Magyar gyilkosok: Donászi és Bene

A magyar kriminalisztika egyik legbrutálisabb gyilkos párosa Donászi Aladár és Bene László. Mindketten saját bevallásuk szerint tudatosan készültek a bűnözői életre, eszük ágában sem volt más célt kitűzni maguk elé, minthogy erőszakkal, akár emberölés árán vegyék el mások tulajdonát. Bene csak úgy emlegette kettőjüket, mint a skizofrén és a pszichopata. Sajnálatos módon találóan jellemezte e két szóval kettejük beteges és embertelen jellemét, aminek következménye négy ártatlan ember halála lett, s ki tudja mennyié lett volna még, ha végül nem kapják el őket. Írásom apropója Bene László feltételes szabadságra bocsátásnak aktuális időpontja, mely érthetően kellőképpen felborzolta a kedélyeket, főleg annak a fiúnak az édesapjáét, aki miután Donásziék kivégezték fiát, éveken, évtizedeken keresztül protestált a halálbüntetés visszaállítása mellett.

Donászi Aladár és Bene László

Tanulmányaim során, a Rendőrtiszti Főiskolán tanáraink a helyszíni szemlék tanulmányozása kapcsán lejátszották nekünk a két brutális gyilkos tetteit kísérő szemlék és helyszíni kihallgatások videó anyagát. Azok a képsorok örök nyomot hagytak bennünk, ezért is kaptam fel jómagam is a fejem a hírre, hogy Bene Lászlót esetleg húsz év után szabadlábra helyezhetik. Egy lelkiismeret nélküli pszichopata gyilkoló gépet, akiről az újabb riportok alatt is tisztán látszódott, hogy színleli a megbánást, ha tehetné, ott folytatná, ahol abbahagyta. De tekintsünk egy kicsit vissza a múltba, mit is követett el ez a két szörnyeteg, akik közül Donászi még a börtönben öngyilkossággal vetett véget életének.

Donászi helyszíni kihallgatása

A mostani blogbejegyzés célja nem elsősorban maguknak a bűncselekmények elkövetésének bemutatása, inkább a két ember személyiségének és motivációjának értelmezése, annak vizsgálata.

A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Győrött, 1995. január hónapban folytatólagosan megtartott nyilvános tárgyalása alapján január 26-án ítéletet hirdetett a Donászi-Bene perben. Eszerint Donászi Aladárt bűnösnek mondta ki többek között több emberen - részben előre kitervelten, nyereségvágyból, aljas indokból, különös kegyetlenséggel, tettesként illetve társtettesként - elkövetett emberölés bűntettében, valamint nagy értékre elkövetett lopásban, lőfegyverrel, lőszerrel visszaélésben, rablásban és egyéb bűncselekmények elkövetésében. Bene Lászlót a bíróság a fent felsorolt bűncselekmények elkövetése miatt ugyancsak bűnösnek találta és mindkettőjüket - halmazati büntetésként - életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte. A bíróság úgy rendelkezett, hogy mindkét elítélt legkorábban 20 év múlva bocsátható feltételesen szabadlábra. Donászi Aladár Sopronkőhidán a fegyházban, kihasználva a két ellenőrzés közötti időt, egy borotvapengével 15 centiméter hosszan elvágta a nyaki ütőerét.

Donászi és Bene a Szegedi Fegyház BV. Intézetben töltötte büntetését, az előbbi 12 évet kapott jelentős értékre fegyveresen elkövetett rablás és fegyveresen elkövetett szökés bűntette miatt, az utóbbi különös visszaesőként 6 évet kapott 1 rendbeli üzletszerűen, jelentős értékre, dolog elleni erőszakkal - részben bűnszövetségben - elkövetett lopás bűntette, 5 rendbeli jármű önkényes elvétele vétsége valamint 5 rendbeli lopás vétsége miatt. Bene László 1985 decemberében szabadult feltételesen, Donászi pedig 1989 márciusában, szintén feltételesen. Kettejük ismeretsége ezekre a börtönévekre nyúlik vissza, az itt kialakult jó kapcsolatukra építve megállapodtak abban, hogy szabadulásukat követően bűncselekmények elkövetéséből fogják létfenntartásukat biztosítani.

