Mágnás Elza meggyilkolása

1914. január 9-én egy utazókosárban a Duna partján rátaláltak Turcsányi Emília holttestére. Megölése és személyazonosságának kiderítése a magyar kriminalisztika egyik legtöbbet emlegetett esete lett, a magyar közönség pedig megtekinthette a Szász Attila rendező által készített, az esetet feldolgozó Félvilág - Demimonde - című nagysikerű magyar filmet. De ki is volt ez a Mágnás Elza, s miért kellett meghalnia?

Mágnás Elza, vagyis Turcsányi Emília

Az ismeretlen sértett sérelmére elkövetett emberölés nyomozásában mindent megelőzően tisztázandó kérdés a sértett személyazonosságának a megállapítása, mert e nélkül nem állíthatók fel azok a tényállási és minősítési verziók, amelyek szakszerű lenyomozása vagy kizárása végül a tettes elfogásához vezethet. A Mágnás Elza gyilkosság ennek az alapvető kriminalisztikai tételnek egy jellemző példája, ugyanakkor a modern bűnüldözés jelentős hazai állomása is. A magyar kriminalisztika történetében a fényképnek az ismeretlen sértettek felismertetése érdekében történő felhasználása már korábban sem volt ritka, ez a gyilkosság volt azonban valószínűleg az első olyan komoly nagyvárosi bűnügy Magyarországon, ahol az ismeretlen sértettet egy korábban nem alkalmazott módszerrel - a nyilvánosság bevonásával - is igyekeztek azonosítani.

Korabeli fotó a holttestről

Az első világháborút közvetlenül megelőző időszak legnagyobb magyar bűnügyi szenzációjának szerencsétlen sorsú sértettje Mágnás Elza anyja Zwara Mária takarítónő, apja Turcsányi István pedig a szlovák nemzetiségű kis falu, Pecsenyice molnárja volt, ahol Emilía 1880. július 17-én született. Egyszerű cselédlányként került először Pécelre, majd közvetlenül a millennium után a pezsgő világvárossá nőtt Budapestre. 1897 és 1902 között hét különböző helyen szolgált, 1902. február 4-én azonban már önálló főbérlőként, pincérnő foglalkozást megjelölve jelentkezett be következő lakásába. Az önálló lakás fenntartásának költségeit annyi más sorstársához hasonlóan valójában ő is inkább prostitúcióból finanszírozta. Budapest ebben az időben (ki gondolta volna?) az erkölcstelenség fellegvára volt, a prostitúció minden formája - korra és nemre tekintet nélkül - virágzott, a közönséges utcai örömlányoktól a luxusbordélyig bármit megtalálhatott az ez iránt fogékony érdeklődő. Ebből a közegből emelkedett ki a Fővárosi Orfeum városszerte ismert megvásárolható törzsvendégeként, akit emiatt egyszer ki is toloncoltak Budapestről, és akit a pesti éjszakában először Mocskos Elzaként, majd szőke haja miatt Szőke Elzaként, végül rengeteg magán hordott ékszere okán később Mágnás Elzaként emlegettek.

Max Schmidt és Mágnás Elza

A luxuskurtizán karrierje tudatos építkezés eredménye volt, állítólag ekkoriban alig evett, hogy csinos alakja megmaradjon, viszont minden pénzét ruhákra és ékszerekre költötte, valószínűleg azért, mert ezek a külsőségek biztosíthattak neki belépőt azokra a helyekre, ahol találkozhatott egy olyan egzisztenciával rendelkező férfival, aki hajlandó volt elfelejteni korábbi életmódját, viszont biztosíthatta gondtalan megélhetését. Meg is ismerte ezt a férfit, Max Schmidt bécsi bútorgyáros személyében, akit Pesten Schmidt Miksának neveztek. A férfi beleszeretett Elzába, a szeretője és a kitartója lett és nem engedte többé egyedül az éjszakába. Találkozásuk valamikor 1901-ben történhetett, mert Schmidt a tárgyaláson tett tanúvallomásában azt mondta, hogy tizennégy éve ismerte Elzát, ez idő alatt ki is taníttatta, Elza megtanult németül, franciául és angolul is.

Bár szeretője soha nem kért tőle pénzt, természetesen lakást bérelt neki - Elza a gyilkosság helyszínéül szolgáló Margit rakpart 46. II. emelet 12. szám alatti lakásba 1908. augusztus 7-én jelentkezett be. Schmidt elhalmozta ékszerekkel és szőrmékkel, minden költségét állta, továbbá havi apanázst is juttatott neki. Úgy tűnt tehát, hogy Turcsányi Emíliának sikerült a terve és végre kiemelkedhetett a szegénységből, a műveletlenségből, s bejáratos lett az "úrivilágba".

Kovács Patrícia Mágnás Elza szerepében

Elza 1913. december 7-én új házvezetőnőt vett fel Kóbori Rózsi személyében, mert régi házvezetőnőjét valószínűleg féltékenységből elbocsátotta. Kóbori Rózsi 1880-ban született, hosszúkás arcú, fehér bőrű, gesztenyebarna hajú és szemű, ritka szemöldökű, középmagas homlokú, kicsi, kerek állú és hiányos fogazatú nő volt, az orra alatt kis kerek fekete lencsével.

Amikor elvállalta a házvezetőnői állást, két szeretőt is tartott egyszerre, az egyikük Nick Gusztáv volt, akivel Elza meggyilkolását később elkövette.

