Szexuális indíttatású, csonkításos emberölés – Esettanulmány

A következő esettanulmányt a Ressler, Burgess, Douglas: Szexuális emberölés – Minták és indítékok című angol nyelvű könyvéből fordítottam. 

Fiatal nő meztelen testére bukkantak délután háromkor egy apartman épület tetején, ahol a nő élt. Az arcát csúnyán összeverték és a táskája szíjával fojtották meg. A mellbimbóit levágták a halála után és a mellkasára helyezték. A combja belső felén tintával firkált „Nem tudtok megállítani” felirat volt. A „Fuck you” szavakat a hasára firkálták. Egy medál, mely a zsidó Chai (élet) szimbólumot formálta, és amelyet a jószerencse miatt viselt a nyakában, hiányzott, azt feltételezték, hogy a gyilkos vitte magával. A bugyiját az arcára húzták; a harisnyáját levették és nagyon lazán a csuklója és a bokája köré tekerték egy rács közelében. A gyilkos a nő fülbevalóit szimmetrikusan helyezte el az áldozat feje mellett kétoldalt. Egy esernyőt és egy golyós tollat nyomtak bele a hüvelyébe és egy fésűt helyeztek el a fanszőrzetében. A nő állkapcsát és orrát eltörték és az őrlőfogai kilazultak. Többszörös arccsonttörést szenvedett tompa trauma által. A halál oka fojtogatás okozta fulladás volt. Postmortem harapásnyomok voltak a combokon, valamint test szerte zúzódások, véraláfutások, zúzott sebek. A gyilkos a tetőre ürített és az áldozat ruháival takarta be azt.

Az ügy következőkben történő értekezése a bűnözői profil megalkotásának hat szintje összefüggésében mutatja be, hogyan működik egy ilyen folyamat. 

Profilozási beérkező adatok 

A bűnügyi helyszín bizonyítékai szempontjából, minden, amit az elkövető a bűncselekmény helyszínén használt, az áldozat tulajdonában volt.  Még a fésű is és a toll, amivel a testre írt, a nő táskájából származott. Az elkövető nyilvánvalóan nem tervezte ezt a bűncselekményt, nem volt fegyvere, sem ragasztószalag az áldozat szájának leragasztásához. Valószínűleg azt sem tervezte, hogy megtámadja a nőt ezen a helyen ezen a reggelen. A bűncselekmény helyszíne spontán eseményre utalt; más szavakkal, a gyilkos nem követte vagy várt az áldozatra. A bűncselekmény helyszíne eltér a halál helyszínétől. A támadás a lépcsőházban kezdődött; majd az áldozatot egy csendesebb területre vitte.

Az áldozat vizsgálata kiderítette, hogy a 26 éves, 45 kg, 145 cm magas fehér nő reggel hat óra harminc körült kelt fel. Felöltözött, reggelire egy kávét és narancslevet fogyasztott, és elhagyta a lakását, hogy munkába induljon a közeli óvodába, ahol tanárként dolgozott fogyatékos gyermekekkel. A szüleivel élt. Amikor munkába indult vagy lifttel ment vagy a lépcsőt használta, attól függően milyen kedve volt. Az áldozat fiatal nő volt enyhe gerincferdüléssel.

A törvényszéki információ a halottkém vizsgálati jegyzőkönyve alapján fontos volt abból a szempontból, hogy meghatározza a sebek kiterjedését, valamint, hogy az áldozatot hogyan támadták meg és szexuális bántalmazásnak volt-e nyoma vagy sem. Úgy tűnt, hogy az elkövető közvetlenül az áldozat felett állt és önkielégítést végzett. Látható harapásnyomok voltak az áldozat combjain és a térd területén. Levágta egy késsel a mellbimbóit miután a nő meghalt, és írt a testére. A halál oka fojtogatás volt, először kézzel, majd a táskája szíjával. A tény, hogy a gyilkos alkalmi fegyvert használt, arra utalt, hogy nem készült elkövetni a bűncselekményt. Valószínűleg az öklét használta az áldozat eszméletvesztéséhez, ami lehetett az oka annak, hogy senki nem hallott sikolyt. Nem voltak mély szúrt sebek, és a kés, amivel a nő mellét megcsonkította, nem volt nagy, valószínűleg egy zsebkés, melyet az elkövető általában magával hordott. A gyilkos az áldozat övét használta  a jobb kar és láb megkötözéséhez, de láthatóan eloldozta annak érdekében, hogy pozícióba állítsa a testet mielőtt távozott.

Az elsődleges rendőri jelentés feltárta, hogy az apartman épület egy másik lakója, egy fehér fiú, 15 éves, felfedezte az áldozat tárcáját a lépcsőházban, a harmadik és negyedik emelet között, körülbelül reggel nyolc óra húsz perckor. Megőrizte a tárcát, míg haza nem ment az iskolából ebédidőben. Ekkor odaadta a tárcát az apjának, egy negyvenéves fehér férfinek. Az apa elment az áldozat lakásához két óra ötven perckor és odaadta a tárcát az áldozat anyjának.

Amikor az anyja felhívta az óvodát, hogy értesítse a lányát a tárcáról, megtudta, hogy a lánya nem jelent meg a munkahelyén aznap reggel. Az anya, az áldozat nővére és a szomszéd elkezdték keresni az épületben és megtalálták a testét. A szomszéd hívta a rendőrséget, ők azonban nem találtak szemtanút, aki látta volna a nőt, miután az elhagyta a lakást.

Döntési folyamat

A bűncselekmény stílusa emberölés, a gyilkos azon elsődleges szándékával, hogy szexuálisan motivált bűncselekménynek tüntesse fel. A tervezés egy bizonyos fokát jelezte a bűncselekmény szervezése és kifinomultsága. A gyilkolás ötlete valószínűleg már hosszabb ideje lefoglalta a gyilkost. A szexuális fantáziák talán szadista pornográfiát ábrázoló kínzás és erőszakos szexuális cselekedetek használatával és gyűjtésével kezdődhetett.

Az áldozati kockázat értékelése feltárta, hogy az áldozat tudatában volt a fizikai hátrányának és méretének, valamint hogy jelentéktelen külsejű volt, aki nem randizott. Visszavonultan élt, nem az a típusú áldozat volt, aki küzdött volna a támadóval, sikított vagy kiabált volna. Könnyen uralható és kontrollálható volt, különösen kistermetű alkatára tekintettel.

John E. Douglas

A hivatásáról és életmódjáról beszerzett információk alapján alacsony kockázatú áldozatunk van, aki olyan területen élt, mely az erőszakos bűncselekmények szempontjából alacsony kockázatú. Az apartman épület egy 23 épületből álló közösségi lakásügyi projekt része volt, melyben a lakók faji keveréke 50 százalék feketebőrű, 40 százalék fehér és 10 százalék spanyol ajkú. Egy központi rendőrségi kerület közelében helyezkedett el. Semmilyen hasonló bűncselekményt nem jelentettek az áldozat lakóhelyén vagy a közeli épület komplexumokban.

