1959. január 25-én 9
gyakorlott fiatal hegymászó indult útnak az Ural hegység északi lejtőin, hogy
egy kicsit kikapcsolódjanak az egyetemista élet stresszes hétköznapjaiból. Soha
többet nem látták őket élve, a 9 holttestre megmagyarázhatatlan körülmények között
találtak rá, az adatokat az akkori szovjet vezetés azonnal titkosítja, a
találgatások és az összeesküvés elméletek azóta is gyarapodnak. Beszéljünk
kicsit a Djatlov-incidensről.
Úton a halálba |
Mielőtt bővebben is írnék az esetről, szeretném
megjegyezni, hogy jómagam csak a közelmúltban szereztem tudomást minderről,
mégpedig egy film kapcsán. Bátyám ajánlotta a filmet, melynek címe Halálhegy, s ekkor mesélt nekem a 61 évvel
ezelőtt történtekről. A film egészen jóra sikeredett, bár a befejezés hagy némi
kivetnivalót, miután megnéztem, rögtön utána olvastam a 9 túrázó mítoszának.
Rengeteg konspirációs elméletről lehet olvasni,
mindössze egy olyan cikket találtam, melynek szerzője megpróbálta tudományos
oldalról megközelíteni a dolgokat, nagyon sok kérdést felvetve mindarról, amit
csak részben ismerhetett meg a publikum, mivel az orosz (akkor szovjet) kormány
30 évre titkosított mindent - mondjuk itt felmerül a kérdés, hogy minek? -
s csak 1990-ben tették a dokumentumokat részben! nyilvánossá. No de nézzük
is, miről van szó:
A kilenc áldozat |
1959 elején Igor Alekszejevics Dyatlov, a
rádiótechnikai kar végzős hallgatója vezetésével az Uráli Politechnikai Egyetem
hegymászókörének kilenc tagja egy 200 kilométeres, hegymászással kombinált
sítúrát tűzött ki maga elé célul. Miután beszerezték a hatóságoktól az
engedélyeket, január 25-én útnak is indultak Szverdlovszkból - a mai
Jekatyerinburgból.
Az egyetemisták mellett
voltak 3-an, akik már mérnökként dolgoztak a Cseljabinszk-40 fedőnevű
vállalatnál (ezt az összeesküvés elméletek miatt érdemes megjegyezni), mely cég
a szovjet hadsereg plutónium szükségleteinek kielégítéséért volt felelős. Az
utolsó pillanatban, tízedikként csatlakozott a jóval idősebb Alekszandrovics
Zolotarjov, aki a szovjet belső elhárítás tisztje volt.
Igor Alekszejevics Dyatlov |
A fiatalok történetét
naplótöredékekből, fényképekből, illetve a későbbi kriminalisztikai
vizsgálatokból rekonstruálták. A túra 27-én vette igazándiból kezdetét egy
Vizsaj nevű településen, ahol első céljuk, az Ortoten-hegy felé nekivágnak.
Másnap az egyik társuk, Jurij Jefimovics Judin rosszul lesz, hasfájásra
panaszkodik, hőemelkedése is van. Társai nem akarnak semmit kockáztatni, ezért
Jurijt visszafordítják, így maradnak végül kilencen.
még minden a legnagyobb rendben |
A hegymászók február elsején, vasárnap vernek tábort a
"Halálhegy" oldalán, mely helyet állítólag a helyi manysi őslakosok
neveztek el (Halat Szjal) így. Nem tudni, hogy az elnevezéssel a túrázók
tisztában voltak-e, de mivel érdekelt, honnan ered az elnevezés, ennek is utána
olvastam. A szóbeszéd szerint a manysik közül kilenc vadász lelt furcsa,
megmagyarázhatatlan halált a környéken, repülő szellemek miatt. A vadászok
bordái összetörtek, s csak hetekkel később bukkantak rá testükre a
hozzátartozók.
A fenti megjegyzés azért is érdekes, mert miután a
csapat egészen február 18-ig nem jelentkezik, a hozzátartozók pánikolnak, s bár
a visszafordított társ jelezte érkezésekor, hogy a többiek valószínűleg késni
fognak, ők a hivatalos szervek segítségét kérik. Február 22-én megkezdődik a
kutatás, s négy nappal később, február 26-án megtalálják a táborhelyet, vagyis
ami maradt belőle.
A mentőexpedíció tagjait sokkoló kép fogadja, a
helyszínen megtalálják a cafatokra tépett sátrat, mely úgy tűnik, mintha
belülről vágták volna szét. Öt holttestet találnak, mindegyiknek furcsa, narancssárga
színe van, különösen az arcuk és a kézfejük ilyen. A sátorból való hirtelen,
pánikszerű menekülést követően az erdőszéli fa alatt gyűltek össze, ahol tüzet
gyújtottak, majd kis idő elteltével valószínűleg megpróbáltak visszajutni a
táborba, mely 900 méterre volt tőlük, de ez senkinek nem sikerült.
A többi négy túrázó testét csak májusban, a tavaszi
olvadások után találják meg, háromszáz méterre a társaik tetemétől, egy 4 méter
mély vízmosásban egymás mellett feküdtek.
A legtöbben cipőt sem viseltek, illetve meglehetősen
hiányos öltözetben voltak, ebből kifolyólag öt túrázó halálának okaként a
boncolások kihűlést állapítanak meg. Az elméletgyártások azonban a többi
furcsaság miatt indulnak meg, ugyanis az egyik holttestnek hiányzott az orra, volt,
akinek a bordái törtek össze, belső szervei roncsolódtak, ám külsérelmi nyom
nem volt rajtuk, illetve az egyik lány, Ljudmilla nyelve hiányzott. Néhányuk
ruházata közepesen radioaktív volt, ám ami a legfurcsább, hogy haláluk
éjszakáján állítólag egy másik túrázó csoport, tőlük 50 km-re furcsa fényeket
látott az égen, melyeknek vöröses-narancssárga színük volt.
A kilenc túrázó, aki a Halálhegyen lelte halálát:
Georgij Krivoniscsenko, Jurij Dorosenko, Ljudmilla Dubinyina, Kolja Thibeaux-Brignolle, Igor Alekszejevics Dyatlov, Alekszandrovics Zolotarjov, Rusztem Szlobogyin, Alexander Kolevatov és Zinajda Kolmogorova.
Georgij Krivoniscsenko, Jurij Dorosenko, Ljudmilla Dubinyina, Kolja Thibeaux-Brignolle, Igor Alekszejevics Dyatlov, Alekszandrovics Zolotarjov, Rusztem Szlobogyin, Alexander Kolevatov és Zinajda Kolmogorova.
A konspirációk között szerepelnek fegyverkísérletek,
UFO-, és bennszülött támadások, ám a leghihetőbb mégis a lavina magyarázata,
amely teljesen váratlanul érte az éjszaka közepén pihenő túrázókat, s néhány
megmagyarázhatatlannak tűnő sérülésről is feltételezhető, hogy vagy a lavina
okozta, vagy a bomlás folyamatának tudhatók be.
A német nyelvű Stern Crime magazin februári száma is a témával foglalkozik |
A helyet később a túra vezetőjéről nevezték el
Djatlov-hágónak, s a mai napig is csak találgatások folynak arról, mi okozhatta
kilenc ember halálát azon az éjszakán. Ki tudja, lehet, hogy néhány éven belül
kiderül az igazság, s mindenki megkapja az áhított válaszokat. Addig azonban a
Djatlov-incidens egyike marad Oroszország és az emberiség nagy rejtelmeinek.
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.