Sorozatgyilkosok: David Berkowitz – „Sam fia” 2.rész

Július 30-án a húszesztendős Stacy Moskowitz és újdonsült barátja, Bobby Violante Coney Island közelében egy utcalámpa alatt megállt kocsijával. Az előttük parkoló autó tulajdonosa, Tommy Zaino a visszapillantó tükörben látta, amint egy férfi hátulról megközelíti az autójukat, fegyvert ránt elő és lekuporodva négyszer belelő az anyósülés felőli ablakba. Bobby arcát két golyó érte, amelyek megvakították, dobhártyája beszakadt. Stacy Moskowitz még eszméleténél volt, amikor a rendőrautó megérkezett. Harmincnyolc óra múlva azonban meghalt, az egyik golyó csupán a fejbőrét súrolta, egy másik viszont behatolt agyának hátsó felébe. Bobby életben maradt, de megvakult, viszont pontos leírást adott a gyilkosról: köpcös, a haja szőke, merev. Ez megfelelt Donna DeMasi és Joanne Lomino által szolgáltatott személyleírásnak, ám semmi köze sem volt Jody Valente és a DeMasi-Lomino esetben tanúskodó szomszéd által emlegetett sötét hajú, göndör figurához.

Berkowitz letartóztatása

Akadt egy mási szemtanú is, Cacilia Davis, aki azon az estén a barátjával szórakozott. Éjjel két óra tájban a nőt hazafuvarozta barátja, és amíg pár szót váltottak a kocsiban, megfigyelték, hogy néhány rendőr büntetőcédulát oszt az ott parkoló autókra. Nem sokkal mögöttük egy sárga színű Ford Galaxy parkolt, melynek tulajdonosa dühösen kirántotta a büntetőcédulát a szélvédő alól. Később, amikor a nő levitte sétálni kutyáját, látta mind Tommy Zaino, mind Bobby Violante kocsiját. Amikor hazafelé tartott, egy sötét hajú, farmerzakós férfi haladt át az úton, Cacilia ekkor észrevette, hogy a férfi karját mereven tartja, mintha rejtegetne valamit a kabátujjában, és az is feltűnt neki, hogy a férfi úgy néz ki, mint aki a Ford Galaxy-t vezette.

Cacilia később rájött, hogy hogy a férfi, akit látott, valójában „Sam fia”, azonban ezt az információt csak két nappal később osztotta meg barátaival. Miután ismerősei hiába bíztatták, hogy forduljon a rendőrséghez, ezt ők maguk tették meg. Joseph Strano nyomozó ezután meglátogatta a nőt, rögzítette a tanúvallomását, ám az nem igazán keltette fel a rendőrség figyelmét. Később mégis utánanéztek a büntetőcédulákkal ellátott autóknak és a négyből hármat gyorsan kizártak.

A negyedikről, egy sárga színű Ford Galaxyról kiderült, hogy bizonyos David Berkowitz a tulajdonosa, aki Yonkersban, a Bronxtól északra fekvő kertvárosi környéken lakott. James Justus nyomozó felhívta a yonkersi rendőrörsöt, hogy információt szerezzen Berkowitzról, ekkor derült ki, hogy ott már jól ismerték a férfit. Megtudta, hogy Berkowitz három családot – Sam Carr, Jack Cassaras és Craig Glassman (aki rendőr volt) családját – is zaklatta névtelen levelekkel, két család kutyáját pedig megölte. Jack Cassaras fiától derült ki később, hogy az előző évben a család kiadta garázs fölötti szobáját egy bizonyos David Berkowitz nevű férfinek, aki panaszkodott a család német juhászára, majd néhány hét múlva váratlanul távozott.

Berkowitz áldozatai

1977. augusztus 10-én aztán John Longo és Ed Zigo detektívek elmentek Yonkersbe, hogy ellenőrizzék Berkowitzot. Amikor megérkeztek Zigo észrevette, hogy Berkowitz Galxy-ja ott parkol a Pine Street-i lakóház előtt. Amikor közelebbről szemügyre vették, kiderült, hogy a hátsó ülésen egy táska van, amelyből puskaagy türemkedik ki. Bár New Yorkban nem volt szükséges engedély ahhoz, hogy valaki puskát tartson, Zigo felnyitotta a kocsit. Odabent találtak egy félautomata Commando Mark III-at. A kesztyűtartóban volt egy megcímzett levél annak a felügyelőnek, aki a „Sam fia” ügy nyomozását irányította, és amely azt tartalmazta, hogy a következő áldozatot Long Islanden fogják lelőni.

