A JonBenét Ramsey gyilkosság - 2. rész

20 évvel JonBenét megölése után tudósok és szakemberek egy csoportja úgy döntött, hogy megpróbálja "újranyomozni" az ügyet, ízekre szedve minden ismert és dokumentált tényt, és megpróbálja kideríteni, mi is történt 1996 Karácsonyán, ki tehette ezt a szörnyűséget ezzel a csodaszép hatéves kislánnyal. Felhasználva azokat az eszközöket, amik a 20 év során óriásit fejlődtek és természetesen megszólaltatva olyan embereket, akik valamilyen módon részesei voltak az eseményeknek, az akkori nyomozásnak.

A nyomozást Jim Clemente, az FBI egykori profilózója vezette, akinek fő szakterülete a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények, emberölések valamint az emberrablások volt. A nyomozás koordinálásában segítségére volt Laura Richards korábbi viselkedéselemző, akit az Új Scotland Yard és az FBI képezett ki. A csapat többi tagja pedig a következő nagyhírű szakemberekből állt:

Dr. Henry Lee törvényszéki tudós, kriminológus

Jim Fitzgerald törvényszéki nyelvész, korábban rendőrtiszt és profilozó

James Kolar nyomozó, akit 1996-ban a coloradoi helyettes ügyész bízott meg a nyomozással

Stan Burke vallomáselemző, 23 évig FBI ügynök volt, jelenleg is tanít az FBI akadémián

Dr. Werner Spitz törvényszéki patológus

A nyomozó csapat

Ez a kiváló csapat lépésről-lépésre vizsgálta az ügyet és mi mással is indíthattak volna, mint a 911-es hívással, amely elindította az eseményeket. Ez a hívás 1996. december 26-án reggel 5:52kor történik, amikor is Patsy Ramsey kétségbeesetten hívja a rendőrséget. Az akkori 911-es operátort, Kim Archulettát sem akkor, sem később nem kérdezte meg senki a hívással kapcsolatban, pedig több nyugtalanító részlet is ismert volt benne. A diszpécsernek akkor meghagyták, hogy ne beszéljen senkivel evvel kapcsolatban és a nő így is tett. 20 év után Clemente és Richards felkeresték a nőt, hogy megkérdezzék az akkor benyomásairól.

Kim Archuletta az egykori 911-es operátor

Kim elmondta, hogy a hívás során 6 másodpercnyi idő nem érthető, a háttérben más hangok is hallhatóak. Patsy izgatottan és szinte hisztérikus hangon telefonál, ám nyelvezete elég furcsa. Azt mondta: "Van egy emberrablásunk", továbbá nem nevezi nevén a lányát és ő maga sem mutatkozik be, csak a diszpécser kérésére, majd annyit mond: "Én vagyok az anya". Majd hirtelen megszakad a beszéd, ám Patsy nem tette le a telefont, bár azt hitte így tesz. Ezen a ponton a szakemberek azon aggodalmuknak adtak hangot, miszerint egy ilyen krízishelyzetben az ember nem teszi le a telefont egészen addig, amíg a rendőrség a helyszínre nem ér, pontosan a remény miatt. Tudat alatt reménykedünk abban, hogy amíg vonalban maradunk és beszélünk a hatóság tagjával, addig megvan a remény, hogy minden rendbejön, jóra fordul. Kim elmondta, hogy tisztán emlékezett rá, a háttérben a következő mondat hagyta el Patsy száját: "Oké, felhívtuk a rendőrséget, és most?" Vajon egy aggódó anya, akinek épp most rabolták el hatéves lányát, feltesz egy ilyen kérdést? Kim továbbá azt is elmondta, három különböző hangot a háttérben.

Laura Richards a hívás elemzése közben

A szakemberek elhatározzák, hogy a modern technika és egy speciális hangszűrő eszköz segítségével megpróbálják elkülöníteni a háttérben hallható hangokat, és megdöbbentő felfedezést tesznek. Miközben a diszpécser még vonalban maradt, először egy férfihangot hallani, valószínűleg John Ramsey hangját, aki ezt mondja: "Nem hozzád beszélünk." Ezt valószínűleg fiának, Burke-nek mondta, aki azonban az akkori vallomások szerint aludt a szobájában és nem ébredt fel az egész eseményre. A következő hang egy női hang, minden bizonnyal Patsy hangja, aki ezt mondja: "Mit tettél?". Hogy ez a mondat kinek szól, az nem tudható, de szinte biztosan valamelyik családtag felé irányul. Hallható még egy "Segíts Jézusom" mondat is Patsy szájából, majd pedig szinte egyértelműen megszólal az akkor állítólag alvó Burke, s azt kérdezi: "Mit találtál?"

https://www.youtube.com/watch?v=NFMrNtTPaSY 

A fenti linken az eredetei hívás hallható mindenféle szűrés nélkül. Kim Archulettát mélyen megrázta ez a 20 évvel ezelőtti segélyhívás, úgy érzi, hogy valami szörnyű dolog történhetett akkor éjjel, ez az intenzív érzés a beszélgetés közben is megmaradt neki. Sem ő, sem a szakemberek nem értik, miért nem kért tőle senki tanúvallomást, miért nem kérdezték meg a benyomásairól, miért volt 20 évnyi hallgatásra ítélve.

A következő bejegyzésben a váltságdíj követelő levelet szedjük ízeire. Tartsatok velem!

Évi