Itt fontos megjegyezni, hogy mindketten különös figyelmet szenteltek a különféle kriminalisztikai témájú szakirodalomnak, rendszeresen tájékozódtak a rendőrség nyomozástaktikai módszereiről, börtöntársaik tapasztalatait adoptálták. Donászi így vallott erről:

"Hosszú évek óta válogattam az olvasmányaimat, hogy minél szélesebb körű ismereteket szerezzek például a kriminalisztika, a szociológia szakterületén. Megtörtént bűncselekményeket elemeztem, vizsgáltam a nyomozási módszereket, milyen új kriminológiai módszereket alkalmazott a rendőrség, s azt, hogy mi vezetett a bűnözők lebukásához. Különösen sokat tanulmányoztam a viktimológia (áldozattan) tudományban leírtakat."

Mielőtt közös vállalkozásba kezdtek volna, Donászi Aladár két korább börtönbeli ismerősével, a Juranovics fivérekkel tervelte ki a Győr-és Környéke Vízmű és Fürdő Vállalat elleni támadást, melynek során a vállalat fizetését szállító pénzszállító autót tartóztatták fel, erre 1991. június 12-én került sor. A helyszínre váratlanul érkezett meg Ősz Zsigmond szolgálaton kívüli rendőr alhadnagy, aki a szolgálati fegyverével szólította fel Donászit, hogy adja meg magát. A rabló több lövést adott le az alhadnagyra, melyek közül már az első is súlyos, életveszélyes sérülést okozott. A rendőr viszonozta a lövést, ám sajnos egyetlen lövése sem talált. Kiürült a fegyvere, ezért a földön kúszva a telefoközpontba hátrált. Itt Donászi utolérte, s gyilkos dühében előbb a fegyverével bántalmazta az akkor már földön fekvő rendőrt. Ősz Zsigmond később a győri kórházban belehalt sérüléseibe. Donászi 870 ezer forintot rabolt.

Első közös bűncselekményük Bene Lászlóval a Skála-Trade Kft. pénzszállítójának kirablása volt, melyet a budapesti Vak Bottyán utcában hajtottak végre. a pénzszállító taxi elé egy lopott Lada személygépkocsival hajtottak ki, annak útját az egyirányú utcában elzárva, s Donászi hátulról megközelítve az autót, minden előzetes figyelmeztetés nélkül a jobb hátsó ajtót feltépve a 21 éves egyetemista Sádt Győzőt fejbe lőtte. Bár a fiút még kómás állapotban kórházba szállították, halála az igazságügyi orvosszakértő véleménye szerint erőszakos okból, halántéktáji lövés következtében bekövetkezett agyroncsolódás, agybénulás miatt állt be.

A személygépkocsiban tartozódó két másik férfi, az autót vezető Lukács István és  az anyósülésen helyet foglaló Juhák István felépült a súlyos sérülésekből, amelyeket a rájuk záporozó lövések okoztak, Donásziék 473 ezer forintnyi készpénzt tulajdonítottak el.

A következő balhéra akkor került sor, amikor a két férfi előkészületként a fegyvereket próbálgatta az Alba Regia Vadásztársaág Székesfehérvárhoz közeli Csór községben elhelyezkedő erdős részén. Ez 1992. november 8-án történt. Ezen a napon nyolc vadász is ezen a területen tartózkodott, szarkakilövésre indultak. Meghallották azonban a lövéseket, s mivel a területre csak nekik volt vadászengedélyük, ketten a társaságból - Izsó László és ifj. Tóth Tamás - elindultak, hogy megnézzék, kik lövöldöznek. Hátramaradó társaik nem sokkal később 12-13 lövést hallottak, s mire a helyszínre értek, csak azt láthatták, hogy az UAZ mindkét ajtaja nyitva volt, az autó két oldalán pedig a két férfi feküdt holtan. Később az egyik szemtanút, Kovács Jánost is megpróbálták elhallgattatni, aki három terepruhás férfit látott elfutni a vadászgyilkosság helyszínéről. Szerencséjére, amikor az otthonában kitalált ürüggyel felkeresték, a férfi felesége és gyermeke is kiment az udvarra, így a két ragadozó meggondolta magát és elhagyta a férfi házát.

