Sorozatgyilkos lélektan VI.: Jeffrey Dahmer - A milwaukee rém

Jeffrey Dahmer egyike volt az Egyesült Államok azon sorozatgyilkosainak, akik a legborzasztóbb gyilkosságokat követték el. Repertoárjában szerepelt a nekrofilia, a kannibalizmus és a sátánizmus.

"Tudom, hogy a társadalom soha nem lesz képes megbocsátani nekem. Tudom, hogy az áldozatok családjai soha nem lesznek képesek megbocsátani nekem azt, amit tettem. Ígérem, hogy minden nap azért fogok imádkozni, hogy képesek legyenek megbocsátani nekem, ha valaha elmúlik a fájdalmuk. Láttam a könnyeiket, és ha most azonnal odaadhatnám az életemet, hogy visszahozzam a szeretteiket, megtenném." Jeffrey Dahmer

Jeffrey Dahmer 1960. május 21-én született a Wisconsin állambei Milwaukee-ban Lionel és Joyce Dahmer első gyermekeként. Anyjának terhessége során problémái voltak, erős görcsök gyötörték. Gyermekkorában azonban semmi olyan hatás nem érte, amely jellemző a sorozatgyilkosok gyermekkorára. Szülei szerették, boldog gyermekkora volt. Apja visszaemlékezésében azonban van egy epizód, ami a történtek fényében már jelzés értékű. Amikor Jeff (mert szülei így hívták) 4 éves volt, apja kiseperte a házuk alól néhány halott kisállat csontjait. Amint összeszedte a kis csontokat, Jeff különösen izgatott lett a hangjuktól. "Kis kezeit bedugta a csontok közé. Nem tudok többé úgy gondolni erre, mint egy gyermeki epizódra, egy múló varázsra. Az érzés, hogy valami sötét és gonosz növekszik a fiamban, most árnyékot vet minden emlékemre." - mondta apja.

Hat éves korában dupla heresérvet állapítottak meg nála, amit sürgősen meg kellett műteni. 1966-ban a család Ohioba költözött, a műtét és a költözés után Jeff viselkedése megváltozott, zárkózott és visszahúzódó lett. Ekkor kezdett el az útszélen elhullott kisállatokat összegyűjteni, felboncolta őket és lefejtette a húst csontokról, egyszer egy kutyafejet is karóra tűzött. Dahmer azonban a sorozatgyilkosi triász állatkínzás részének nem felelt meg, ugyanis kizárólag elhullott állatokat gyűjtött, ő maga nem kegyetlenkedett velük és nem ölte meg őket.

1978-ban elvégezte a gimnáziumot, szülei ugyanebben az évben elváltak. A gimnáziumban közepes jegyei voltak, és sok tevékenységben részt vett, osztálytársai azonban magányosnak tartották, s ekkor már komoly alkoholproblémák jelentkeztek nála, amit apja nem, de annak új felesége észrevett. Jeffnek korán feltűnt, hogy a saját neméhez vonzódik, erről azonban soha senkivel nem beszélt.

Apja és mostohaanyja meggyőzték, hogy menjen egyetemre, így 1978 őszén beiratkozott az Ohio Állami Egyetemre, de egy fél év után alkoholizmusa miatt kibukott. Ekkor apja ultimátumot adott neki, vagy elmegy dolgozni vagy bevonul a seregbe. Mivel Jeff nem keresett munkát, ezért 1979-ben csatlakoznia kellett a sereghez. Németországban állomásozott, azonban továbbra is fennálló súlyos alkoholizmusa miatt innen is repült 1981-ben.
Ekkor apai nagyanyjához költözött, a nagymama házának alagsorában élt.

Itt már nagyon hamar elindult a lejtőn, többször őrizetbe veszik közszeméremsértés, nyilvános vizelés miatt, s habár 1985-ben az Ambrosia csokoládégyárba került laborosként, 1989-ben letartóztatják gyermekmolesztálás miatt. Ekkor már elköltözik nagyanyjától, az Oxford apartmanházba.
Apja így nyilatkozott őrizetbevételéről: "Nem tudom elképzelni, hogyan süllyedhetett idáig. Már az elejétől fogva nem hittem benne, hogy erőfeszítésem önmagában elég lesz fiam megmentésére. Valami hiányzott Jeffből. Ezt mi lelkiismeretnek neveztük."

Jeffrey Dahmer 17 fiatal fiút és férfit ölt meg. Első áldozata, a 19 éves stoppos Steven Hicks volt. Dahmer felvette őt a kocsijába, majd meghívta magához, hogy szívjanak egy kis füvet. Amikor vendége távozni készült, ő egy súlyzóval fejbe verte, majd megfojtotta és először a ház alagsorában rejtette el, majd miután a szag egyre intenzívebb lett, a teste feldarabolta és műanyag zsákokba rejtve elásta. Később elkezdett azon aggódni, hogy a szomszéd gyerekek megtalálják a maradványokat, ezért előásta azokat, tovább darabolta a csontokat és a közeli erdőben szétszórta.