A bűncselekmény az elkövető szempontjából nagyon magas kockázatú volt. A bűncselekményt fényes nappal követte el, és fennállt a lehetősége, hogy más lakók, akik korán kelnek, megláthatják. Nem volt mintázat abban, hogy az áldozat a lépcsőt vagy a liftet választja. Úgy tűnt, hogy az áldozat keresztezte az elkövető útját.

Nem volt jelen eszkalációs tényező ezen a bűnügyi helyszínen. A bűncselekményre fordított idő számottevő volt. Az idő mennyisége, amit az elkövető az áldozattal töltött, fokozta az elfogásának kockázatát. Minden tevékenysége az áldozat körül – a fülbevalók eltávolítása, a mellbimbók levágása, önkielégítés a test felett - jelentős mennyiségű időt vett igénybe.

A bűncselekmény helyszíne azt sugallta, hogy kényelmesen érezte magát a környéken. Már volt itt azelőtt, és úgy érezte, senki nem tudja megakadályozni a gyilkosságot.

Bűncselekmény értékelés

A bűncselekmény helyszíne azt mutatta, hogy a gyilkosság egyszeri alkalom volt, nem egy eseménysorozat része. Úgy tűnt továbbá, hogy „első alkalom” gyilkosság volt, és a gyilkos nem a tipikusan szervezett elkövető volt. A szervezett és szervezetlen elkövetés elemei is felfedezhetők voltak.; az elkövető talán egy kevert kategóriába tartozik. A bűncselekmény, illetve a halál helyszínének rekonstrukciója átfogó képet nyújt a bűncselekményről. Először is az áldozatot nem szükségszerűen követték, hanem inkább összetalálkoztak. Mi volt az áldozat reakciója? Felismerte a támadóját, leküzdötte, vagy próbált elmenekülni? Az elkövetőnek meg kellett ölnie, hogy végrehajtsa szexuális erőszakkal teli fantáziáit. A gyilkos számára ismerős területen volt, így tehát oka volt ott lenni reggel 6 óra 30-kor; vagy ott lakik vagy pont ebben az épületben dolgozott.

A gyilkos a tompa tárggyal okozott sérüléssel gyakorolt kontrollt az áldozat felett, az arcra mért ütés volt az első jele a szándékának. Mivel a nő nem küzdött, futott el, vagy sikított, úgy tűnt, hogy az elrablójára nem tekintett fenyegetésként. Vagy ismerte a férfit, vagy látta már azelőtt, vagy nem tűnt fenyegetőnek számára (mert szerelőnek, postásnak vagy üzletembernek öltözött) és ezáltal az épületben való jelenléte nem riadóztatta a sértettet.

A bűncselekmény folytatásában a gyilkos először eszméletlen vagy talán halott állapotba hozta a sértettet; könnyedén fel tudta kapni a kis mérete miatt. Felvitte a tetőre, és volt ideje kezelni a testet, amíg a nő eszméletlen volt. Beállította a testet, levetkőztette, majd bizonyos fantáziákat élt meg, amik az önkielégítéshez vezettek. A gyilkos hagyott magának időt a helyszínen, és valószínűleg tudta, hogy senki nem fog felmenni a tetőre és megzavarni őt korán reggel, mivel ismerte a területet, és többször járt már ott a múltban.

A bűncselekmény helyszíne nem volt beállított. Szadista rituális fantázia generálta a szexuális indítékot a gyilkossághoz. A gyilkos teljes dominanciát gyakorolt az áldozat felett. Továbbá, az áldozatot megalázó pozícióba állította be, ami a megbánás teljes hiányára utalt a gyilkosság kapcsán.

A gyilkos ürülékének a letakarása és a test pozícionálása a bűncselekmény dinamikája szempontjából nem oda illő és magyarázatra szorul. Először is, ahogyan korábban jeleztük, a bűncselekmény önző volt. A bűncselekmény helyszíne egy régóta fennálló gyilkos fantázia bonyolultságát ábrázolta. Mihelyt megvolt az áldozat, már terve volt az ölésről és a test bántalmazásáról. Mindazonáltal, a bűncselekmény összefüggésében, a profilozók találtak egy rejtvényt: a letakart ürüléket. Az ürítés nem volt része a rituális fantáziának, ezért az ürüléket letakarta. Az ürülék jelenléte a bűncselekményre fordított idő hosszúságát is sugallja, az áldozat felett gyakorolt kontrollt (a nő eszméletlen állapota), és a tudat, hogy nem fogják megzavarni.

Az áldozat pozícionálása arra utal, hogy az elkövető valami olyat játszott el, amit korábban látott, talán egy fantáziában vagy egy szadomazoista pornóújságban. Mivel az áldozat eszméletlen volt, nem kellett megkötözni a kezeit. Mégis a nyaka köré tekerte a táska pántját és fojtogatta. A nő fülbevalóit rituális módon beállította, és írt a testére. Ez bizonyos képekre utal, amelyeket fejben újra és újra lejátszott. A nyakláncát szuvenírként vette magához, talán hogy a zsebében cipelje. A nyomozást folytató profilozók azt is észrevették, hogy ha testet a hiányzó zsidó szimbólum alakjában állították be.

Bűnözői profil

Az előző szakaszokban összegyűjtött információkat használva, a nyomozók megalkottak egy bűnözői profilt a gyilkosról. Először is az alany fizikai leírása szerint fehér férfi, 25-35 év közötti, vagy az áldozattal egykorú, és átlagos külsejű. A gyilkos nem tűnik ki. Átlagos intelligenciájú, kimaradt a középiskolából vagy a főiskoláról. Nincs katonai múltja és lehet, hogy munkanélküli. Fizikai vagy szakmunkás. Az alkoholnak vagy a drogoknak nincsen nagy szerepük, tekintve, hogy a bűncselekményt korán reggel követték el.

A gyilkos nehezen tart fen bármilyen személyes kapcsolatot nőkkel. Ha randizott, akkor nála fiatalabb nőkkel, hogy dominálhasson és kontrollálhasson a kapcsolatban.

Szexuális téren tapasztalatlan, szexuálisan alkalmatlan, soha nem volt nős. Pornógyűjteménnyel rendelkezik. Szadista hajlamai vannak; az esernyő és az önkielégítés nyilvánvalóan a szexuális aktus helyettesítői. A szexuális aktus kontrollált agressziót mutat, de a nőkkel szembeni düh és harag is nyilvánvalóan jelen van. A gyilkos a nők elutasítására mindössze morbid kíváncsisággal reagált.

A gyilkos szokásai alapján, a profil azt tárta fel, hogy okkal kellett reggel hat óra harminckor a helyszínen tartózkodnia. Lehetett alkalmazott az apartman komplexusban, üzleti ügyben is járhatott arra, vagy ott lakik.

Habár az elkövető jobban örült volna az öntudatánál lévő áldozatnak, eszméletlenné kellett tennie, mivel nem akarta, hogy elkapják. Nem akarta, hogy a nő segítségért kiáltson.

