A zodiákus gyilkos John Douglas szemszögéből – 4. rész

1969. szeptember 27-e, szombat, meleg napsütéses nap volt, olyan, amit a szabadban kell eltölteni. És ha az ember tudta hol vadásszon, akkor tökéletes nap volt egy gyilkos számára, hogy új célpontokat találjon. Vallejotól 56 kilométerre, a Lake Berryessa Park pont ilyen hely volt fákkal és félreeső strandokkal a mesterséges tó körül, több mint 40 kilométer hosszan.

A 22 éves Cecelia Ann Sheperd, egy Pacific Union College-beli barátjával, a 20 éves Bryan Hartnell-el töltött el némi időt, mielőtt tanulmányait Riverside-ban, a kaliforniai egyetem zene szakán folytatja. Miután a reggel pakolással telt, a délutánt barátokkal töltötték, később álltak meg a parknál. Négy óra után nem sokkal sétáltak ki az egyik félszigetre a tó nyugati felén, és leterítettek egy lepedőt. Néha-néha elhaladt arra egy hajó, de többnyire teljesen egyedül voltak.

Bryan Hartnell autója a felirattal az ajtón

Cecelia arra lett figyelmes, hogy egy férfi közeledik. A domborzat és a fák lombjai miatt eltűnt egy lejtő, domb vagy fa mögött, hogy aztán még közelebb bukkanjon fel. Amikor végül előttük termett, a pár észrevette, hogy fegyver van nála. Furán kidolgozott maskara volt rajta, kapucnis maszkkal, a mellkasán varrott szimbólummal. A maszk egy bolti papírzacskóra hasonlított, felül ellapítva, a sarkai kiálltak. Fekete volt, a szemeknek és a szájnak rés vágva. A szem rései felett, a titokzatos férfi csiptetős napszemüveget viselt. A kapucnis maszk befedte elől a mellkasát, hátul a hátát, és egy szimbólum volt rávarrva: egy kör benne kereszt, mint a fegyver célkeresztje. A csuklyát sötét széldzsekire vette fel, ami alatt rozsdás-fekete polót viselt. A dzseki ujjait a csuklóihoz rögzítette, fekete kesztyűt viselt. A maskara alatt buggyos nadrág volt rajta, szárai a bakancsba tűrve. Övet viselt, azon fából készült hosszú késtartót. A kés szuronyra hasonlított, fa nyéllel réz szegecsekkel, sebtapasszal bevonva.

Az áldozatok egyike később úgy írta le a férfit, hogy 178-187 cm magas, 100-110 kg, zömök testalkatú. Egy pillanatra be lehetett tekinteni a napszemüveg mögé, ahol látszott a barna haja és talán szemüveget viselt a csuklya alatt. A beszéde alapján úgy tűnt, a húszas éveiben jár. A pár pénzét és a kocsikulcsokat követelte, azzal a magyarázattal, hogy Mexikóba akar menni. Amikor Bryan átadta a pénzét és a VW Karmann Ghia kulcsát, a férfi eltette a fegyverét. Elmondta, hogy a montanai Deer Lodge börtönből szökött meg, ahol megölte a börtönőrt. Azt mondta nincs pénze és lopott kocsival jött, Bryan-t pedig figyelmeztette, hogy ne próbáljon meg hősködni.

A jogi előkészítős fiú megpróbálta nyugtatni a férfit, segítséget ajánlva neki. De a férfi ruhaszárító kötelet vett elő és Ceceliat utasította, hogy kötözze meg Bryant. Miután megtette, kivette a fiú pénztárcáját a zsebéből és a férfinek dobta. Úgy tűnt, az elkövető semmibe vette ezt a gesztust és megkötözte a lányt, amikor végzett Bryan-el. Aztán ellenőrizte a lány által végzett munkát, újra megkötötte Bryan csomóját, mert túl lazának találta. Bejelentette, hogy le fogja szúrni őket, és Bryan akart az első lenni, mivel azt mondta, nem bírja végignézni, hogy a férfi Ceceliat leszúrja. A támadó beleegyezően többször hátba szúrta. Aztán a lánynak szentelte figyelmét, aki sikoltozott, hogy hagyja abba. Amikor megpróbált fészkelődve menekülni, újra és újra megszúrta, a hátán, a mellkasán, az alhasán és az ágyékán. Amikor a támadó végzett, otthagyta a pénzt a takarón és egyszerűen elsétált.