A nő folyamatosan pénzelte a férfit, aki kártyaszenvedélye miatt hatalmas adósságokat halmozott fel, cselekményük elkövetésekor a se veled se nélküled kapcsolatban voltak. Érdekesség, hogy Nick Gusztávról a törvényszéki elemorvos-szakértők azt írták, hogy ugyan "koponyáján konstatálhatók a testi degeneráltság jegyei" de beszámítható, sőt ismeretei messze meghaladták iskolázottságát. Ez egyben a Cesare Lombroso és követői nevével fémjelzett kriminálantroplógiai irányzat - mely összefüggést látott a különböző testi "degenerációk" és a bűnözésre való hajlam között és felállította a "született bűnöző" kategóriáját - elterjedtségét és elismertségét bizonyítja, annak ellenére, hogy az elméletet ekkor már Magyarországon is erőteljesen bírálták.

A kép jobb felső sarkában Nick Gusztáv, alatta Kóbori Rózsi képe

Kóbori Rózsi újonnan elfoglalt állásában szorgalmasnak mutatkozott, ugyanakkor valószínűleg csendesen gyűlölte munkaadóját, akit magánál alábbvalónak tartott. A Mágnás Elzával gyakorlatilag egykorú és ugyanolyan társadalmi közegből származó Kóbori nyilvánosan szembesült azzal, hogy míg neki nem sikerült semmi az életben, addig gazdasszonya hatalmas luxusban él. Irigységét egyébként Kóbori nem is tudta magában tartani, először beszélt a másik cselédnek arról, hogy az ilyen nőket, mint Elza meg szokták gyilkolni. Mivel szeretője, Nick Gusztáv feljárt a lakásba, Kóbori megmutatta neki úrnője lakosztályát, hogy az milyen pompában él, majd azt is elárulta, hogy Mágnás Elza a lakásban lévő Wertheim-szekrény kulcsát a zongorába rejtve őrzi, sőt a szekrényt felnyitva ékszereket is mutatott neki. Sikerült tehát a felbujtás, január 9-én este kilenc és fél tíz között Nick Gusztáv Kóbori Rózsi segítségével megfojtotta Mágnás Elzát a saját hálószobájában. Ezután Kóbori levette Elzáról monogramos hálóingét és egy egyszerű fehér hálóinget adott rá, majd a holttestet egy nagy utazókosárba helyezték. A páncélszekrényből több dárga ékszert és 100 korona készpénzt vettek magukhoz.

A kiscelli kiállítás a gyilkosságról

A kiscelli kiállítás a gyilkosságról

Mivel a ház Duna partra nyíló ajtaját zárva találták, így csak a háztömböt félig megkerülve jutottak el Dunához, s az idegesség és az élénkülő forgalom miatt nem tudták a kosarat rendesen a vízbe dobni, gyorsan a vízbe lökték azt és távoztak. Másnap reggel háromnegyed nyolc körül találta meg a kosarat két fuvaros, akik elszörnyedtek, amikor miután kinyitották azt, egy gyakorlatilag meztelen női holttestet találtak. Bár később a holttestet Elza öccse, Zwara Mihály azonosította, a rendőrök kezdetben az azonosítás reményében a holttestről készült fotót leközöltették az újságokban, az utazókosárral együtt készült képeket pedig fürdőkben, kávéházakban és egyéb szórakozóhelyeken, valamint a fővárosi és bécsi mozikban is bemutatták.

Korabeli kép az újságból

 Tarján Vilmos akkori rendőri tudósító története szerint a nyomozók hamar eljutottak Mágnás Elza lakásába, ahol Kóbori Rózsi a neki mutatott képről nem ismerte fel az úrnőjét, és azt mondta, hogy Elza péntek este két, számára ismeretlen úrral autós kirándulásra távozott. Azt is elmondta, hogy az úrnőt Turcsányi Emíliának hívják. Másnap a hullaházban Keresztessy Gyula rendőrtanácsosban merült fel először a gyanú, hogy Mágnás Elza lehet a meggyilkolt nő, s amikor kiderült valódi neve, kétség sem férhetett hozzá, hogy a gyilkosa nem más, mint Kóbori Rózsi. Ezután a cselédet bevitték a hullaházba, ahol már a neki feltett kérdésekre nem válaszolt, így bevitték a kapitányságra kihallgatni. Lassacskán kirajzolódott a történet, az indíték, a detektívek összerakták a mozaikdarabkákat.

Gryllus Dorka Kóbori Rózsi szerepében

1915. február 17-én  a Curia a vádlottakat - Kóbori Rózsit és Nick Gusztávot - gyilkosság illetve gyilkosságra való felbujtás és rablás bűntette miatt halálra ítélte. Az elítélteket 1915. március 18-án I. Ferenc József királyi kegyelemben részesítette, így a halálos ítéleteket a Budapesti Királyi Törvényszék 1915. április 7-én életfogytiglani fegyházbüntetésre változtatta át. Kóbori Rózsi 1924. április 18-án halt meg Márianosztrán vesegyulladásban, Nick Gusztáv pedig 1977. március 12-én halt meg Érden egy idősek otthonában 92 éves korában.

Szász Attila filmje egy kicsit más történettel dolgozik, de a valódi esemény alapvető mozzanatait tartalmazza. Csodálatos összképet alkotott a stáb, a film kép és zenei világa lenyűgöző, a színészek játéka hatásosan ábrázolja a korabeli világot, a fényűzés mögötti romlottságot, az elfojtott érzelmek széles skáláját. Érdemes megnézni, mert általa könnyebben képzeljük el ezt a becsvágytól és irigységtől fűtött és irányított gyilkosságba torkollt kapcsolatrendszert, s bizony sok hasonlóságot vélünk felfedezni korunk társadalmával.

Évi