Azonosítási módszer a profilalkotásban (VICAP) – 1. rész

Az Amerikai Egyesült Államokban a profilalkotók egy olyan rendszer kialakításán dolgoztak, amely a leghatékonyabb segítséget nyújthatja a különböző bűncselekmények, elsősorban a sorozatgyilkosságok rendszerezése során, mellyel a szakemberek a sorozatjelleg mellé beazonosíthatták az addig ismeretlen elkövetőket. Ez a rendszer a VICAP (Violent Criminal Apprehension Program), magyarul az Erőszakos Bűncselekményeket Észlelő Program. A következőben ennek a rendszernek a kialakulását és használatát mutatjuk be három részben:

Az 1950-60-as években átlagosan tízezer gyilkosságot követtek el az Egyesült Államokban, többségüknél tizenkét hónapon belül megtalálták az elkövetőt. A gyilkosságokat általában az áldozathoz közelálló személy követte el: házastárs, rokon, szomszéd vagy kolléga, így ezeket a szálakat hamar fel lehetett göngyölíteni. Idegen ellen elkövetett gyilkosságok már ritkábbak voltak. A következő évtizedekben a helyzet azonban jelentősen megváltozott.

Lois Haight Herrington

1980-ban mintegy huszonháromezer embert gyilkoltak meg az Egyesült Államokban. Lois Haight Herrington, a „Bűntények Áldozataiért Különítmény nevű szervezet elnöke így nyilatkozott:

„Valamilyen alattomos kór támadta meg Amerikát. A bűnözés mindannyiunkat áldozattá tett. Veszélyérzetünk befolyásolja, ahogyan gondolkodunk, ahogyan élünk, ahová megyünk, amit vásárolunk, ahogyan felneveljük a gyermekeinket és idővel életünk minőségét is. Gondolataink mezsgyéjén kísért a bűnözés szelleme, és az a tudat, hogy bármiféle figyelmeztetés nélkül bárkit megtámadhatnak, nyomorékká tehetnek, elrabolhatnak, vagy akár meg is ölhetnek. Az erőszakos bűnözés mindig jelenlévő fenyegetése ennek az országnak minden polgárát tönkreteszi, megfosztja teljes szabadságától, félelmet és bizonytalanságot kelt.”

1980 az elnökválasztás éve volt. A republikánusok jelöltje, Ronald Reagan – aki Kalifornia kormányzójaként már két ciklusban is keményen harcolt a bűnözés ellen -, kampányában most is nagy hangsúlyt fektetett erre a kérdésre, továbbá kritikával illette Jimmy Cartert, a demokraták elnökét és az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságát, amiért nem lépnek fel eléggé hathatósan a problémával szemben. Ígéretet tett arra, hogy a megválasztása esetén nagyobb erőkkel fogja támogatni a törvényvégrehajtók tevékenységét – talán ez biztosította számára a győzelmet.

Ronald Reagan

William French Smith, az új igazságügy-miniszter hamarjában felállította az Erőszakos Bűnözés Elleni Egységet, egy kriminológusokból álló erős csapatot toborzott arra, hogy új megoldásokat találjanak a növekvő bűnözési hullám elleni harcban. Felkérte továbbá az Igazságügyi Részleg minden osztályát – közöttük elsőként az FBI-t -, hogy foglalják össze, milyen módon tudnák támogatni a nemzeti programot.

Az egyik legnagyobb gondot a sorozatgyilkosok felkutatása jelentett. 1983 októberében az FBI közölte, hogy az utóbbi évben mintegy ötezer amerikai állampolgárt gyilkoltak meg „ismeretlen” tettesek, ám csupán néhány ügyet sikerült felderíteni és a gyilkost elkapni. A BSU (Viselkedéstudományi Részleg) vezetőjévé kinevezett Roger Depue szerint az Egyesült Államok területén harmincöt sorozatgyilkos munkálkodik, és miután tevékenységi körük igen nagy területeket ölelhet fel, nem hathatós, ha összekötik a cselekményeket, és úgy keresik az elkövetőt.

Roger Depue

Pierce Brook harmincöt évnyi parancsnoki munkája után a rendőrségtől nyugdíjba vonult, majd szakértőként javasolta egy belföldi, elektronikus úton feldolgozott kérdőív (VICAP) kidolgozását. 1982-ben a kormányzat biztosított némi pénzt a kérdőív szükségességének kutatására. A VICAP-pal foglalkozó csapatot Brooks irányította, székhelye pedig a texasi Sam Houston Állami Egyetem lett, Douglas Moore irodája. A csoportba gyilkossági nyomozókat, bűnözéselemzőket, és több mint húsz állam más szakemberét, törvényvégrehajtó szervezetét toborozták, beleértve Robert Resslert is a BSU-ból.

Évi