A skicc, ami a Zodiákus által viselt ruháról készült

Áldozatai még életben voltak, és bár Cecelia halálosan megsebesült miután 24 szúrás érte és az aortája is felszakadt, mégis el tudták oldozni egymást. Azonban mindketten olyan sok vért vesztettek, hogy nem tudtak segítséget hívni. Egy halász a fiával arra járt és a Rancho Monticello Resort parkőreihez siettek segítségért három kilométerre a helyszíntől. Dennis Land parkőr érkezett járőr autóval, aki Bryant néhány száz méterre a helyszíntől találta meg, ilyen messzire tudott elkúszni. William White parkőr őrmester hajóval tette meg a távolságot. Nem volt kórház a Berryessa tónál, a legközelebbi orvosi segítség egy órányira volt Napában a Queen of the Valley kórházban. Bár mindketten túlélték a hosszú, fájdalmas várakozást, Cecelia végül másnap délután belehalt sérüléseibe a kórházban. Bryant folyamatosan őrizték.

Este 7 óra 40 körül, kevesebb, mint egy órával a támadás után, amikor a pár még mindig a mentőre várt, hívás érkezett a Napa megyei rendőrségre. Az ügyeletes tiszt egy férfi hívóra figyelt, aki kettős emberölést jelentett be a parkból, leírta az áldozatok autóját, és megadta a helyzetüket. A hívó hangja fiatalnak tűnt, a húszas évei elején járó férfinek. A hívást halk hangon azzal a kijelentéssel zárta, hogy ő az elkövető. Amikor végzett, lógva hagyta a kagylót, a rendőrök így hallhatták a forgalom zajait, emberi beszédet a háttérben. A hívást lenyomozták, egy utcai fülkéből érkezett, nyolc kilométerre a rendőrőrstől, 43 kilométerre a helyszíntől. Az elkövető vajon azért utazott ilyen messzire, mert élvezte, hogy ilyen közel van a rendőrökhöz, anélkül, hogy tudnák, ki ő? Hazafelé tartott netán? Vagy mindkettő? A hívás időzítése alapján, valamint hogy a hívó azt állította, hogy az áldozatok elhunytak, arra a következtetésre jutottak a rendőrök, hogy a támadás után azonnal elhagyta Lake Berryessa-t. A telefonkagylóról rögzítettek egy tenyérnyomot, de nem volt mivel összehasonlítani.

Bryan Hartnell és Cecelia Ann Sheperd

A Pacific Union College három diáklánya jelezte, hogy láttak egy magányos férfit a tó körül aznap. Világoskék vagy ezüst Chevrolettel volt, kaliforniai rendszámtáblával, és úgy tűnt, hogy őket figyeli azon a délutánon. Amikor leparkoltak, közvetlen melléjük parkolt le és a kocsiban ült, cigarettázott. Ez röviddel délután három körül volt. Négy óra körül, amikor a tó mellett napoztak, ismét kiszúrták a férfit, aki őket figyelte. Magasnak, 182 cm körülinek írták le, 100-104 kilósnak, a húszas vagy a harmincas évei közepén, egyenes sötét haját elválasztva viselte. A külseje rendezett volt, fekete rövid ujjú pulcsit viselt, sötétkék nadrággal, a pólója kilógott hátul a nadrágból. A lányok leírása alapján a rendőrségi rajzoló készített egy fantomképet, amit a rendőrség nyilvánosságra hozott, de Don Towsend kapitány, a Napa megyei seriff kihangsúlyozta, hogy ez nem szükségszerűen az elkövetőről készült vázlat, hanem valaki olyanról, akivel a rendőrség szeretne beszélni.

Egy fogorvos is, aki a fiával volt kint, látta a férfit, akinek külseje egyezett a lányok személyleírásával. Ő 155 cm-re becsülte, köpcösnek írta le, aki sötét, hosszú ujjú pólót viselt, sötétpiros nadrággal. Amikor a férfi észrevette, hogy kiszúrták, elment, és amikor a fogorvos visszatért a fiával az autóhoz, látták a keréknyomokból, hogy pont mögöttük parkolt.