Az, hogy a gyilkos élettelen testen végzett szadista cselekedeteket, azt sugallja, hogy szervezetlen volt. Valószínűleg nagyon zavart személy, korábbi mentális problémákkal. Ha ilyen cselekedeteket élő áldozaton követett volna el, más típusú személyisége lenne. A tény, hogy ezeket egy halott vagy eszméletlen személyen követte el, jelzi az élő személyekkel történő kapcsolatra való képtelenséget.

A bűncselekmény helyszíne rávilágít, hogy a gyilkos igazoltnak érezte a tetteit és nem érzett megbánást. Nem volt bonyolult. Az áldozatot kihívó, megalázó pozícióban hagyta, pontosan úgy, ahogy akarta, hogy megtalálják. Kihívta a rendőrséget az üzenettel, amit az áldozatra írt; az üzenetek arra is utaltak, hogy esetleg újra ölni fog.

Ann W. Burgess

Nyomozás

A bűncselekményről intenzív tudósítás folyt a helyi média által, mivel különleges emberölés volt. A helyi rendőrség egy rádióhívásra reagált az emberölés kapcsán. Ők pedig értesítették a nyomozó irodát, aki értesítette a bűnügyi technikus egységet, a halottkém irodáját és a megyei kerületi ügyész irodát. Azonnal felállítottak egy különítményt körülbelül 26 nyomozóból.

Ebből egy intenzív nyomozás lett, mely során több mint ezer embert interjúvoltak meg. A környéken élő ismert szexuális elkövetők ellenőrzése nem hozott eredményt. A lehetséges elkövetőktől írásmintát vettek, hogy összehasonlítsák a testen talált írással. A környéken található elmegyógyintézeteket is ellenőrizték, találnak-e olyan kezeltet, aki illik a gyilkos típusába.

Az FBI Viselkedéselemző Egységével felvették a kapcsolat, hogy felvázoljanak egy profilt. A nyomozási ajánlásban megemlítették, hogy az elkövető tudta, hogy a rendőrség előbb vagy utóbb kapcsolatba lép vele, mivel vagy az épületben dolgozott, vagy ott lakott. A gyilkos valahogy be fog vonódni a nyomozásba, és bár a végletekig együttműködőnek tűnik majd, igazából információra vadászik. Továbbá, megpróbálhat kapcsolatba lépni az áldozat családjával.

Letartóztatás

A nyomozás eredménye az elkövető elfogása volt 13 hónappal a sértett holttestének felfedezése után. Miután megkapták a bűnözői profilt, a rendőrség újra átnézte 22 gyanúsított aktáját, akiket kihallgattak. Egy férfi kitűnt. Ennek a gyanúsítottnak az apja ugyanabban az apartman épületben lakott a folyosón, ahol az áldozat. A rendőrség eredetileg meghallgatta az apát, aki elmondta nekik, hogy a fiát a helyi pszichiátriai intézetben kezelték. A rendőrség később megtudta, hogy a férfi engedély nélkül távozott az intézetből a gyilkosság előtti napon és éjjel.

Azt is megtudták, hogy munkanélküli színész volt, aki egyedül élt; az anyja sztrókban halt meg amikor ő 19 éves volt (11 évvel azelőtt). Iskolai problémái voltak, osztályt kellett ismételnie, majd kimaradt az iskolából. Fehér, 30 éves férfi, egyedüli gyerek volt, aki soha nem nősült meg. Az apja fizikai munkás és bokszoló volt. A gyanúsítottnak állítólag gipszben volt a keze a bűncselekmény idején. A házkutatás során pornógyűjteményre bukkantak. Soha nem volt katona, nem voltak barátnői, és úgy jellemezték, hogy bizonytalan volt a nőkkel. A férfi depresziótól szenvedett, ezért pszichiátriai és kórházi kezelésben részesült. Ismételt öngyilkossági kísérletei voltak (önakasztás/ fulladás) a támadás előtt és után is.

A gyanúsított bíróság elé került, bűnősnek nyilvánították és huszonöt évtől életfogytig tartó büntetést kapott ezért a csonkításos gyilkosságért. Tagadja a bűncselekmény elkövetését, és azt állítja, hogy nem ismerte az áldozatot. A rendőrség bebizonyította, hogy a pszichiátriai intézet biztonsági szolgálata nagyon laza volt, tehát a férfi szó szerint kedvére járkált ki-be. Azonban, a perdöntő bizonyíték ellene a tárgyalás során a fogazatának lenyomata volt. Három különböző igazságügyi fogorvos szakértő, akik kiemelkedőek voltak a területükön, külön-külön végzett vizsgálatokat, és mindhárman egyetértettek abban, hogy a gyanúsított fog lenyomatai egyeznek az áldozat testén talált harapásnyomokkal.

Robert K. Ressler

Következtetés

A bűnözői személyiségelemzés bizonyítottan hasznos eszköz a nyomozó hatóságok számára erőszakos, látszólag indíték nélküli bűncselekmények megoldásában. A folyamat jelentősen támogatta számos ügy megoldását az elmúlt évtizedben. Hiszünk benne, hogy az FBI Erőszakos Bűncselekmények Ellenőrzésének Nemzeti Központja személyzete által tett kutatási erőfeszítések, és más területek szakembereinek hála, a profilozási folyamat tovább finomodik és használható nyomozási támogatást nyújt a nyomozó hatóságnak.

Évi

Olvasnivaló: Mérő Vera – Lúg

„Az Európa Tanács által 2011-ben elfogadott, Magyarország által 2014-ben aláírt, ám a mai napig sem ratifikált Isztambuli Egyezmény épp olyan előírásokra irányul, mint a rendőrség és bíróság számára kötelező, a kapcsolaton belüli erőszak speciális tényezőiről szóló szakmai képzés, az áldozattá válás társadalmi megelőzésének és az áldozat védelmének intézményes feltételei. Magyarországon ezen a téren katasztrofálisan dilettáns, középkori állapotok uralkodnak mind a rendőrség és a bíróság, mind a jogászok között, úgy hogy a nemzetközi jogértelmezés, kriminológia, kriminálpszichológia és szexuálpszichológia ezt már tankönyvi szinten kezeli évtizedek óta.”

Miközben a fenti könyvet olvastam és miután befejeztem, mérhetetlen düh és csalódottság lett úrrá rajtam. Ritkán fordul elő, hogy olvasás közben meg kell állnom, hogy kiadjam magamból mindazt, amit a papírra vetett sorok kiváltanak belőlem.

Renner Erika történetét az egész ország ismeri, mindenki hallott róla így vagy úgy, évekig követhettük a médiában az ügy elhúzódó tárgyalását. Bár érdekes módon maga az ügy a „lúgos orvos” néven híresült el, mintha áldozat nem is lenne, mintha nem egy ártatlan nő és családja életét nyomorította volna meg az elkövető. 2013 óta húzódott ez az áldozathibáztató, sok helyen nevetséges, groteszk ügy, melynek aztán közel kilenc évvel később a Kúria tett pontot a végére. Jogerős ítélettel.

