Joe Navarro fiatal egyenruhásként
szolgált 1975-ben, amikor a különösen intelligens és szervezett ragadozó, Ted
Bundy – az Egyesült Államok egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa – lecsapott Sue
Curtis egyetemi hallgatóra. Sue teste sohasem került elő, s ez az ügy évekig
kísértette Navarrot. Saját elmondása alapján ez az eset nagymértékben
közrejátszott abban, hogy később FBI ügynök és profilozó lett belőle.
„Mindössze 22 éves voltam akkor,
egyenruhás rendőrtiszt, amikor először értettem meg, hogy veszélyes személyiségek
is élnek ezen a földön és miattuk nem lehetünk soha biztonságban.”
Navarro ezúttal nem az
igazságszolgáltatás kezébe kerülő bűnözőkre hívja fel az olvasó figyelmét,
hanem a hétköznapokban közöttünk élő kíméletlen gonosztevőkre, akik
kihasználnak, átvernek, zsarolnak, nyomasztanak bennünket, s akik évekig
űzhetik kisded játékaikat anélkül, hogy feljelentenék, vagy elítélnék őket. A
szerző új könyve kicsit emlékeztet Robert Hare „A köztünk élő pszichopaták”
című nagyszerű könyvére ( Navarro egyébként utal is a szerzőre a könyvben),
amelyben szintén olyan személyiségtípusok – elsősorban a „hétköznapi
pszichopaták” kerülnek bemutatásra, akik talán soha nem nyerik el méltó
büntetésüket, ám rengeteg életet tesznek tönkre.
„…megtanultam – sokszor a magam
kárán-, hogy a veszélyes személyiségek könnyen átverik a többieket. A felszínen
normálisnak látszanak, úgy is viselkednek. Sokszor kifejezetten intelligensek,
érdekesek, kedvesek és vonzók. De mindig veszélyesek.”
A négy személyiségtípus, mellyel
az író ebben a könyvben foglalkozik:
- a narcisztikus személyiség
- az érzelmileg labilis
személyiség
- a paranoid személyiség
- a ragadozó
„A veszélyes személyiségek
kísérlet arra, hogy elmondjam, mit tudok az olvasót bántani szándékozókról. A
veszélyes személyiségek köztünk élnek. Lehet a szomszédunk, a barátunk, a
főnökünk, a partnerünk, a házastársunk, a rokonunk vagy valamelyik szülőnk.
Lehetnek közösségi vezetők vagy éppen az oktatásunkért, a pénzünkért, az
egészségünkért vagy a biztonságunkért felelős szakemberek – éppen ezért kell
különösen éberen figyelnünk.”
Navarro alaposan és nagyon jól
bemutatva írja le, hogy mennyire nem vesszük észre a környezetünkben leselkedő,
nekünk ártani akaró embereket, mert egész egyszerűen sokszor nem vagyunk
hajlandóak észrevenni a jeleket. Hányszor hallani a híradókban bemutatott
borzalmas gyilkosságokat elkövető emberek szomszédaitól, rokonaitól, hogy „De
hiszen olyan rendes ember volt.” Pedig ott voltak azok az apró jelek, csak
észre kellett volna venni őket.
„Sajnos a legtöbb ember nem is
akar az álca mögé nézni. A társadalom megveti azt, aki mások dolgába avatkozik,
és a legtöbben nem is tudják, mire kellene figyelniük. A társadalmi vakság
sajnos nem kivétel, hanem szabály.”
A veszélyes személyiségek
praktikusan, könnyen érthetően épül fel, a szerző részről részre mutatja be a
négy személyiség meghatározó vonásait, hogy miként viselkednek, milyen
érzéseket váltanak ki belőlünk, hol és hogyan találkozhatunk velük, s a mindennapi
példákat Navarro a mindennapi életből, a saját bűnügyi aktáiból és a hírekből
vette. Az egyes részek végén összeállított egy, az adott veszélyes személyiségre
vonatkozó gyorstesztet, hétköznapi nyelven ismertetve a legfontosabb
figyelmeztető jeleket. A könyv óriási előnye, hogy kerüli az abszolút szakmai
szövegezést, mindent érthető, hétköznapi nyelven tár az olvasó elé, ezáltal
gördülékennyé és könnyen adoptálhatóvá teszi a témát bárki számára.
„Benjamin Franklin fogalmazta meg
a legjobban: „A legnagyobb kamatot akkor érjük el, ha tudásba fektetünk”. Csak
annyit tennék hozzá, hogy aki ilyen tudásba fektet be, megmentheti az életét.
Ajánlom mindenkinek ezt a
könyvet, aki szeretné megvédeni magát azoktól a hétköznapi ragadozóktól, akik
alig várják, hogy őket vagy családtagjaikat behálózzák, kihasználják, átverjék.
Ez a könyv óriási segítség a védekezési mechanizmus kiépítéséhez, amelyre úgy
hiszem, mindannyiunknak szüksége van.
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.