Az elkövető által viselt lábbeli nyoma

Bryan autójának a közelében a nyomozók gumiabroncs nyomokat találtak, melyről gipszöntvényt készítettek abban a reményben, hogy hamarosan előkerül a gyanúsított járműve és össze lehet hasonlítani. Megmérték a gumik közötti távolságot, melyek a kocsi elején nemcsak kopottak voltak, hanem különböző méretűek is. Lábnyomok vezettek a helyszínhez és vissza a Karmann Ghia ajtajához. A cipő 44-es méretű volt, és attól függően, milyen mélyen süppedtek a homokba a nyomok (összehasonlítva egy rendőrtiszt nyomaival), az elkövető becsült súlya legalább 100 kg volt. Nyugodt volt, erre a sarok nyomaiból lehetett következtetni, mivel ez alapján nem futott, hanem kényelmesen elsétált, miután hagyta meghalni áldozatait. A nyomokban leképződött egy azonosító jel is, ami alapján lehetséges volt lenyomozni a gyártót. Wing Walker márkájú volt, egy olyan bakancs, melyet kormányzati szerződéssel gyártottak és a nyugati parton a haditengerészet és a légierő számára terítették.

Ez jel volt a rendőrség számára, hogy olyan személyt keressen, akinek katonai múltja van. Nyilvánvalóan ismerte a fegyvereket, kitűnően lőtt, nem félt testközelből késsel ölni, ismerte a katonai szimbólumokat és valószínűleg képzett volt a kódolás területén. Rendezettnek írták le, rövid hajjal, és Észak-Kalifornia bővelkedett a katonai berendezésekben.

Én azt javasoltam volna a rendőröknek, hogy ellenőrizzék az egészségügyi okokból leszerelteket, vagy az indok nélküli leszereléseket, mivel az alany valószínűleg nem tudott sokáig beilleszkedni az ilyen strukturált, fegyelmezett környezetbe. Valószínűleg nagyon intelligens és képzett, de gondja van a hatalommal és zokon veszi mások utasításait.

A kötözéshez használt zsinór

Az ismeretlen elkövető egy másik nyomot is hagyott a személyazonosságához a Deer Lodge, Montana utalással. Börtön van és volt ott, és miután a szökésről és az őr megöléséről előadott sztori hamisnak bizonyult, a helyhez való kötődést nem kell kizárni. Egyrészt, nem hozakodsz elő csak úgy egy olyan hellyel, mint Deer Lodge, Montana. Eltöltöttem egy kis időt diákként Montana államban, Bozeman városban, de nem ismertem ezt a nevet, tehát biztosíthatom, hogy a legtöbb ember a megyén kívül soha nem hallott erről a helyről.

Ez a pasas teljesen biztos volt benne, hogy Cecelia és Bryan is holtan végzi. Valójában, ha mindkét áldozat meghal, akkor nincs kockázat egy olyan hely említésében, amely valamely jelentőséggel bír számára. Úgy gondolom, hogy ezt az információt a rendőrség előnyként használhatja.

Mielőtt az elkövető elhagyta a helyszínt, üzenetet hagyott fekete filccel Bryan Hartnell kocsijának az ajtaján:

 

Vallejo

12-20-68

7-4-69

Szept 27-69-6:30

késsel

A Zodiákus üzenete Bryan autóján

Az első két dátum a Jensen/Faraday és a Ferrin gyilkosságokat jelölte. A szavak felett megjelent a kereszt a körben, a Zodiákus szimbóluma, amit aláírásként használt a levelekben, amiket az újságoknak küldött augusztus elején. Ez az ismeretlen elkövető biztosra akart menni, hogy a rendőrség felfogta, sorozatgyilkossal van dolguk.

Első pillantásra, nyilvánvalónak tűnhet, hogy a támadások között kapcsolat van. Végülis, olyan elkövetőről van szó, aki fiatal párokra támad elhagyott helyeken éjszaka vagy este, és akinek esetében az olyan tipikus indítékok, mint a rablás vagy szexuális erőszak nincsenek jelen. Vannak azonban kritikus különbségek a mostani ügy és a többi között, és itt nemcsak a bizarr, nyilvánvalóan otthon készített jelmezre gondolok. Az ő utalása nélkül, az illetékességi területek és a helyszínek közötti változást, a nyomozók talán nem azonnal kötötték volna ezt az ügyet a Vallejoban történtekhez.