Dahmer módszerei az elcsábítás, gyilkosság és feldarabolás majdnem mindig ugyanazok voltak. Meghívott egy férfit a lakására, videókat néztek, vagy lefotózta őket. Szétmorzsolta az altatót, és italukba tette. Előbb elkábította, majd puszta kézzel, vagy bőrszíjjal megfojtotta áldozatait. Gyakran fajtalankodott testükkel és később maszturbált.
Dahmernek összesen 17 ismert áldozata volt:

- Steven Hicks, 19 éves, 1978-ban gyilkolta meg
- Steven Tuomi, 24 éves, 1987-ben gyilkolta meg
- James Doxtator, 14 éves, 1988-ban gyilkolta meg
- Richard Guerrero, 23 éves, 1988-ban gyilkolta meg
- Anthony Lee Sears, 26 éves, 1989-ben gyilkolta meg
- Raymond Lamont Smith, 33 éves, 1990-ben gyilkolta meg
- Edward W. Smith, 27 éves, 1990-ben gyilkolta meg
- Ernest Miller, 22 éves, 1990-ben gyílkolta meg
- David Thomas, 23 éves, 1990-ben gyilkolta meg
- Curtis Straughter, 19 éves, 1991-ben gyilkolta meg
- Errol Lindsey, 19 éves, 1991-ben gyilkolta meg
- Anthony Hughs, 31 éves, 1991-ben gyilkolta meg
- Konerak Sinthasomphone, 14 éves, 1991-ben gyilkolta meg
- Matt Turner, 20 éves, 1991-ben gyilkolta meg
- Jeremiah Weinberger, 23 éves, 1991-ben gyilkolta meg
- Oliver Lacy, 23 éves, 1991-ben gyilkolta meg
- Joseph Bradehoft, 25 éves, 1991-ben gyilkolta meg.

Dahmert 1991 júliusában egyik áldozata buktatta le, akit megbilincselt, majd megpróbált megfojtani. Tracy Edwards akkor 32 éves volt és miután rájött, mire készül Dahmer, kimenekült az apartmanból, de mivel a kezén ott lógott a bilincs, az éppen arra járőröző rendőrök azt hitték, hogy a hatóságok elől menekült ezért megállították. A férfi ekkor elmesélte, hogy Dahmer meg akarta ölni, így a járőrök bekopogtattak hozzá. Dahmer teljes nyugalommal válaszolt a járőröknek. Amikor elindult a hálóba, hogy a bilincs kulcsát hozza, az egyik rendőr vele ment, ekkor csapta meg az orrát a szörnyű bűz és meglátta a falra kirakott polaroid fotókat az áldozatokról. Azonnal letartóztatták Dahmert, aki ellenállt és magából kikelve őrjöngött és üvöltözött.

Míg a kis hálószoba takaros és tiszta volt, különösen egy agglegényhez képest, addig a bomlás szaga kibírhatatlan volt.
Anne E. Schwartz volt az első riporter, aki könyvében leírta a látottakat: "... a mellékhelyiség mögött volt egy fém fazék, amely kezeket és egy péniszt tartalmazott. A polcon két koponya volt. A mellékhelyiségben volt még etil alkohol, kloroform, formaldehid...Polaroid fotók, amelyeket Dahmer áldozatai haláláról készített különböző stádiumokban. Az egyiken egy ember feje volt látható a mosdókagylóban. Egy másikon az áldozat a nyakától az ágyékáig fel volt nyitva, a vágás olyan precíz volt, hogy tisztán láttam a medencecsontot. Néhány fotó az áldozatokat még életükben, különböző erotikus pózokban mutatta."

Dahmer a gyilkosságok után fogta Polaroidját és lefotózta áldozatait, hogy később is emlékezzen minden egyes gyilkosságra. Utána felnyitotta a testeket. Elkápráztatta a belső szervek látványa, és szexuálisan izgatta a hő, amely a frissen megölt testekből áradt. Végül feldarabolta a testeket, és lefotózta őket, hogy később is megnézhesse azokat. Néhány testtől különböző kémiai anyagok és sav segítségével szabadult meg (lakásában egy óriási saválló műanyag hordót is találtak), így a húsból és a csontokból csak egy iszapos massza maradt, amit a WC-n is le tudott húzni.

Néhány testrészt trófeaként megtartott, gyakran a fejet vagy a nemi szerveket. Ez utóbbiakat formaldehidben tartotta. A fejeket addig főzte, míg a hús lejött róluk. Ezután a koponyákat szürkére festette, hogy úgy nézzenek ki, mintha műanyagból lennének.

