Beszélgetés Thomas Elbert neuropszichológussal a gonoszról, amit minden ember magában hordoz
Csak a pszichopaták
élvezik a gyilkolást? Semmi esetre sem, - mondja Thomas Elbert.
A gonosszal kapcsolatos
kérdések egyidősek a civilizációval: Miért bántják egymást az emberek? Mi vezet
agresszióhoz? A pszichológia tudománya számos magyarázatmodellt fejlesztett ki
ezzel kapcsolatban. Az emberek az erőszakot egyrészt eszközként használják egy
bizonyos cél eléréséhez: amikor a rabló leüt egy embert, hogy megszerezze annak
pénzét. Másfelől erőszakosan reagálnak az emberek valamire, ami velük történik:
fiatalok randalíroznak, mert frusztráltak, szoronganak.
Thomas Elbert intenzíven
foglalkozik ezzel a kérdéssel. Válaszai azonban néhány munkatársa körében
vitatott fogadtatásra leltek. Elbert szerint létezik egy harmadik jelentős
motiváció az agresszióra: az emberben kialakult, hogy élvezetet érez, ha
vadászik, odavág, öl. Legalábbis a férfiak.
A 71 éves Thomas Elbert
nyugdíjas klinikai pszichológus professzor, a konstanzi egyetemen, ahol
viselkedés-, és idegtudománnyal foglalkozik. Traumakutatóként olyan emberekkel
foglalkozott, akik folyamatosan erőszakot éltek át. Csapatával elkövetőkkel is
beszélgetett, például katonákkal és lázadókkal olyan háborús övezetekben, mint
Burundi, Uganda, Kongo vagy Kolumbia. Kutatásaiért többször kitüntették.
Elbert Úr, kutatásai során kifejlesztett egy kifejezést, ami az erőszak utáni vágyat fejezi ki: az appetitiv agressziót. Mit ért ezalatt pontosan?
Az instrumentális és a
reaktív agressziótól eltérően az appetitiv agresszió belső kényszerből alakul
ki. Az agresszív viselkedés aktiválhatja a jutalmazó rendszerünket: a harc a
focilabdáért, a vadászat vaddisznóra, vagy akár emberre jó érzést válthat ki,
és nemcsak azért, mert ez által elértünk valamit, ami örömet okozott nekünk ,
hanem mert a vadászat, támadás, odacsapás önmagában élvezetet okozhat, az
emberek valóságos vérszomjat érezhetnek, ezáltal kialakulhat a vágy még több
után. Étvágyat kapunk a vadászatra és akár az ölésre. Ez az étvágyunk velünk
született, ahogy a szex utáni vágy is. Az utóbbiból korábban, az előbbiből
manapság csinál tabut a társadalom.
Hogyan jött rá arra, hogy létezik az erőszak utáni vágy?
Traumakutató vagyok, és
többek között gyakran utaztam afrikai háborús övezetekbe. Olyan emberekkel
foglalkoztam, akik szervezett erőszak áldozatai lettek és nem találtak vissza
az életükhöz. Egy csapattal sikerült olyan terápiát kidolgoznom, ami háborús
traumatizáltaknak segít. A helyszínen akartuk jobban megérteni, mi történt
ezekkel az emberekkel, és az mit vált ki belőlük. Ha egy falut leégettek,
megvizsgáltuk a túlélőket, és megpróbáltunk nekik segíteni. Persze azok is ott
vannak, akik a falut leégették, akik raboltak, erőszakoltak és öltek. Velük
muszáj beszélni, hogy megérthessük, mi hajtja őket. Csak így lehet az erőszak
körforgását megtörni.
Mit meséltek az
elkövetők?
Lázadókkal,
népírtókkal, egykori gyerekkatonákkal és gengszterekkel is beszélgettem. A
beszámolóik megráztak, azért is, mert egy túlnyomóan emberi természet vált
láthatóvá: többen az ölést pozitív mámorként jellemezték. Nem volt elég nekik,
hogy másokat legyőztek, azt mondták: az áldozatnak vérezni, ordítania kell. Egy
egykori gyerekkatona Kongóból elmesélte, hogy a nagybátyjával minden este
unottan ültek a kunyhójuk előtt. Úgy döntöttek, vadászni mentek, azonban nem
kecskét akartak lopni a szomszéd faluból, hanem embert akartak ölni, belső
indíttatásból, a vadászat öröme miatt. az első vizsgálatok során sokkoltak
minket ezek a dolgok.
Érthető.
Kiegyenlítésképpen
kimentünk a természetbe. A szafarin a kamerámmal figyeltem. Ha állatokat
figyelhetek meg, örömszerű érzéseket tapasztalok. Le voltam nyűgözve, amikor
ragadozókat vadászni láttam. Aztán azt kérdeztem magamtól: Valami hasonlót
érzel most, mint azt embervadászok? Honnan jön ez a pozitív érzés? Miért
motivál ez téged? Végül összeállt a kép: Akár fényképezőgép, akár fegyver, az
emberben ott a veleszületett vágy a vadászatra.
Van különbség, hogy az
ember állatokat vagy embert öl.
De ez áthidalható.
Természetesen létezik gátoló tényező, hogy a saját fajunkat ne támadjuk. Ezért
nem törjük be folyamatosan egymás fejét. Az életben a közösségre vagyunk
utalva. Az, hogy a vadászat utáni vágy velünk született, nem jelenti azt, hogy
ne lennének szabályozó elemek. Nemcsak az appetitiv agresszió része a
biológiánknak, hanem a szabályok és az erkölcs szerinti élet utáni igény is.
