Az FBI bűnügyi helyszín elemző eljárása (crime scene analysis) – 1. rész

A helyszín elemzés története

Az úgynevezett bűnügyi helyszín elemzést „crime scene analysis” az FBI viselkedéselemző egysége „Behavioural Scene Unit (BSU) a 70-es, 80-as években fejlesztette ki. A cél az volt, hogy a szexuális indíttatású emberölések nyugtalanító felderítési eredményei miatt egy új nyomozati módszert dolgozzanak ki. Alapvetően a helyszín elemzés sémáját más bűncselekmények kapcsán is fel lehet használni, mint például a nemi erőszak és a gyújtogatás.

A helyszín elemzés célja és módszere

A bűnügyi helyszín elemzése az emberölések és a szexuális erőszakbűncselekmények vizsgálatának szíve és lelke és ezzel együtt az ezen a bűncselekmény területen készített elkövetői profil feltétele is. A bűnügyi helyszín elemzése során minden hozzáférhető, objektív adatot a helyszínről (illetve helyszínekről) összegyűjtenek és beszerzik az áldozattal kapcsolatos információkat is. Ez azért szükséges, hogy egy következő lépésben a bűncselekmény lefolyását részletesen rekonstruálni lehessen. A cél mindenekelőtt az, hogy az elkövető viselkedését kidolgozzák. Különösen érdekes az a cselekvési mód, amely a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges viselkedésen túlmutat, mivel ezt potenciálisan bizonyító erejűnek kell tekinteni az elkövető személyiségére vonatkozóan. További figyelmet igényelnek azok a pontok, amelyek mentén az elkövető a különböző cselekvési alternatívák között választ, mivel az egyénisége ebben is megnyilvánul.

 

Csak a cselekmény rekonstruálása után lehetséges, ha nem mindjárt kényszerítően szükséges az elkövetői profil elkészítése. A bűnügyi helyszín elemzés elsődleges célja azonban minden esetben, hogy a rendőri szervek munkáját és döntéseit ott helyben támogassák, amennyiben a bűncselekményre új perspektívát nyitnak és ezáltal lökést adnak új nyomozati módszerekhez. A bűnügyi helyszín elemzés meglehetősen időigényes és alapos végrehajtása esetén több napot is igénybe vehet.

 

A pszichológiai-kriminalisztikai esetelemzés egy teljes, az eset egyéni szerkezetére irányuló eljárás. Elegendő információs mennyiség megléte esetén a cselekmény elemzésből az elkövetői profil mellett más eljárásmódok is levezethetők, mint az elkövető elfogásához szükséges stratégiák, a lehetséges áldozatcsoportok rizikó becslése, proaktív nyomozási módszerek, valamint a sorozatösszefüggések tisztázása, illetve bírósági szakvélemények és vádstratégiák. Minden következtetés és nyomozati eredmény közös jellemzője, hogy az objektív helyszíni nyomokban kifejeződő vizsgálatokon és az azokból kinyert személyiségen, képességen, indítékon és az elkövető szokásain nyugszanak. A bűnügyi helyszín elemzés eredményeit azonban nem megmásíthatatlan igazságként kell értelmezni. Új nyomozati ismeretek következménye lehet az elemzés átdolgozása valamint az elkövetői profil felülvizsgálata is.

 

Az FBI négyfázisú modellje:

A szexuális indíttatású ölési cselekmények elemzésének kiindulópontjaként az FBI kidolgozott egy négyfázisú modellt. Minden egyes szakaszt bizonyos döntések jellemeznek, melyeket az elkövetőnek kell meghoznia, és amelyek lehetséges utalásokat adnak a személyiségére vonatkozóan. Az FBI kifejlesztett egy folyamat ábrát döntően a 36 szexuális indíttatású gyilkossal folytatott tanulmánya alapján.