Sokszor együtt jár a nekrofilíával a kannibalizmus is. Dahmer evett áldozatai húsából, mert azt gondolta, így ezek az emberek majd ismét életre kelnek benne. Kipróbált különböző fűszereket, hogy még ízletesebbé tegye az emberi húst. Az emberek megevése szexuális örömöt jelentett neki. Kipróbálta a vért is, de ez nem felelt meg az ízlésének.

A hatalom érzése nagyon fontos volt Dahmer számára. Nem tudta elfogadni, ha elhagyták. Kapcsolataiban csak saját maga élvezetére figyelt. Az élvezet számára az orális és anális szexet jelentette partnerével, akár élt az, akár nem.
A hatalom iránti vágya vezette őt egyre különösebb utakra. Néhány áldozatán lobotómiát hajtott végre. Több alkalommal fúróval lyukat fúrt áldozata koponyájába, és sósavat injekciózott az agyba. Saját elmondása szerint zombikat akart belőlük csinálni, akarat nélküli, mindent teljesítő élő halottakat, akik felett korlátlan hatalmat gyakorolhat. A legtöbb áldozat ekkor már halott volt, de egyikük feltehetőleg még néhány napig élt.

Jeff Dahmer tárgyalásának biztonsági intézkedései egyedülállóak voltak Milwaukee történelmében: A tárgyalótermet átvizsgálták bombakereső kutyával, és mindenkit, akit beengedtek a tárgyalóterembe, megmotoztak, és fémdetektorral átvizsgálták a tárgyalóterem golyóálló üvegfallal volt elválasztva, hogy Dahmert elkülönítse a karzattól.
A 100 hely közül 23  a riportereknek, 34 Dahmer áldozatai családtagjainak, és a fennmaradó 43 pedig a közönségnek volt fenntartva.

1992. július 13-án Dahmer ügyvédje tanácsa ellenére megváltoztatta a védekezését, elismerte bűnösségét és elmebetegségre hivatkozott. Boyle, Dahmer védőügyvédje védekezése arra épült, hogy a 45 tanú majd meggyőzi a bíróságot arról, hogy Dahmer szexuális és szellemi rendellenességei meggátolták abban, hogy megértse bűneinek természetét. A cél az volt, hogy bizonyítsák az esküdteknek, hogy minden dolog, amit állítólag Dahmer az áldozataival tett, és minden gondolat, ami állítólag a fejében megfordult, nem történhetett volna meg egy normális emberrel.
Az esküdtszék 4 órán át tanácskozott, majd arra a döntésre jutottak, hogy Dahmernek élete hátralévő részét nem elmegyógyintézetben, hanem a börtönben kell eltöltenie. Dahmert mind a 15 vádpontban bűnösnek találták és 957 évnyi börtönre ítélték.

1994. november 28-án egy rabtársa megtámadta és megölte őt.

Dr. James Fox szerint Dahmer egy szokatlan sorozatgyilkos. Így ír róla: "Megvolt benn az általános jellemző, hogy nem tudja irányítani magát, hanem fantáziái irányítják, A különbség az, hogy a legtöbb sorozatgyilkos végez, amikor az áldozat meghal. Élvezik, ahogy áldozatuk sikít, és az életéért könyörög. Ettől érzik magukat hatalmasnak, erősnek. Dahmer esetében minden "élvezet" az áldozatok halála után történt. Fantáziadús életet élt, melynek célja az emberek feletti teljes irányítás volt. Az a fantáziadús élet keveredett a gyűlölettel, talán a saját maga iránti gyűlöletével, amit kivetített áldozataira. Amikor rosszul érezte magát saját szexuális beállítottsága miatt, egyszerűbb volt ezt kivetíteni áldozataira, és ezzel közvetve saját magát is büntetni."

Halála után testét elhamvasztották, de szülőanyja hozzájárult, hogy fiának agyát tanulmányozhassák, hátha választ kaphatnak a bűnüldözők arra, hogy egy normális családi háttérrel rendelkező fiúból hogyan lesz ilyen borzalmas szörnyeteg.

Apja, Lionel Dahmer, egy nagyon szomorú és megrendítő könyvet írt "Egy apa története" címmel, amely feltárja azt a hétköznapi jelenséget, amikor a szülők reménytelenül próbálnak gyermeküknek jó nevelést adni, majd rájönnek arra a borzalmas dologra, hogy gyermekük egy magas falat épített maga köré, amin nem tudnak áthatolni. Ez a szülői rettegés portréja.

Dahmer így nyilatkozott tetteiről:
"Egy dolgot biztosan tudok. Kényszert éreztem, ami ellen nem tudtam tenni. Próbáltam, de az Ambassador után nem tudtam megszabadulni tőlük. Szép lenne, ha valaki választ tudna adni, hogy miért tettem ezt, mi az oka, de nem kapok választ."

Jeffrey Dahmerrel többek között Robert Ressler is készített interjút, az a Robert Ressler, aki az FBI Viselkedéselemző részlegének egyik alapítója.

Évi