Mérő Vera emberi jogvédő, író, publicista, a Nem Tehetsz Róla Tehetsz Ellene Alapítvány és mozgalom alapítója. Erikával 2016-ban döntöttek úgy, hogy megírják ezt a könyvet, mely a nő gyermekkorától indítva mutatja be egészen a végső, jogerős ítéletig tartó borzasztóan nehéz, sokszor gyötrelmes utat. Olyan közérthető és gördülékeny stílusban ábrázolva a magyar hatóságok, az igazságszolgáltatás, de még az áldozatvédelem hozzáállását is ehhez a brutális bűncselekményhez, hogy gyakorlatilag letehetetlen a könyv. Miközben fejezetről fejezetre haladva egyre dühösebb és szomorúbb lettem, mégis olvasnom kellett tovább, muszáj volt tudnom, hinnem, hogy vannak még emberek, szervezetek, akik igenis segíteni akarnak az erőszakot, támadást elszenvedett nőkön, akiket nem érdekel az elkövető pozíciója, rangja, családi és politikai kapcsolatai.

Mérő Vera, a könyv szerzője

Ami Erikával történt, az egyik, ha nem a legsúlyosabb támadás, amit ez elmúlt évtizedekben nők ellen elkövettek. Támadója meglepetésszerűen, a saját lakása ajtajában csapott le rá, amikor Erika kutyasétáltatásra indult volna. A férfi arcát, testalkatát takarva, szokatlan beszédstílusban kényszerítette vissza a lakásba a nőt, majd szakszerűen elkábította, levetkőztette, a fürdőkádban lúggal öntötte le a nemi szervét, a combját és hasát, majd a kutya pokrócába csavarva magára hagyta az elkábított, életveszélyes sérüléseket szenvedett nőt, akinek mindkét telefonját kikapcsolt állapotban magával vitte, rázárta az ajtót, és gyakorlatilag magára hagyta meghalni. Egy farmakológus végzettségű, égési specialista orvos, aki pontosan tudta mit tesz.

Bene Krisztián bűncselekménye zaklatással indult, olyan kitartó telefonos és személyes kényszeres kapcsolatfelvétellel, amelyből sajnos nekem is részem volt már. A telefonos részéből, közel 10 éven át. Így önkéntelenül is megborzongtam, amikor Erika részletezte a férfi kitartó, szűnni nem akaró jelenlétét.

„Bene nem volt „olaszos”, amikor jött utánam, és könyörgött, akkor sem volt soha hangos, odahajolt, és mondta a fülembe, és mondta, és csak mondta…Borzalmasan erőszakos volt, nem érdekelte, hogy nem akarom, hogy jöjjön mellettem, és beszéljen hozzám, hogy azt akarom, hogy hagyjon békén. Mondtam is, kértem is, de egyáltalán nem érdekelte, mintha meg sem hallotta volna. A fülemhez hajolva beszélt, csak nekem, mintha senki más ott sem lenne. Rettenetesen rémisztő volt ez a viselkedés. Elszánt, fanatikus.”

Az embert hiába aggasztja az ilyenfajta viselkedés, azt mégsem gondolja, hogy valakinek annyira elborul az elméje, hogy fizikai támadást intézzen egy másik ember ellen, csak azért, mert az már nem akar vele lenni, nem akar tőle semmit, tovább szeretne lépni. Hogy is lehetne úgy élni, hogy erre gondolunk? Bene a kitartó zaklatás után aztán egyszercsak hirtelen eltűnt – nyilván ekkor tervezte támadása minden fontos mozzanatát – megszűnt zaklatni, üzenni, figyelni, mégis olykor-olykor felbukkant a környéken, még Erika fia is látta, de nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget, örült, hogy a zaklató békén hagyja az anyját.

Renner Erika többek között annak köszönheti az életét, hogy családja, új párja, barátai mind tudtak Bene soha nem lankadó zaklató jelenlétéről, így amikor a nő sem dolgozni nem ment be, sem egyik telefonján nem volt elérhető, tudták, hogy óriási a baj, mindannyian a lakáshoz siettek. Ez mentette meg Erika életét, hiszen később a tárgyalások során dr. Zacher Gábor toxikológus szakértő is elmondta, aneszteziológusi felügyelet nélkül ilyen szerekkel házilag altatni valakit, majd ilyen súlyos sérülésekkel a segítség minden lehetősége nélkül otthagyni és rázárni az ajtót, azt jelenti, hogy ez a szakképzett orvos belenyugodott abba, hogy Erika az égési sokkba vagy a vérmérgezésbe belehalhat. Ami bizony be is következett volna, ha a család nem ugrik azonnal.

Erika kezdetben bízott az igazságszolgáltatásban, a rendőrségben, az orvosokban, a jogi képviseletben, akkor is, ha számtalan esetben bántak vele durva, nemtörődöm, hanyag módon. Arról nem is beszélve, milyen szarvas hibákat követtek el a nyomozás során. Aztán egyszercsak megszűntették az eljárást, és ez a megszüntető határozat volt az, ami kiverte a biztosítékot Erikánál és a családjánál. A nyilvánossághoz fordultak.

„Amikor a megszüntető határozatot a nyár közepén, pont az ítélkezési szünet előtt megkaptam, akkor tudatosult bennem, hogy nem akarnak vádat emelni……Hemzsegett a megszüntető határozat a tárgyi tévedésektől….Ekkor fordult meg először a fejünkben, hogy ez annyira arcátlan, hogy ezt nyilvánosságra kell hozni valamilyen formában. Nem énmiattam, hanem az elkövető miatt, valamint a bűncselekmény brutalitása és precedenciája miatt. Ezért hát megkerestük a nyilvánosságot.”

Renner Erika, a sértett

Szerintem velem együtt senki, aki nem látta Erika sérüléseit, elképzelni nem tudta, min ment keresztül ez a bátor nő. A könyv végén az író két QR-kóddal megjelölt linken teszi hozzáférhetővé az iratokat, melyekre a könyvben hivatkozik, illetve a képeket Erika sérüléseiről. A sérülések annyira borzalmasak, annyira brutálisak, hogy még a toxikológus szakértőket is elborzasztotta, amikor a tárgyalás során eléjük tárta Erika ügyvédje. (Engem is elborzasztott.)  Erika senkivel nem beszél az ügyéről, aki nem látta ezeket a képeket. Megértem. Ésszel fel nem fogható, hogyan képes valaki ilyen mértékű csonkításra, csak azért, hogy „megbüntesse” a másikat.

„Nincsenek eleve bűnöző és feltétlen bűntelen társadalmi csoportok. Tettessé váló emberek vannak. Míg a társadalom egyes csoportokról előszeretettel jelenti ki, hogy bűnözők, addig bizonyos szakmákra és csoportokra a mai napig szentként tekint. Sokan úgy gondolják, hogy születéssel, iskolákkal törvényszerűen nyerünk moralitást, míg a konzervatív társadalmi normáktól eltérő családi háttér, a vagyonilag vagy végzettségben alsóbb társadalmi réteg bűnözésre determinál. Ezzel szemben a vádlott orvosi hivatása kifejezetten eszköz volt az elkövetés módjában…” 

Erika története hét könyvre oszlik Mérő Vera könyvén belül, egy olyan nő és családja, barátai harcáról, akinek a gyógyulás, felépülés brutális fájdalommal, kínokkal, megaláztatásokkal zajlott, akit, mint sértettet gyakorlatilag semmibe vett a magyar igazságszolgáltatás, aki nemcsak saját maga élt át borzalmakat, hanem a párja, az édesanyja és a gyermeki is. Érdekes és nagyon fontos mozzanata a könyvek az utolsó két fejezet, mely Erika két gyermekének, Flórának és Dénesnek az elbeszélése arról, hogyan élték meg ők ezt a rettenetes időszakot. Akkor 17 és 14 éves fejjel.

