Azonosítási módszer a profilalkotásban (VICAP) – 2. rész

Beindul a VICAP

1993 júliusában Pierce Brook és Roger Depue megjelent Washington D.C.-ben a VICAP indítványról döntést hozó szenátusnál. Az FBI igazgatói posztját betöltő William H. Webster, az albizottság elnökének címzett levelében Arlen Specter szenátor így ír:

„Egy ilyen rendszer összegyűjtené és elemezné az információkat a véletlen és értelmetlen gyilkosságokról, gyilkossági kísérletekről és gyerekrablásokról…Az információkat az állami és helyi rendőrség rendszerezné az egyes meghatározott bűntettek bizonyítékai alapján. Ezeket az adatokat egy központi helyen elemeznék és összehasonlítanák hasonló esetekkel. Amint valószínűvé válik valamilyen kapcsolódási pont, két vagy több további képviseletet is bevonnak a nyomozásba.”

Arlen Specter szenátor

Anna Rule, egykori rendőrtiszt, aki manapság valós történeteken alapuló krimiket ír, egyike volt az albizottság előtt megjelent tanúknak. Így nyilatkozott erről: „Azt állapítottam meg az általam vizsgált sorozatgyilkosokról, hogy mindannyian úton voltak: olyanok voltak, mint a horgász villanói. Míg én 15-20.000 mérföldet tettem meg évente autómmal, addig néhány általam vizsgált sorozatgyilkos akár évi 30.000 mérföldet is. Mindig mozgásban vannak. Akár egész éjszaka vezetnek. Az útjukba kerülő lehetséges áldozatot keresik megállás nélkül...Kevés esetben ismerik áldozatukat a gyilkosság előtt. Áldozataik idegenek, akik szörnyű szenvedélyük céltáblájává válnak. A tettesek könyörtelenek, lelkiismeretlenek és mindig ravaszak.” Anne Rule hangsúlyozta, ezért is volna fontos a VICAP az országos összehasonlító információs program számára.

Pierce Brook így emlékezett azokra a huszonöt évvel azelőtti időkre, amikor hosszú órákon át például újságokból és sok különböző forrásból kutatott a tette után: „Ez a primitív rendszer a sok év alatt csupán kétszer vagy háromszor segített nekem a nyomozásban. A legnagyobb tragédia az, hogy mi, a rendőrség még mindig hasonló eszközökkel dolgozunk a mai napig…Nem tudjuk elemezni a bűntettről szerzett információkat és összevetni őket egymással, és pontosan ezt a hiányt kívánja megszüntetni a VICAP.” Brook azt javasolta, hogy a szervezet székhelye a quanticói BSU-ban legyen. Ezután Roger Depue ismertette a BSU munkáját és Ressler kutatási projektjét.

William Webster

Az indítvány a döntés szempontjából való legsarkalatosabb kérdését a költségvetés jelentett: évente „kevesebb, mint félmillió dollár.” Egy, a Sam Houston Egyetem Büntetőjogi Központjában tartott nagyobb konferenciát követően William Webster egyetértett azzal, hogy az FBI igényei megegyeznek a VICAP adta lehetőségekkel. Nyilatkozatában kijelentette, hogy Quanticóban, a BSU feladata elindítani a programot, amelynek a már működő BSU feladatokkal együtt, de viszonylag elkülönítve kell működnie, összhangban a már létező Országos Bűnözési Információs Központtal. Az első két évben a szervezet költségeit kevesebb, mint három millió dollárban határozta meg. Kilenc hónappal később Ronald Reagan elnök bejelentette az Erőszakos Bűnözés Elemzésének Országos Központjának (NCAVC) megalakulását.

Évi