális elszakadást a fiú mélyen élte meg. Amikor ez összekeveredett egy már ambivalens kapcsolattal az anyához, a negatív emberi kapcsolódás korai jeleit vagy a lehetséges pozitívak figyelmen kívül hagyását vetíthette előre.

A családtagok között a kötődés alacsony szintjét jelezte a gyilkos értékelése a családi kapcsolatainak érzelmi minőségéről. Talán a legérdekesebb eredmény az volt, hogy a legtöbb elkövető azt mondta, hogy nem volt kielégítő kapcsolata az apjával és hogy az anyjával való kapcsolata érzelmi minőségében ambivalens volt. A férfiak közül 16-an jeleztek rideg vagy nemtörődöm kapcsolatot az anyjukkal, és 26-an jeleztek hasonló kapcsolatot az apjukkal. A következő apa-fia interakció megfigyelését a gyilkos anyagában jegyezték fel:

A vádlott anyja szerint, a biológiai apa a válás után is képben maradt, és nagymértékű gyűlöletet érzett a fiai iránt. Egy alkalommal ez a férfi megütötte (az elkövetőt) egy üveg tárolóval, amikor az még egy éves sem volt. Más alkalommal, azelőtt állították le az apát, hogy majdnem megfojtotta a négy év körüli gyereket. Szintén egy másik alkalommal látták, hogy az apa az udvaron játszó óvodás gyerekre rálőtt. Az anya ezt azért mondta el, mert az első férje által rájuk leselkedő veszély miatt második férjével gyakran kellett költözniük.

A testvérekkel való kapcsolatra vonatkozóan, 20 elkövetőnek nem volt bátyja, és 17-nek nem volt nővére. Ezeknek a férfiaknak, abból a szempontból, hogy szükséges a fiatalkori évek alatt egy erős minta, idősebb testvérek híján nem volt, aki kitöltse a szülői hiányt. Ehelyett a fiatalabb testvéreikkel kellett versenyezniük egy hiányos szociális közegben. Ahogy az egyik férfi mondta, „Féltékeny voltam gyerekként a húgomra. Amikor nyolcadikban ballagtunk, én egy hálózsákot kaptam, ő egy hangversenyzongorát.” Vagy az újraalkotott családokban a válás és az újraházasodás után az elkövetők életében megváltozott a testvérek rangsora az új mostohatestvérek miatt.

A kapcsolatok ilyen hiánya átívelt a párkapcsolatokig. A gyilkosok gyakran jellemzik magukat félénknek vagy magányos embernek. Nem nyerték meg a népszerűségi versenyt az iskolában, az emberek általában nem emlékeznek rájuk. Az egyik gyilkos védőügyvédje egyszer arra jött rá, hogy ő és az ügyfele ugyanabba a középiskolai osztályba jártak, de az ügyvéd semmire nem emlékezett az ügyfeléből, amikor az gyerek volt.

Évi