Bene Krisztián halmazati büntetésként (maradandó károsodást és életveszélyt okozó testi sértés, magánlaksértés, kifosztás, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés, okirattal visszaélés és személyi szabadság megsértése bűntettek) 11 év börtönbüntetést és az orvoslástól való örökös eltiltást kapott. Erika polgári peres úton indított kártérítési perében a bíróság 2021. július 7-én 25 millió forint kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest, végül apja, Bene Béla fizette ki az összeget.

Az előtérben Bene Krisztián, a háttérben Erika és párja, Attila

„A szakirodalom másodlagos vagy újbóli viktimizációnak nevezi, amikor a sértett újra és újra áldozattá válik, mert ismételten át kell élnie a történteket. Eközben nem csupán a meglévő traumái mélyülnek, továbbiakat is szerez. Ezt okozhatja a rendőrségen tett vallomások – vagy éppen a nem megfelelően végzett szakértői vizsgálatok – sora, és az, amikor a tárgyalás közben a sértett ismét elszenvedője a helyzetnek, mert nincs ráhatása a dolgok alakulására. Az eljárás főszereplője a vádlott, és az ő ártatlanságának vélelme, a polcon porosodó, felpattogzott mázú porcelánbaba, vagyis az áldozat mellékszereplő, bizonyíték csupán. Esetében csak az számít, hogy mekkora felületen pattogzott le róla az a máz. Bizonyítéknak lenni nem szívderítő. Az áldozati szerep hálátlan és magányos. Nem is vállalja el önként senki.” 

Hány Renner Erikáéhoz hasonló súlyos, majdnem halálos és halálos kimenetelű eset kell ahhoz, hogy megszűnjön az áldozathibáztatás, hogy a családon belüli, párkapcsolati erőszak megítélése és az elkövetők megbüntetése is az elvártakhoz méltó legyen? Hogy megszűnjön a sértettek, áldozatok megalázása, tárgyként kezelése? Emberként, nőként, rendvédelemben dolgozóként és legfőképp igazságügyi szakértőként is mélységesen felháborít, ahogy ezzel a nővel és ügyével Magyarországon bántak. Felháborító, hogy csak a kitartásának és a családi, baráti támogatásának köszönheti, hogy a bűnös végül elnyerte méltó büntetését. Köszönet Mérő Verának, hogy ilyen részletesen, érdekfeszítő és szakszerű módon írta meg Erika történetét, segítve minket, olvasókat, hogy egészében lássuk azt a történetet, amit eddig nagyrészt csak a média hellyel-közzel hiteles bemutatásából ismerhettünk.

„A kedvezményeket beszámítva, jó magaviselettel Bene Krisztián várhatóan 2024. március 28-án szabadul.”

Ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia. Mindenkinek.

Évi

Szexuális indíttatású gyilkosok profilozói vizsgálata – gyermekkor, család 2.

Formáló események

Erősödő figyelmet fordítottak a specifikus pszichológiai reakció mintáknak, amikor gyerekek közvetlen és közvetett gyermekkori traumát is átéltek. A közvetlen trauma magában foglalja a fizikai és szexuális bántalmazás megélését is. A közvetlen trauma magában foglalja a zavaró interaktív élmények tanúságát vagy megfigyelését. Pynos és Eth (1985) közös jellemzőket azonosított arra az esetre, amikor a gyermek erőszak, öngyilkosság és gyilkosság szemtanúja, valamint beleértve erőszakos vagy csonkoló képek látványa, a gyermek saját impulzuskontrolljának feszegetése, továbbá a felderítetlen erőszak fantáziák potenciális gyengítő hatásai.

A szülői fegyelem története

A gyilkosok korlátozott lehetősége a pozitív kapcsolódásra keveredett a szülői fegyelem érzékelésével. Gyakran úgy ábrázolták a fegyelmet, hogy az nem fair, ellenséges, következetlen és bántalmazó. A következő példa ábrázolja a gyilkos kapcsolatát, mely a szülői fegyelemtől a gyilkos viselkedéséig vezet:

„Úgy gondolom, hogy az utcai nemi erőszakhoz az vezetett, hogy apám sosem volt ott, amikor gyerek voltam. Elment. A mostohaapámmal sosem jöttem ki. A féltestvéreim csinálhattak dolgokat, amikért engem vertek el, mert a mostohaapám azt mondta, hogy anyám rossz példát mutat nekem. Ezért gyűlöltem. Ha azok a nők nem lettek volna egyedül, az sok nemi erőszakot és gyilkosságot megakadályozott volna.”

Számos gyilkos érezte úgy, hogy nem méltányosan kezelték a szülei a gyermekkora során. A következő, sorozatgyilkostól származó idézet összefoglalja ezeket az érzéseket, az erőszakos gondolatokat, melyek a családi tapasztalatokhoz kötődnek. Ezek a gondolatok a bosszú táptalajává váltak.

„Tudják, ha lett volna módom rá, maguk soha nem nőnek fel, vagy nem lesznek FBI ügynökök. Az egész világot fel akartam rúgni, amikor 9 vagy 10 éves voltam. Nem akartam, hogy a családom felbomoljon. Mindkettőjüket szerettem. Rengeteg veszekedés volt és emiatt rengeteget sírtam éjjelente. Elváltak. A két nővérem és az anyám úgy kezeltek, mintha a harmadik lány lennék, azt mondogatták, milyen erkölcstelen apám van. Az apámmal kellett volna azonosítanom magam, de nem tettem. Volt egy öt évvel idősebb nővérem, aki állandóan vert. A húgom állandóan hazudozott, amiért megbüntettek minket.”

Bántalmazás és elhanyagolás története

A bántalmazás és elhanyagolás személyes történetei ezeknek a gyilkosoknak a fejlődése során mind jelen volt. Az elhanyagolás gyakran körmönfont módon jelent meg. Például, egy fiú esetében, ő volt az egyetlen gyermeke az első generációs amerikai családnak, akinek a szülei egy kis boltot üzemeltettek és hét napot kellett dolgozniuk, naponta 12 órát. A fiút különböző családtagok és szomszédok felügyeletére bízták. Gyaníthatóan ez idő alatt a felvigyázó szexuálisan molesztálta. Ezeknek a gyilkosságoknak az esetében az elhanyagolás és bántalmazás ezen összetevője nagymértékű hatást mutatott. A gyermekkori történetekben pszichológiai és fizikai bántalmazásra is volt bizonyíték. Pszichológiai bántalmazást 23 esetben jegyeztek fel, és általában a gyerek megalázottnak érezte magát. Egy esetben az alany elmesélte, hogyan hagyta abba az ágybavizelést 16 évesen.