A rendőrök, akiket ezután gyorsan odarendeltek a Pine Streetre, szemmel tartották az autót mindaddig, amíg hat óra múlva felbukkant Berkowitz – a zömök termetű, sötét hajú férfi, kerek angyalarccal. Amikor beült a vezetőülésre, egy rendőrpisztoly csöve meredt rá.

Berkowitz beismerte a gyilkosságokat, valamint azt is, hogy ő küldte a névtelen leveleket, és arról is vallott, hogy 1975 karácsony estéjén kezdett gyilkolni. Ezen a napon este hét óra tájban elment Bronxba, ahol a nevelőapja lakott. Meglátott egy boltból kijönni egy latin típusú nőt, a nyomába eredt, majd előrántotta a kését és hátba szúrta. A nő nem fogta fel, mi történt vele, hátrafordult, sikoltozni kezdett és elkapta támadójának csuklóját, aki ekkor menekülőre fogta. Útban hazafelé azonban észrevette a 15 éves Michelle Formant, akit hátba, majd fejbe szúrt. Amikor a kislány sikoltozva a járdára zuhant, Berkowitz ismét elmenekült. Michelle-nek végül sikerült elvergődni a háztömbig, ahol laktak, szülei azonnal kórházba vitték, itt megállapították, hogy összeesett a tüdeje. Egyéb sérülései felületesek voltak, mindössze egy hetet kellett a kórházban töltenie. Berkowitz legelső áldozata egyáltalán nem jelentette a támadást, kilétét nem lehetett megállapítani. Ezek a kezdeti támadások meggyőzték Berkowitzot, hogy lőfegyverre van szüksége, és egyik barátja 130 dollárért vett is neki egy 44-es Bulldog revolvert Houstonban.

Kihallgatásakor Berkowitz kijelentette, hogy a gyilkosságok elkövetésére Sam Carr utasította sátáni kutyájának közvetítésével. Más démoni hangok kísérték, amikor becserkészte áldozatait, állította. Készségesen beszélt: mindössze fél órára volt szükség volt ahhoz, hogy vallomását befejezze.

A sorozatgyilkos születése

Richard David Berkowitz törvénytelen gyerek volt, akit újszülöttként örökbe adtak. A szülőanyja, Betty Broder zsidó volt. Tizenkilenc éves korában feleségül ment az olasz-amerikai Tony Falcohoz, aki hat évvel később elhagyta őt egy másik nő miatt. Betty 1947-ben viszonyt kezdett egy nős ingatlanügynökkel, akitől teherbe esett. Amikor közölte a férfivel, hogy gyermeket vár, az azt mondta, szabaduljon meg tőle, különben őt nem látja többé. A pár fia 1953. június 1-én látta meg a napvilágot, és azonnal örökbe fogadta egy gyermektelen zsidó házaspár, Pearl és Nathan Berkowitz. A David nevet adták neki. Amikor Pearlt 1967-ben elragadta a rák, a 14 éves Davidet mélyen megrendítette a veszteség.

Két évvel ez után Nathan úgy döntött, hogy átköltözik a bronxi Co-op Citybe, a középosztálybeliek lakta elővárosba, amelyet azonban hamarosan terrorizálni kezdtek fiatalkorúak bandái. David iskolai jegyei hirtelen leromlottak, és úgy tűnt, elvesztette a talajt a lába alól. A félénk fiú a durvaság áldozata lett, a többiek elkényeztetettnek tekintették, ugyanakkor olyannak, aki maga is durváskodik. Korához képest nagy volt, erős, kiváló baseball-játékosnak számított, de szívesebben játszott fiatalabb gyerekekkel. A legsúlyosabb problémája azonban a lányokkal adódott (egy barátja visszaemlékezett, hogy Berkowitz egyszer megkérdezte őt, nem akar-e belépni a lánygyűlölők klubjába). Co-op Cityben egyetlen lánnyal járt, Iris Gerhardttal. Iris kedvelte a fiút kedvességéért, szolgálatkészségéért, azonban kapcsolatuk sosem jutott el a beteljesedésig, Berkowitz szűz maradt, s meg volt győződve róla, hogy ezzel szinte egyedül áll kortársai körében.