Gyerekként megtanuljuk mi a helyes, mi a helytelen. Ennek megfelelően tanuljuk
meg a vadászat iránti vágyat is szabályozni. Ez a belső gát tart minket attól
távol, hogy erőszakoljunk, vagy akár öljünk. De ezt a védőfalat át lehet
hatolni.
Hogyan működik a fal?
Az érzelmek
szabályozásával. Ha az ember vét a társadalom erkölcsi előírásai ellen,
szégyelli magát. Ha a sajátja ellen vét, bűnösnek érzi magát. Mások pillantása
okozza a szégyent, a sajátunké a bűntudatot. Mindkettő megakadályoz minket
abban, hogy a vadászösztönünket olyan formában éljük ki, ami erkölcsileg nem
elfogadott.
Hogyan törik át az a
fal?
Ha mások megdicsérnek a
tettemért, feloldódik a szégyen. És ha meg tudom magamnak magyarázni
erkölcsileg a cselekedetemet, akkor teljesen megszűnik a bűntudat. Ez történik
például az elembertelenítés vagy a propaganda során. Az ellenséget féregnek
nyilvánítják, amit el kell pusztítani. Vagy, ahogy az iszlám terroristák
gondolkodnak, isteni akaratot teljesítenek, ami a legmagasabb erkölcsi minőség.
Az ember meg van róla győződve, hogy helyesen cselekszik, áthidalja a gátat és
helyet talál az agresszió pozitív izgalmának. Ekkor az adrenalin, kortizol és
az endorfin a testet egy mámorszerű állapotba helyezik. A tesztoszteron erősíti
a hatást. Hasonló módon segít az alkohol és más drogok, hogy az agresszió
iránti vágyunkat szabadon engedjük. Gátolják az agynak azt a területét, amely a
viselkedésünket szabályozza. Hirtelen könnyebben kiélhetjük, ami örömet okoz
nekünk. A harci kedvet is. A legnagyobb öröm pedig fiatal férfiak számára,
csoportokban vadászni. Ez erősíti a hatást.
Kábítószer nélkül milyen gyorsan zajlik le az oldódási folyamat?
A háborús övezetekben
sokan beszéltek arról, hogy az első cselekedetük után napokig nem tudtak
aludni. A második alkalommal már jobb volt. A parancs az parancs. A harmadik
alkalommal már örömet okozott – egészen a vérszomjig. Így az agy pozitív visszacsatolás
ciklust kap.
Vannak emberek, aki
különösen fogékonyak?
12 éves kor körül az
appetitiv agresszió felélesztése a legkönnyebb. Néhányuknak megszokási fázisra
sincs szüksége, már az első cselekmény után jó érzés fogja el őket. Minél
idősebb az ember, annál nehezebb harci gépezetté kiképezni. Háborús vezetőként
frissen toborzott 30 évesekből szervezett hadsereggel indulnék harcba. Az ő
normáik és értékeik a legszilárdabbak.
Az emberek, akiket ön
vizsgált, harcedzett küzdők voltak. Hogyan következtet ebből arra, hogy
mindenkiben ott van a gyilkolási vágy?
Ha a lázadók egy
osztálynyi fiút el tudnak rabolni és gyermekkatonának kiképezni, nyilvánvalóan
nem szükséges semmilyen különleges egyéni genetikai feltétel ahhoz, hogy egy
fiúból embervadász lehessen. A kutatásainkból arra jutottam, hogy a férfiak
túlnyomó tööbbségénél ez elérhető.
De ezek az elkövetők
meglehetősen szétzilált társadalomban éltek, melyek feltételeit nem lehet
minden kultúrára vonatkoztatni.
Ez a jelenség
Németországban is megfigyelhető. Képzeljen el egy fiatalokból álló bandát, aki
éjszaka egy metróállomáson ácsorognak. Majd jön egy magányos utas. Provokálják
az erőszakos konfliktus reményében. Az utas fél, a fiatal férfiak számára ez
egy kihívás, ingereli őket. Kitartanak amellett, hogy a helyzet eszkalálódjon,
az izgalom jól érezhető.
Sok kollégája azt
mondaná erre, hogy ezeknek a fiatal fiúknak nem arról szól az egész, hogy
jóérzést keltsen bennük, hanem hogy a kellemetlen érzéseiket levezethessék: a
frusztráció agresszióhoz vezet és ez motiválja a fiatal férfiakat.
Ez a magyarázat túl
egyoldalú. Ami elsősorban motivál bennünket, az a pozitív élmények célirányos
keresése. Ez minden időben és minden társadalomban megfigyelhető volt. Már
évezredekkel ezelőtt is voltak tömeggyilkosságok, és faluírtások, amelyeket nem
lehetett csak védelmi-, hódítási vagy bosszú indítékokkal magyarázni. Sok
emberrel beszéltem háborús övezetekben, és nemcsak gyűlöletről, félelemről és
engedelmességről beszéltek, hanem vágyról is. Hogy lehet, hogy a háborús
konfliktusok ilyen sokakat pozitívan tudnak izgatni? A saját kultúránk szabályai is arra utalnak,
hogy ez a vágy a természetünk része.
Amennyiben?
Már a Tízparancsolat is
így szól: „Ne ölj.” Miért kellett Mózest ezért az üzenetért külön a Sínai hegyre
küldeni? Ha az ölés nem lenne meg eleve az ember akaratában, nem lenne szükség
egy ilyen parancsra. Arra szolgált, hogy egy mélyről jövő vágyat szabályozzon.
folyt. köv.
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.