Elkövető: Amikor elutaztunk és ágyba vizeltem, szégyelltem magam. Amikor elkezdtek kigúnyolni, abbahagytam.

Ügynök: Ki gúnyolta?

Elkövető: Az egész család. Így akartak megtörni.

Fizikai bántalmazás 13 elkövető gyermekkori történetében volt jelen. Egy férfi elmondta, „A szüleim a családi nézeteltéréseket ordítással és fizikai bántalmazással oldották meg.”

Szexuális tapasztalatok

Különösen érdekelt bennünket a gyilkosok hátterében a szexuális bántalmazás jelenléte, mivel más tanulmányokban fontos tényezőnek nyilvánították a későbbi erőszakos szexuális viselkedés szempontjából.

A 36 gyilkos egyén fejlődési karakterisztikája megmutatta a szexuális problémák és erőszakos tapasztalatok jelenlétét a gyermek- és serdülőkorban, és domináns szexuális fantáziát (lásd 2-3 táblázat). Mivel a gyermekkorban látott szexuális aktivitás/erőszak nagyon erős hatást gyakorol egy gyermekre, megkérdeztük az elkövetőket a tapasztalataikról. 9 esetben számoltak be arról, hogy láttak szexuális erőszakot, 9 esetben az egyik szülő zavaró szexuális tevékenységét látták, 11 esetben a gyilkosok más családtagok vagy barátok zavaró szexuális tevékenységét látták („megláttam a barátnőmet és egy másik fiúbarátomat meztelenül”).

A gyilkosokat megkérdeztük a szexuális sérüléssel (műtét) vagy betegséggel (szexuális úton átadott betegségek.) való találkozásukról.  Hat gyilkos mondta, hogy serdülőként találkozott szexuális úton terjedő betegséggel („Az első prostituálttal való tapasztalatom után kankós lettem”) vagy más incidenssel, ami magában foglalja a genitáliák megcsonkítását büntetés céljából „Rossz gondolatok” miatt, és egy alkalommal a szőrt leborotválta a testéről, mert „piszkosnak érezte” magát miatta. Szexuálisan stresszes helyzet 19 elkövetőnél volt jelen, melybe beletartozott a maszturbációra adott negatív szülői reakció, szóbeli támadás a fiú nemi identitására vonatkozóan, és/vagy a serdülő fiú korosztályával való homoszexuális tevékenységének megfigyelése.

2-3 táblázat

Gyermekkori szexuális tapasztalatok

Tapasztalat	Szám/Teljes	Százalék
Szexuális erőszak látványa	9/26	35
Zavaró szexuális aktus (szülők)	9/26	35
Zavaró szexuális aktus látványa (más felnőttek, barátok)	11/26	42
Szexuális sérülés vagy betegség	9/25	28
Szexuális stresszes események	19/26	73
Gyermekkori szexuális bántalmazás	12/28	43
Kukkolás	20/28	71
Pornográfia	25/31	81
Fetisizmus	21/29	72
Elfogadott erőszak fantáziák	22/36	61
Első erőszak fantáziák felbukkanása 12 és 14 éves kor között	11/22	50
Egyezményes szex	20/36	56
Nem korosztálybeli egyezményes szex	16/36	44
Szexuális inkompetencia	14/32	44
Szexuális idegenkedés	13/30	43
Autoerotikus gyakorlatok	22/28	79

Amikor a korábbi szexuális bántalmazásról kérdeztünk, 12-en, vagy 43% felett válaszoltak úgy az elkövetők, hogy volt ilyenben részük gyermekkorukban (1-12 éves korig); 9-en vagy 32% serdülőkorban esett át bántalmazáson (13-18 éves korig); és 10 vagy 37% felnőttként (19 éves kor felett). Ezek a kikényszerített közvetlen szexuális traumák előfordulhatnak a családon belül („az anyámmal aludtam gyerekként”, „az apám bántalmazott 14 éves korom óta”, „a mostohafivérem megpróbált megerőszakolni”) úgy, mint családon kívül is („egy éjjel felszedett egy fickó, amikor 7-8 éves lehettem”), vagy felnőttként börtön környezetben.

A gyilkosok felnőtt szexuális működése gyakran vizuális és autoerotikus maradt, vagy szexuálisan önstimuláló szinten. Habár 20 férfi tudott olyan életkort megnevezni, amikor orgazmusig jutó kölcsönös beleegyezésen alapuló szexuális élményben volt része, mégsem számoltak be alapos, korosztálynak megfelelő szexuális élményekről. Például az egyik férfi, akinek alapos múltja volt serdülőkori deviáns fantáziálásokra történő maszturbálásokról, úgy gondolta a főiskola utolsó évében, hogy „egy picit túl öreg a szüzességhez”, és ezért elkezdett prostituáltakhoz járni.

Felnőttként, az elkövetők majdnem fele számolt be arról, hogy idegenkedett a szextől. Az interjúk alatt elismert szexuális aggodalmak és problémák az elkövetők több mint háromnegyedénél túlsúlyban volt. Több mint a felük úgy jellemezte magát, mint aki közömbös a szexuális kérdésekre, majdnem 70 százalékuk érezte magát szexuálisan illetéktelennek; 56 százalékuk tapasztalt szexuális diszfunkciót; 30 százalékuk aggódott a nemi szerve mérete miatt. Sokan más szexuális problémákkal voltak érintve („Azt hiszem, más vagyok, mint a többi ember”); néhány férfi csak halott nőkkel akart szexuális kapcsolatot. Az interjúk azt sejtették, hogy a 16 elkövető, aki nem nevezett meg életkort az első szexuális élménnyel kapcsolatban, többnyire soha nem tapasztalt „normális” szexuális kapcsolatot.

Az előzetes gyermekkori vagy serdülőkori szexuális bántalmazás és a szexuális problémák közötti kapcsolat elemzése azt mutatja, hogy akiket szexuálisan bántalmaztak (nagyságrendben), sokkal több szexuális konfliktusról (90 százalék versus 40 százalék; sz=.01), szexuális diszfunkcióról (69 százalék versus 50 százalék), és szexuális inkompetenciáról (77 százalék versus 60 százalék) beszéltek. Csak kismértékű vagy semmilyen különbség nem volt szexuális tudatlanság miatt.

Erős bizalmat lehetett felfedezni a szexuális stimulánsok irányába az elkövetők szexuális érdeklődésének rangsorában. A pornográfia állt az első helyen (91 százalék vagy 31-ből 25); ezt követte a kényszeres maszturbáció (79 százalék), fetisizmus (72 százalék, vagy 29-ből 21) és kukkolás (71 százalék, vagy 28-ból 20). Egy kisebb számuk számolt be megkötözős szexről, szeméremsértésről, állatokkal való szexuális kapcsolatról, trágár telefonhívásokról, másokhoz való dörzsölőzködésről.