„Egy idő után nem volt Co-op Cityben egyetlen szűzlány sem.” – jelentette ki sértődötten. Később, a börtönben ezt írta Berkowitz: „Meg kell ölnöm a nőket, bosszúból, hogy elégtételt vegyek mindazért a szenvedésért, amelyeket nekem okoznak.”

Pearl és Nathan Berkowitz

Amikor barátai elkezdtek marihuánás cigarettát szívni, Berkowitzot ebből is kirekesztették. A dolgok még rosszabbra fordultak 1971-ben, amikor apja újranősült. Berkowitz nem tudott kijönni nevelőanyjával és annak lányával, ezért bevonult katonának, ám egyenruha iránti lelkesedése hamar lelohadt. Mire 1974-ben hazatért, elfordult a zsidó vallástól, baptista lett. A későbbiekben Nathan Berkowitz visszaemlékezett arra, hogy látta fiát, amint a tükör előtt áll és ököllel üti a saját fejét. Berkowitzék otthonában a légkör annyira elviselhetetlenné vált, hogy David elköltözött: Bronxban, a Barnes Avenue 2151-ben bérelt egy jellegtelen lakást. Nem sokkal ezután Nathan Berkowitz új családjával Floridába települt át. Nevelőapjának távozásával újabb ajtó zárult be Berkowitz előtt, amely az épelméjűek világára nyílt.

David Berkowitz, aki hétéves kora óta tudta, hogy fogadott gyerek, most, hogy magányosnak érezte magát, megpróbálta felkutatni vér szerinti családját. Egy év kellett hozzá, hogy eredményre jusson. Az illetékes hatóságok segítségével kiderítette, hogy eredeti neve Richard Falco, és hogy Brooklynban született. Egy régi telefonkönyv segítségével rátalált anyja és nővére lakhelyére. Néhány nappal azután, hogy kártyát dobott anyja levélszekrényébe, az asszony felhívta őt, és érzelmes találkozás zajlott le közöttük. Megismerkedett 37 éves nővérével is, és ezután rendszeresen eljárt hozzá, férjéhez és gyermekeihez. Berkowitz családra talált és boldog volt – legalábbis ez volt a látszat.

A kis David

1976 első felében anyjánál és nővérénél tett látogatásai egyre ritkultak. Gyakori fejfájásról panaszkodott. Februárban kibérelte a Csassarasék garázsa fölötti szobát La Rochelle-ben, két hónap múlva azonban váratlanul átköltözött Yonkersba, a Pine Streetre. Júliusban meggyilkolta Donna Lauriát, és ezzel kezdetét vette hosszú gyilkosságsorozata.

Miután megállapították, hogy épelméjű és bíróság elé állították, Berkowitzot bűnösnek mondták ki minden, ellene emelt vád esetében és 365 év szabadságvesztésre ítélték.

1979 februárjában Berkowitz nyilatkozatot tett az Attica büntetőintézetben, hogy korábban köze volt egy sátánista csoporthoz. 1979. július 10-én egy fogolytársa borotvával megsebesítette - a vágás a nyaka bal oldalától a hátsó feléig húzódott, s összevarrásához 56 öltésre volt szükség – és kis híján megölte. Berkowitz állítása szerint a szekta üzente így meg neki, hogy tartsa a száját.

David Berkowitz a börtönben

2002 márciusában David Berkowitz levelet küldött George Patakinak, New York polgármesterének, melyben azt kérte, hogy közeledő szabadlábra helyezési meghallgatását töröljék. Így írt: "Minden őszinteséggel, azt gondolom, hogy megérdemlem azt, hogy életem végéig börtönben maradjak. Isten segítségével már hosszú idővel ezelőtt megbékéltem a helyzetemmel és elfogadtam a büntetésemet." Az összes ezután következő szabadlábra helyezési meghallgatását elutasította.  Jelenleg a Sullivan fegyházban, Fallsburg-ben, New York államban tölti büntetését.

Évi