Esettanulmány: Hasfelmetsző Jack

A professzionális profilalkotókat még egy évszázad múltán is elbűvölte Hasfelmetsző Jack története. Az 1888. esztendő második felében London East End nevű negyedében pánikhullám tört ki a kegyetlen gyilkos által elkövetett bűntettek nyomán. Az eset csemege a bűnözői profilalkotók körében, lévén egy sorozatgyilkos pszichológiai profilalkotásának első dokumentált kísérletéről van szó.

Augusztus és november között öt prostituált nő nyakát vágták el brutális módon, majd négynek közülük durván megcsonkították a testét. Az első gyilkosságot követő reggelen a lapok "Soha nem követtek még el ennél kegyetlenebb és brutálisabb gyilkosságot" szalagcímmel közölték az esetet. Az első, majd a héten bekövetkezett második gyilkosság során a nő hasüregét felvágták, a későbbiekben pedig a csonkítások még borzalmasabbá váltak.

A rettegés három hét múlva érte el a csúcspontját, mikor a Központi Újságíró Hivatal egy levelet kapott, piros tintával írt "Hasfelmetsző Jack" aláírással. A levél így szólt: "Hamarosan hallani fog rólam és vidám kis játékaimról. A legutóbbi munkámból eltettem egy kis igazi piros valamit a gyömbérsörös üvegembe, hogy majd azzal írjak, de beszáradt, mint a ragasztó és nem tudom használni. A piros tinta is elég jó, remélem, ha-ha-ha."

Szeptember utolsó napján, a levél kézbesítését követő második napon további két nő holttestét fedezték fel. Következő nap a Központi Újságíró Hivatal egy levelezőlapot kapott, amelyet az előző levéllel megegyezőnek tűnő kézírással írtak, s minden kétséget kizáróan vérfoltos volt. A lapon ez állt: "Holnap ebben az időben két esetről hallotok pimasz Jacky munkájából."

A szakértők többsége meg volt győződve arról, hogy a levél és a levelezőlap csupán kacsa volt, amelyet egy újságíró készített, hogy fokozza az eset utáni érdeklődést, ám két héttel később egy egyértelműen különböző kézírással írt levelet kapott a hamarjában megalapított Rendfenntartási és Erkölcsrendészeti Bizottság egyik tagja. A levél, amelyet a "pokolból" kelteztek és "Kapjatok el, ha tudtok" mondattal írtak alá, egy iszonyatos trófeát tartalmazott: egy emberi vesét.

Az utolsó, valóban Hasfelmetsző számlájára írt gyilkosság volt a legkegyetlenebb. A gyilkosság a nő bérelt szobájában történt, így Hasfelmetszőnek rengeteg ideje maradt arra, hogy végrehajtsa véres munkáját. A fejet szinte teljesen lemetszette, a test néhány részét levágta, a hús legnagyobb részét kihasította, és egy asztalra helyezte egy vérfolt közelébe. Ezzel egyidejűleg pedig a rendőrség azon töprengett, hogy a gyilkos vajon nem az orvosi kar tagja-e.

Dr. Thomas Bond

A rendőrség orvosát, aki az öt áldozat hullaszemléjén jelen volt, dr. Thomas Bondnak hívták. Eredetileg azért hívták be, hogy a véleményét kérjék Hasfelmetsző sebészeti ismereteiről, ő azonban a gyilkos leírásával lepte meg a rendőrséget. Megerősítette azt a véleményt, miszerint az öt gyilkosságot ugyanazon ember követte el: "A gyilkos erős testalkatú, nyugodt és vakmerő. Nem egyértelmű, hogy van-e tettestársa. Véleményem szerint a tettes a gyilkos és az erotikus mánia időszakos rohamaiban szenved. A csonkolások a férfi betegesen felfokozott nemi étvágyára utalnak. Természetesen az is lehetséges, hogy bosszúvágy vagy agyelborulás fejlesztette ki benne a gyilkolás ösztönét, vagy eredete vallási hóbortban keresendő, azonban egyik hipotézist sem tartom valójában helytállónak."

"A gyilkos külső megjelenése egészen ártalmatlan, valószínűleg középkorú, öltözete ízléses és tisztességes. Bizonyára köpönyeget vagy felöltőt visel, hiszen nehezen menekülhetne el az utcán véres kézzel és ruhában."

"Ha feltételezzük, hogy a gyilkos megfelel az általam elmondottaknak, akkor viselkedése magányosnak és különcnek mondható, rendszeres munkája nincsen, csupán csekély jövedelme vagy járadéka. Lehetséges, hogy olyan tisztességes emberek között él, akik valamennyire kiismerik jellemét és sejtik, hogy elméje nem mindig tiszta. Ezek az emberek valószínűleg nem lesznek hajlandóak megosztani gyanújukat a rendőrséggel, mert félnek attól, hogy kellemetlenség éri őket és közismertté válnak, habár a büntetés lehetősége legyőzhetné kételyüket."

Arra a felvetésre, hogy Hasfelmetszőnek legalábbis szakmai gyakorlata van hús vagy hal felvágása és kipakolása terén, Dr. Bond így nyilatkozott: "Minden egyes eset során a csonkolást olyan személy vitte végbe, akinek nincsenek tudományos vagy anatómiai ismeretei. Véleményem szerint még egy hentes, lómészáros vagy döglött állatokat boncoló ember technikai ismereteivel sem rendelkezik."

Dr. Bond útmutatása ellenére a rendőrség sosem tartóztatta le Hasfelmetszőt. Számos gyilkos volt, azonban egyikük sem viselte Hasfelmetsző megkülönböztető keze nyomát. Patricia Cornwell Hasfelmetsző Jack: Egy gyilkos arcképe című, 2002-ben megjelent könyvében arról a meggyőződésről számol be, hogy a gyilkos a híres festő, Walter Stickert volt.

Még az FBI is megemlékezett "Hasfelmetszőről" a centenárium alkalmából, ami nagyon hasonlított dr. Bond esetéhez.

A hivatalos nyomozásról először dr. Hans Gross írt A kriminalisztika rendszere című, 1893-ban írott könyvében. A tanulmány eredetileg nem is német, hanem angol nyelven jelent meg 1907-ben, és több mint egy évszázadon át a rendőrnyomozók bibliájaként tartották számon. Gross osztrák rendőrbíróként azt igyekezett hangsúlyozni, hogy a nyomozás tudomány és technológia.

Dr. Hans Gross

A Prágai Egyetem Kriminológia professzora, majd a Grazi Egyetem büntetőjogi professzora lett. Gross így ír: "Egy nyomozó alapos munkájának egyik alapfeltétele a jó emberismeret. Az életben végül minden felhasználható: minden beszélgetés, minden rövid állítás, minden véletlenül elejtett szó, minden mozdulat, minden lélegzetével, az egyén minden jellemző vonása, viselkedésének minden momentuma, minden tekintet és gesztus, amit a másikon megfigyelünk." Gross szerint egy tapasztalt nyomozónak fel kell ismernie a bűntény természetéből és módszeréből, azaz az MO (Modus Operandi) alapján az elkövető személyes jellemvonásait.

Évi