Donászi helyszíni kihallgatása a vadászgyilkosság után

Donászi helyszíni kihallgatása a vadászgyilkosság után

Négy ártatlan ember életének a kioltása után következett még a Favorit Kft. pénzszállítója elleni támadás, valamint a soroksári postarablás. 1994. áprilisában Donászi és Bene közösen elhatározta, hogy megölik a bűncselekményekben résztvevő társukat, Szegvári Gyulát, mivel értesüléseik szerint a férfi az elkövetett bűncselekményekről illetékteleneknek fecsegett. Cselekményük végrehajtását elfogásuk akadályozta meg. 1994. május 4-én a kommandósok mindkét férfit elfogták. A sors fintora, hogy a nyomozást dr. Bene Lászó rendőr ezredes, a Győr-Moson-Sopron megyei főkapitány bűnügyi helyettese vezette, de részt vett a kihallgatásokon dr. Kovács Lajos, az ORFK főnyomozója is.

A pszichológus szakértő így írt a tárgyalás során:

"...Donászi Aladár nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, nincs tudatzavara és nem szenved szellemi leépülésben. Személyiségzavarban szenved, szkizoid személyiség. Állapotát a befelé forduló, autisztikus viszonyulás, az intellektualizálás, a fokozott érzékenység, a hűvösség és érzelmi ridegség, valamint az önértékelés, az azonosságtudat és az ösztönkeresés zavarai jellemzik. Személyisége torzult és ellentmondásos, az életvezetése öntörvényű. Személyiségzavara fennállott a terhére rótt bűncselekmények elkövetésekor, azonban nem tette képtelenné és nem korlátozta abban, hogy a cselekmény következményeit felismerje, és ennek megfelelően cselekedjen. Nem állapítható meg nála az elmeműködés egyéb, olyan kóros állapota sem, amely a fenti képességében korlátozta volna."

Interjú Bene Lászlóval 2016-ban

A büntetés végrehajtási ügyekben eljáró bíróság ez év januárjáig többször döntött úgy első fokon, hogy Bene Lászlót az életfogytig tartó fegyház szabadságvesztésből nem jogerősen feltételes szabadságra bocsátja. A férfi mellé a tíz évig tartó feltételes szabadság idejére pártfogói felügyeletet rendelt volna el. Az elsőfokú döntést az ügyészség megfellebbezte, a másodfokú tanács az elsőfokú bíróság végzését felülbírálta, és az abban megállapítottakat megalapozatlannak ítélte. Szerintük ugyanis az elítélt nem kész arra, hogy szabadulása alkalmával törvénytisztelő életmódot folytasson, tehát nem lehet arra következtetni, hogy az 1996-ban kiszabott (nem tényleges) életfogytig tartó büntetés már elérte volna a célját.  

Bene László éles önképet adott magáról a kihallgatása során:
"Nem akartam én megjavulni, eszem ágában sem volt. Amit tudni kell a "szakmáról" azt én tudtam. Nem vagyok vallásos, így semmi gond a gyónással."

A bejegyzést annak az apának a gondolataival zárnám, akinek a fiát értelmetlenül és kegyetlen módon ragadta ki két elvetemült gyilkos az élők sorából, akik közül az egyik azt hiszi, hogy 22 év után megszolgálta azt, hogy négy család életét tette tönkre hidegvérű emberöléseivel.

"Azt tartott engem életben sokáig, hogy meg akartam találni a fiam gyilkosát. Mindenáron. Azt akartam és akarom ma is, hogy ez az ember ugyanúgy adja az életét, mint ahogyan elvette az én fiamét, teljességgel értelmetlenül. A gyilkos meg is van, el is ítélték életfogytiglanra. De nekem Donászi Aladár élete kellett. Meg a társáé, Bene Lászlóé. Évekig gyűjtöttem a halálbüntetést visszaállításáért az állampolgárok aláírását, de hiába."

Évi