Sorozatgyilkos lélektan IV.: Henry Lee Lucas

"Nem éreztem semmit gyilkolás közben. Olyan volt, mintha ittam volna egy pohár vizet." - így nyilatkozott egy korai interjúban a sorozatgyilkosok királyaként emlegetett Henry Lee Lucas, akiről sohasem derült ki, hogy valójában hány ember haláláért tehető felelőssé.

Henry Lee Lucas 1936. augusztus 23-án jött világra, Blacksburgben, Virginiában szülei kilencedik gyermekeként. Anyja, Viola Dison Wall Lucas alkoholista, szadista nő volt, aki prostituáltként dolgozott. Apja, Anderson Lucas nemkülönben alkoholfüggő volt, mindkét lábát elvesztette, mikor részegen leesett egy tehervagonról. A férfi illegális szeszfőzdét üzemeltetett és csempészett whiskyvel üzletelt, így próbált meg némi jövedelemhez jutni.

Henry Lee Lucas nélkülözéssel és félelmekkel teli, hányattatott gyermekkort élt meg. A család egy négyszobás faházban tengődött, az épületben sem folyóvíz, sem elektromosság nem volt. A tizenegy főt számláló famíliával élt Viola szeretője, egy Bernie nevű iszákos léhűtő. A házban egyetlen hálószoba volt, így a gyermekek rendszeresen tanúi voltak, mikor anyjuk szexuális aktusokat folytatott szeretőjével, alkalmi ismerőseivel és "kuncsaftjaival".
Viola Wall Lucas szélsőséges módon elhanyagolta a családját, sem gyermekeiről, sem férjéről nem gondoskodott, még ételt sem főzött soha, legfeljebb maga és barátja számára. Az alkohol által tüzelt szadista hárpia rendszeresen bántalmazta a fiúkat, napirenden voltak a durva verések és a heves szidalmazások. Az elhanyagolt testvérek, hogy élelmiszerhez jussanak, rendszeresen fosztogatták a környékbeli farmokat és bolti lopások százait követték el. A cseperedő Henry sorsa egyre rosszabbra fordult. A gyermeket egyre gyakrabban bántalmazta anyja, apja kínálása nyomán pedig tízéves korában rákapott az alkoholra. A családon belül egyre inkább elharapózott az erőszak, így pokoli évek köszöntöttek a fiúra; Viola egy ízben úgy megverte a gyereket, hogy Henry egy napra kómába esett. Az iskolában nemkülönben kudarcok érték a fiút, osztálytársai folyton gúnyolódtak rajta, és durva tréfákat űztek vele. Egyik verekedésből a másikba keveredett, és egy ízben oly szerencsétlenül ütötték meg vonalzóval, hogy bal szemét el kellett távolítani.

Henry Lee Lucasnak pokoli gyermekkora volt, súlyos pszichés és fizikai traumák sokaságát kényszerült elszenvedni. Nem csoda hát, hogy a fiú elméje megbomlani látszott: gyakorta panaszkodott, miszerint hangokat hall a fejében. A mentális panaszok nellé számos aberráció társult, amelyek leginkább szexuális téren mutatkoztak meg. 13 éves korára Henry mániákusan hajszolta a kielégülést: csapdákat állított és kisállatokat fogott el, közösült velük, majd halálra kínozta őket. Henry Lee Lucas még tinédzserkorba sem lépett, de személyisége már szélsőséges torzulást szenvedett: a bestialitás, a szodómia és a szadizmus elfogadott normává, követendő mintává vált számára.

Első áldozatát 1952-ben, 14 évesen gyilkolta meg. Egy fiatal, 17 éves lányt szólított le egy buszmegállóban, aki azonban nem akart elmenni vele, ezért Lucas erőszakoskodni kezdett, majd megütötte őt. Addig verte a lány, míg elájult, majd egy félreeső, emberek által nem járt helyre vonszolta áldozatát, hogy megerőszakolja. A lány az aktus közben magához tért, és kiabálni kezdett - Lucas ekkor megfojtotta őt, majd elásta a holttestet.

15 évesen tartóztatták le először betörésért, amiért egy évet nevelőintézetben töltött. A nevelőtisztek borzasztóan instabil, szélsőséges megnyilvánulásokra hajló személyiségként írták le, aki kénye-kedve szerint erőszakoskodott, agresszív cselekedeteit pedig a racionális motivációk teljes hiánya jellemezte.
Szabadulása után sem lett jobb a helyzet, számos betörést követett el, megerőszakolta 12 éves unokahúgát, ezért immáron nagykorúként 4 év börtönbüntetést kapott, amiből 1959 szeptemberében szabadult.
Ekkor anyja újra megjelent életében és követelte fiától, hogy térjen haza. Viola eszét vesztve tombolt, majd felkapott egy seprűt és azzal vágta fejbe fiát. Henry Lee ekkor megragadta anyja nyakát, majd kést rántott és a nő testébe mártotta pengéjét. Azt hitte anyja halott, ezért leoltotta a villanyt, bezárta az ajtót, majd kocsiba ült és Virginiába hajtott. Két nappal később talált rá a nővére, anyja egy vértócsában feküdt, de még élt, a kórházba szállítás után azonban meghalt.