1-es fázis: a cselekményt megelőző viselkedés és tervezés

A szexuális indíttatású gyilkosok sok esetben számolnak be stressz faktorokról a magánéletükben, melyek a cselekményük előtt lépnek fel, ilyenek például a családtagok közötti veszekedés, anyagi vagy munkahelyi problémák. Ennek megfelelően az érzelmi alaphangulata az elkövetőknek ebben az időszakban frusztráció, harag vagy nyugtalanság által befolyásolt. A gyilkosok többsége elismerte, hogy a bűncselekményt a tervezés valamilyen formája előzte meg, például fegyverek előkészítése a támadáshoz. Kisebb részük ezzel szemben többé-kevésbé a szituációból eredően impulzívan hajtja végre a támadásokat. Az áldozatválasztás a gyilkos döntéseit tükrözi vissza. Néhány gyilkos áldozatát meghatározott kritériumok alapján keresi, például külsőleg olyan típust, aki az elkövető élettörténetében jelentéssel bírt vagy a vágyainak megfelel. Másoknak az a fontos, hogy az áldozatot könnyű legyen megtámadni. Azt a pillanatot, amelyik végül az ölési cselekményt kiváltja, az FBI „triggering factor”-nak nevezi. Az ölés például lehet az erőszakfantázia része is, vagy az áldozat olyan reakciója, melyet az elkövető nem tud kontrollálni, vagy a lebukás elleni védelmet szolgálandó.

2-es fázis: az ölési cselekmény

Az ölés aktusa szembesíti az elkövetőt az erőszakfantáziáinak a következményével. Ezt a saját cselekedet iránt érzett elszörnyedés követheti, vagy fantáziáit még jobban felvillanyozhatja, és további ölésekre motiválhatja. Az elkövetői viselkedés elemzése szempontjából mindenekelőtt a szexuális elemeknek van jelentőségük, amely nem kényszerűen a közösülés formájában jelennek meg. Néhány gyilkos például a feldarabolás cselekménye során érez szexuális izgalmat, amennyiben az erőszak vízióinak a lényegét ez adja. Így az a jelenség például, amikor néhány elkövető az áldozat testébe különböző tárgyakat nyom, képletes szexuális cselekedetnek számít. Hogy a csonkítás és a szexuális aktus az áldozat halála előtt vagy után történt-e, szadista vagy nekrofil tendenciákat mutat az elkövető személyiségében.

3-as fázis: a holttesttől való megszabadulás

Az ölés után az elkövetőnek el kell döntenie, hogy mit tesz a holttesttel. Ha erre a szituációra előzetesen nem készült fel, ezen a ponton gyakran feladja és jelentkezik a rendőrségen. Az FBI mindenekelőtt a holttest láthatóságát és öltözetének állapotát, a test pozícionálását és feltalálási helyét tartja fontosnak. A legtöbb esetben ezeknek a tényezőknek a jellegzetességét gyakorlati okok határozzák meg, melyek a menekülésre és a lebukás elkerülésére vonatkoznak. Néha ezek a tényezők szexuális tényezőkre is utalnak, így például néhány gyilkos bevallotta, hogy holttesteket rejtett el a házában, hogy a közelükben legyen. Ha az áldozatot lealacsonyító, jó látható helyzetben helyezi el, az az elkövető erődemonstrációjáról szól. Ha megtisztítja vagy gondosan betakarja a holttestet a gyilkos, ez az áldozattal való személyes kapcsolatra vezethető vissza. 

4-as fázis: a cselekmény utáni viselkedés

Az elvárás ellenére a szexuális indíttatású elkövetők a cselekmény után általában nem feltűnésmentesen viselkednek, hanem a bűncselekmény közelét keresik. Ez legalábbis a fantáziájuk folytatását szolgálja, ami a cselekedetükhöz már ösztönözte őket. A holttest felfedezésének látványa vagy a nyomozásba való cselekvő bekapcsolódás vágya hatalomittassá teszi az elkövetőt a birtokában lévő információk és tettének szörnyű voltára való reakciók alapján. A bűncselekmény helyszínéről vagy magától az áldozattól származó szuvenírek, vagy a helyszínre való visszatérés gyakran ugyanezt a célt szolgálják, de gyakran erősebben szexuális színezetű fantáziaelemük van.

folyt köv.

Évi