A gyermekkori és serdülőkori szexuális bántalmazás és a szexuális tevékenység közötti elemzés azt mutatja, hogy a szexuálisan bántalmazottak (a különbség nagyságrendjében) sokkal elkötelezettebbek voltak állatokkal való szexuális kapcsolatban (40 százalék versus 8 százalék; Sz=.06), kötözős szexben (55 százalék versus 23 százalék), fetisizmusban (83 százalék versus 79 százalék), másokhoz való dörzsölőzködésben (27 százalék versus 15 százalék).

Három elkövető számolt be szexuális fojtásos gyakorlatokban való részvételről 12 éves kortól egészen felnőttkorig. Egy esetben, az illető beszámolt a korai szexuális fantáziáiról (4-5 éves kortól kezdve) és hogy ezek hogyan váltak erősebbé, amikor maszturbáció közben átfúrta a hasát tűvel, kisebb késpengékkel, horgász kampóval. Egy alkalommal, amikor 13 éves kor körüli volt, öngyilkos gesztusként hasba lőtte magát egy 38-as kaliberű pisztollyal.

A gyermekkori szexuális bántalmazás és a családi kapcsolatok szerepe

A szexuális bántalmazáson átesett gyilkosok múltját összevetettük azokkal, aki nem estek át ezen és a következő családi háttér variációkat: (1) az alany anyjával való kapcsolatának érzelmi-szociális minősége; (2) az alany apjával való kapcsolatának érzelmi-szociális minősége; (3) a domináns szülő az otthonban ahol nevelkedett; (4) az otthon szocioökonómiai szintje; (5) a család tartózkodási helyének  folytonossága. Az elemzések többségéhez, 24-28 szexuális gyilkos adatai voltak elérhetőek.

Kapcsolat az anyával

12 gyilkosból, akiket vagy gyermekként, vagy serdülőként bántalmaztak szexuálisan, 42 százalék számolt be arról, hogy a korai otthon töltött évei során az anyával való kapcsolata szegényes volt. Ez az arány nagyobb, mint azoké, akiket nem bántalmaztak. (21 százalék)

Kapcsolat az apával

12 gyilkosból, akiket vagy gyermekként, vagy serdülőként bántalmaztak szexuálisan, 92 százalék számolt be arról, hogy hogy a korai otthon töltött évei során az apával való kapcsolata szegényes volt. Ez szignifikánsan eltér (sz=.002) azoktól a gyilkosoktól, akik nem jeleztek szexuális bántalmazást.

Szocioökonómiai szint

A gyilkos otthonának, ahol nevelkedett, a szocioökonómiai szintjét az jelzi, hogy vajon átlagos/kiemelt vagy csekély/színvonal alatti (néha jóléti).

Domináns szülő

A szexuálisan bántalmazott gyilkosok és a nem bántalmazottak között nem volt nagy különbség abban, hogy vagy az anya, vagy az apa volt a domináns szülő.

Család tartózkodási helyének folytonossága.

A szexuálisan bántalmazott gyilkosok történetében nincs nagy különbség a folyton instabil lakóhelyű és az állandó között (23 százalék versus 20 százalék).

Családi szerkezet

26 elkövető jellemezte a családi szerkezetet inkább épnek (két szülő jelenléte) vagy újra egyesültnek (egy szülő + egy mostoha szülő). A szexuális bántalmazást átélt gyilkosok inkább az újra egyesített családi szerkezetről számoltak be, mint a nem bántalmazottak (46 százalék versus 15 százalék).

Tanulmányunk azt is mutatja, hogy a kortársak felé irányuló érdeklődés és aktivitás helyett a gyilkosok kamaszként a saját szexuális erőszak fantáziavilágaikba vonultak vissza. Láthatóvá válik, hogy a korai fantázia mintát hogyan használják a gyermekkori bántalmazással és az elégtelen családi élettel való megbirkózáshoz, melyek egy gyermeket eltéríthetnek a valóságtól az erőszak saját világába, ahol a gyermek kontrollt gyakorolhat. A fantázia felett gyakorolt ellenőrzés elengedhetetlen lesz a gyermek számára és később a felnőtt férfinek is. Mindazonáltal ezek a fantáziák nem arra hivatottak, hogy valami jobb felé menekülhessenek, ahogy az gyakran látható szexuális támadásból vagy bántalmazásból felépülő gyerekek esetében. ezek a férfiak nem kompenzálnak túl a korai éveikben elszenvedett agresszió miatt idillikus gondolkodásban vagy kreatív érdeklődésben kifejeződve. Sokkal inkább az energiát inkább agresszió fantáziákba és a mások feletti uralomba töltötték át, titkot sugallva, a saját bántalmazásuk ismételt kivetítését és az agresszorral való azonosulást. Ahogy egyik gyilkos mondta, „Senki nem foglalkozott azzal, hogy kiderítse, mi a problémám, és senki nem tudott a fantáziavilágomról.”

Viselkedésbeli jelzők

A gyilkosok viselkedése és tapasztalati életük különböző szakaszaiban, úgy gondoljuk, hogy fontos jelzői annak, mi az, ami később a gyilkolásra motiválja őket. Tanulmányunk részeként megtekintettük ezeket a tényezőket, amelyeket mi viselkedésbeli jelzőnek nevezünk a másokkal szembeni cselekedetek kapcsán, abban az összefüggésben, miképpen járultak hozzá a férfiak erőszakos cselekményeihez. A viselkedésbeli jelzők elemzéséhez egy szimptómákkal és viselkedésbeli tapasztalatokkal jelölt ellenőrzőlistát használtunk (2-5 táblázat). Az ellenőrző lista a pszichoszociális kutatásokban használt jelzők általános listáján és a gondolati mintákon és viselkedéseken alapul, melyet az FBI ügynökök a bűnözői viselkedés kapcsán értelmeztek. Mindenesetre, az olvasónak észben kell tartania, hogy ezeknek a viselkedésbeli szimptómáknak sokszor nincsen állandó meghatározása vagy a mérésnek módjai. Például, nincs mérési módja a maszturbáció mintáinak.

Gyermekkor  A 24 ellenőrzőlista elem elemzése azt jelzi, hogy a gyilkos több mint 50 százaléka jelezte a következők jelenlétét gyermekkorban: álmodozás (82%), kényszeres maszturbáció (82%), elszigetelődés (71%), krónikus hazudozás (71%), ágybavizelés (68%), lázadás (67%), rémálmok (67%), tulajdon megrongálása (58%), gyújtogatás (56%), lopás (56%), gyerekek kínzása (54%) és szegényes önkép (52%).