Quanticoban, az egységem sok ilyen úgynevezett „kapcsolódási vakságot” látott. Ez azt jelenti, hogy a sorozatelkövető megváltoztatja és tökéletesíti a Modus Operandit, másik illetékességi területre költözik, vagy fokozza az erőszakot, ami tipikus fejlősédi pont, tehát a rendőrség azt gondolja, hogy számos bűnöző tevékenykedik, miközben egy és ugyanaz követte el mindet. Itt egy példa: Egy erőszakoló gyilkos megtámad és fojtogat egy prostituáltat, otthagyva a testet a völgyben, ahol a bűncselekmény történt. Ezután rájön, hogy legközelebb kevésbé kockázatos, ha elviszi az áldozatot egy másik helyre, ahol nem fenyegeti a veszély, hogy valaki arra jár. Tehát kiválasztja a következő áldozatát, és elviszi egy elhagyatott helyre, ahol a testet hagyja. És mivel több ideje van az áldozattal, nem kell gyorsan megerőszakolnia és megölnie, hanem talán ezúttal kicsit meg is kínozza. Egy kis gyakorlattal, ugyanez a férfi magányos, sérülékeny nőket szed fel bárokban, néhány napig fogva tartja és kínozza, mígnem meg is öli őket, a testüket pedig olyan helyen rakja ki, ahol talán soha nem találják meg. Viselkedésbeni vagy törvényszéki nyom nélkül, mely összekötné a bűncselekményeket, különösen ha különböző illetékességi területen történtek, úgy hogy az egyik helyen a nyomozók soha nem hallottak a másik esetről másutt, a rendőrség talán soha nem találja meg a kapcsolatot. Szakértő tanúként tanúskodtam George Russel Jr. sorozatgyilkos ügyében, ahol a köteléket az áldozatok testének beállítása, mint kézjegy adta.

Bryan Hartnell a kórházban

Nos, gondoljuk át a különbségeket a Lake Berryessa és a Vallejoban korábban történt támadások között. Először is, óriási a különbség az emberek lelövése és leszúrása között. Az első esetben, simán elmenekülsz, nem kerülsz igazán kapcsolatba az áldozataiddal. A Lake Berryessa esetében már arról beszélünk, hogy időt szán az áldozatokkal való beszélgetésre, hallja a hangjukat, valamiféle kapcsolatot alakít ki velük. Aztán, miután az alany megkapja, amit látszólag akart – emlékezzünk, hogy az áldozatok önként átadták a pénzt és a kocsi kulcsait – ő brutálisan megtámadja őket. Minden késszúrással egyre több vért ont, hallja a sikoltásukat és a fájdalmas kiáltásukat. Emlékezzünk arra is, hogy pisztoly is volt nála, tehát nem volt szükség rá, hogy a kést használja. Ha a kontroll és a félelem volt a lényeg, akkor a kést és a szavait hatékonyan használhatta volna erre, majd pedig a pisztolyt használhatta volna, hogy végezzen velük. A kést választotta. És mivel inkább szürkület volt, mint éjszaka, kitűnő látvány nyílt borzalmas tettére.

Ez a következő ponthoz visz minket: a korábbi időzítés és a támadás helyszíne a nagyobb rizikó bevállalására utal. Késő délután volt, amikor a három főiskolás és a fogorvos a fiával kiszúrta a gyanús férfit. A maga által elkészített egyenruha, amit Bryan Hartnell leírt jó álca volt az arc és haj eltakarására, de csak feltűnést keltett volna vele, ha egész idő alatt ezt viselte volna a parkban. Habár, valószínűleg senki nem botlott volna bele az eseménybe, amikor a Gyilkos Bryant és Ceceliat leszúrta, lehetséges volt. És habár a kés nem csap zajt a pisztollyal ellentétben, az áldozatok sikítása biztosan feltűnést keltett volna. Ha valaki látta volna őket csónakból, az ismeretlen elkövető sehogyan nem tudta volna megakadályozni, hogy értesítse a rendőröket. Csak annyit tehetett volna, hogy gyorsan visszavonul, és valószínűleg számos szemtanút hagyott volna, akik személyleírást adtak volna a rendőrségnek. Tovább növelte a rizikót, hogy annyi időt beszélt az áldozatokkal, és a késsel ölés több időt vesz igénybe, mint néhány gyors pisztolylövés.

Lake Berryessa

Zavaró volt továbbá az idő lerövidülése két gyilkosság között. Hét hónap telt el a Jensen/Faraday gyilkosság és a Darlene Ferrin/Michael Mageau támadás között. A Lake Berryessa támadás kevesebb, mint három hónap múlva történt. Minden tekintetben, ez a bűncselekmény tisztán bemutatta a fejlődést a többi gyilkossághoz képest. A sikeres elkövetők, mint ez is, egyre bátrabbak és jellemzően, egyre erőszakosabbak és halálosabbak lesznek. Gyanítható volt, hogy a Zodiákus ezt az irányt követi majd.   

Folyt.köv.

Évi