 

Gyakoriság
Viselkedés	Gyermekkor		Serdülőkor			Felnőttkor
	n	(%)	n	(%)	n		(%)
Álmodozás	28	82	27	81	27		81
Kényszeres maszturbáció	28	82	28	82	27		81
Elszigetelődés	28	71	26	77	26		73
Krónikus hazudozás	28	71	28	75	28		68
Ágybavizelés	22	68	20	60	20		15
Lázadás	27	67	25	84	25		72
Rémálmok	24	67	22	68	21		52
Tulajdon megrongálása	26	58	26	62	23		35
Gyújtogatás	25	59	25	52	25		28
Lopás	27	59	27	81	25		56
Gyerekek kínzása	28	54	28	64	27		44
Szegényes énkép	27	52	27	63	26		62
Hisztériás roham	27	48	26	50	25		44
Alvási zavarok	23	48	22	50	22		50
Felnőttekkel szembeni támadás	25	38	25	84	28		86
Fóbiák	24	38	23	43	24		50
Elszökés	28	36	26	46	26		11
Állatkínzás	28	36	26	46	25		36
Baleseti hajlam	24	29	22	32	22		27
Fejfájás	21	29	21	33	22		45
Rombolási megszállottság	25	28	23	35	23		35
Evési zavarok	26	27	25	36	26		35
Görcsök	26	19	24	21	23		13
Öncsonkítás	26	19	24	21	25		32

n = adattal rendelkező alanyok száma

 

Serdülőkor A gyilkosok több mint ötven százaléka számolt be különböző viselkedésekről a serdülőkor idején: erőszakos megmozdulások felnőttek felé (84%), lázadás (84%), kényszeres maszturbáció (82%), lopás (81%), álmodozás (81%), elszigetelődés (77%), krónikus hazudozás (75%), rémálmok (68%), szegényes énkép (63%), gyermekek kínzása (64%), tulajdon megrongálása (62%), ágybavizelés (60%) és gyújtogatás (52%). Majdnem a gyilkosok fele (46%) számolt be serdülőkori állatkínzásról.

Felnőttkor A 24 ellenőrzőlista elemből, a gyilkosok több mint ötven százalékánál voltak jelen a következő viselkedések a felnőttkor idején: erőszakos megmozdulások a felnőttek felé (86%), álmodozás (81%), kényszeres maszturbáció (81%), elszigetelődés (73%), lázadás (72%), krónikus hazudozás (68%), szegényes énkép (62%), lopás (56%), és rémálmok (52%).

A leírás céljából, am belső és külső fogalmakat használjuk, hogy osztályozzuk a viselkedési jelzőket. A belső viselkedésbe tartoznak a minták és tapasztalatok az egyénen belül vagy kimondottan hozzá kötve. A belső viselkedések, amelyeket a leginkább rendszeresnek jellemeztek a gyilkosok három fejlődési szakaszában, az az álmodozás, kényszeres maszturbáció és az elszigetelődés. A külső viselkedések azok, amelyeket mások is meg tudnak figyelni. A legtöbbször jelzett külső viselkedésekhez tartoznak a krónikus hazudozás, , lázadás, lopás, gyerekek kínzása és erőszakos megnyilvánulások a felnőttek felé.

Végeredmény: Végrehajtás

Ezeknek a gyilkosoknak a végrehajtói viselkedés vizsgálata egyéb paradoxont is felszínre hozott. Intelligenciájuk és több területen meglévő képességük ellenére, a tanulmányokban, alkalmazotti létben és a katonai szolgálatban a szereplésük nagyon szegényes volt. Mindezen területeken az elvárások nem találkoztak a képességekkel. Sok elkövető érzett kudarcot fiatal korától kezdve. Úgy tűnt, hogy a szegényes szereplés kompenzálása a fantázia volt, melyben minden kontrollálni tudtak.

Habár a legtöbb elkövetőnek megvolt az intelligenciája ahhoz, hogy jól szerepeljen az iskolában, többen osztályokat ismételtek. Az egyik gyilkos, akinek 112-es IQ-ja volt, a következőt vallotta:

Megbuktam másodikban, mert képezhetetlen voltam. (A szüleim) teljesen ki akartak venni az iskolából. Azt akarták, hogy otthon maradjak, és a farmon dolgozzak. De aztán kihagytam a harmadikat és átmentem az egész másodikon és mentem tovább és kitűntem sok területen és kiestem sok másból. Kitűntem matekból, de nem tudtam helyesen írni.

Csak egyharmaduk teljesített átlagosan vagy annál jobban középiskolában, 22 túl alacsony színtű eredményt ért el. A többségük nem fejezte be a középiskolát. Egy gyilkos így vallott:

A nevelésem tartott vissza. Börtönbe mentem és az egyik rab egyetemi professzor volt. Többet tanított nekem az olvasásról, mint bárki más. Vette a fáradságot, és segített a magánhangzóimmal. Leült és nem úgy kezelt, mint egy dedóst vagy egy buta állatot. Egyenesen beszélt velem.

A tanulmányok vizsgálata mellett, a munkával kapcsolatos eredményeket is vizsgáltuk. Habár a gyilkosoknak megvolt az intelligenciájuk, hogy szakképezett munkát végezzenek, a legtöbb elkövetőnek szegényes története volt szakképzetlen pozíciókban. Csak húsz százalékuknak volt valaha rendes állása. Például, az egyik elkövetőnek a következő „munka története” volt három évvel azelőtt, hogy három gyilkosságért elítélték volna: hentes (nyolc hónap), eladó/futár (öt hónap), különböző rövid távú munka (nyolc hónap), rádiószerelő (három hónap), munkanélküli (tíz hónap), televízió szerelő (két hónap).

A katonai teljesítmény is szegényes volt. A 14 férfiből csak négyet szeretlek le elismeréssel. az egyikük esetében ez a leszerelés volt a deviáns fantáziái kezdete:

A korai serdülőkori deviáns fantáziáim lényegesen különböztek azoktól, amelyek a Vietnámból való hazatérésem után jelentek meg. A serdülőkori fantáziákban csak én voltam az áldozat; a düh és a harag fantáziák kifejeződésének nem voltak külső tárgyai, nők és közösség, egészen Vietnám utánig.

Következtetés

A 36 gyilkos szociális környezetének és gyermekkori formáló eseményeinek értékelése segítséget nyújt ahhoz, hogy elgondolkodjunk, miképpen alapozták meg a későbbi bűnözői viselkedést. Habár a gyilkosok személyes erőssége általában pozitív tulajdonságot képvisel a sikeres emberek számára, ezek mégsem fordítják el ezeket a férfiakat a gyilkosságtól. Ehelyett, az elkövetők elmerültek a családi és személyes problémákban. Ezek a problémák elegendőek voltak ahhoz, hogy felnőttkori gyilkos viselkedéshez vezessenek? Az ilyen véletlenszerű kapcsolódásokat nehéz megindokolni, mindazonáltal, ésszerűnek tűnik, hogy a hatástalan szociális környezet magába foglalja a külső beavatkozókat, mint a tanárok, fiatalkorúakkal foglalkozó hatóságok, és klinikusokat, akiket problémás gyerekek kiértékelésére kérnek fel. Figyelemre méltó, hogy a 26 férfiből 25 volt valamilyen típusú pszichiátriai betegsége gyermekként vagy serdülőként. Sok ember, beleértve a családot, figyelmen kívül hagyta a fiú viselkedését, nem avatkozott be és nem volt védelmező, viszont a fejlődő torzított tudást támogatta (például a fiúk már csak ilyenek).

Idővel, a negatív beállítódású gondolati minták és hiedelmek fejlődtek; majd alapvető indokai lettek a mások felé irányuló erőszakos cselekedeteknek.

Évi