A rendőrség hajtóvadászatot rendelt el Lucas után, és Toledo városában fogták el. Bár sikerült bizonyítani az önvédelmet, visszaeső bűnözőként húsztól negyven évig terjedő börtönbüntetésre ítélték.

Henry Lee Lucas immár harmadik alkalommal került börtönbe. Sanyarú időszak köszöntött rá, és az eleve zavarodott elméjű férfi végképp megháborodott. Lucas hangokat hallott a fejében, úgy vélte, idegenek beszélnek hozzá, kik egyetlen percre sem hagyják nyugodni. Az intézmény pszichológusának megvallotta, leginkább anyja hangját hallja: Viola azt követeli tőle, hogy kövessen el öngyilkosságot, ezáltal kérve bocsánatot rettenetes tettéért. Röviddel később Lucas borotvapengéket nyelt le, amelyek összevagdalták gyomrát és beleit. Az orvosok megmentették a férfit, ám néhány hónapra rá a fogvatartott személy újfent öngyilkosságot kísérelt meg, ekkor átszállították őt egy pszichiátriai otthonba.

A rákövetkező négy évben a férfit elektrosokkal és gyógyszerekkel kezelték, ám féktelen agresszivitását és szadizmusát sem a kémiai anyagok, sem a sokkterápia által nem voltak képesek kordában tartani. Lucas állapota nemhogy javult volna, de folyamatosan romlott - egy ízben az őt kezelő orvos arcába vágta, hogy ha kiengedik, újból gyilkolni fog. 1966-ban szállították vissza az állami börtönbe, mivel a börtönpszichológus némileg meglepő szakvéleménye szerint a férfi "erős javulást" mutatott. A börtönben töltött évek során Lucas mérhetetlen bosszúszomja által vezérelt, mániákus őrültté vált.

Lucas 1975-ben, 39 évesen szabadult. Helyzete reménytelennek mutatkozott. 15 éves kora óta alig néhány évet töltött szabadlábon, így képtelen volt beilleszkedni a társadalomba, és képtelen volt gyökeret ereszteni, hisz a börtön volt az igazi otthona. Henry Lee Lucas elveszett emberként bolyongott a civil világban, és mérhetetlen dühöt érzett. Jacksonville-ben kötött ki, ahol egy missziónál, ételért sorban állva találkozott Ottis Toole-al, későbbi tettestársával.

Miként újdonsült barátja sem volt épelméjűnek mondható, Ottis Toole sem volt éppen erkölcsileg kifogástalan, törvénytisztelő állampolgár: gyakorta vitt haza idegen férfiakat, hogy közösüljön velük, miként előszeretettel bátorította alkalmi ismerőseit, hogy jelenlétében folytassanak szexuális aktust feleségével, illetve 11 éves unokahúgával. Felettébb morbid tény, ám igaz: Henry Lee Lucas életében először megértő barátra lelt, így rögvest beköltözött a családhoz.
Lucas és Toole napközben a festékgyárban dolgoztak, szabadidejükben pedig brutális bűncselekmények sorozatát hajtották végre. A páros szórakozás gyanánt eleinte boltokat és kisebb bankokat rabolt ki: pénzt és alkoholt zsákmányoltak, ám az anyagi haszonszerzésnél is jobban élvezték, hogy hatalmukban tarthatták a személyzetet. A bűncselekmények felszaporodásával egyre agresszívabbá váltak, és a legkisebb "kihágást" is lőfegyverrel torolták meg.

Henry és Ottis, ha csak tehették, lopott autókkal rótták Texas útjait, s áldozatok után kutattak. Ha elfogyott az üzemanyag, betértek egy kútra, megtankoltak, majd lelőtték a kútkezelőt. Ha a sörük fogyott el, úgy valamelyik félreeső helyen lévő vegyesboltban elégítették ki a szükséget, a rablást pedig gyilkossággal koronázták meg. Ha nem találták szimpatikusnak egy ismeretlen férfi vagy nő arcát, úgy teketóriázás nélkül lelőtték.

 Henry Lee Lucas és Ottis Toole számára mindenki potenciális áldozat volt, kényük-kedvük szerint mészárolták az embereket. Stopposokat, egyedülálló gépkocsivezetőket, tinédzsereket gyilkoltak, de Henry leginkább azon nők megerőszakolását s megölését élvezte, akiknek a kocsija lerobbant, és segítség reményében intették le őket. Lucas és Toole véreskezű mészárosokká váltak: soha nem mutattak könyörületet, és soha nem adtak esélyt a túlélésre.

A két férfi belépett a Halál Keze nevű sátánista szektába, melynek tagjai embereket gyilkoltak, majd holttestüket megfőzték és megették. Lucasnak többek között az is feladata lett, hogy gyermekeket, csecsemőket, de akár tiniket is raboljon el. Ezek a gyerekek aztán a szekta áldozataivá váltak, a fiatalabbakat feláldozták és megették, az idősebeket pedig teletömték drogokkal, és a szekta által forgatott és terjesztett pornófilmekben használták fel őket.

Lucas egy ideig Toole tinédzserkorú unokahúgával, Frieda Powellel, szerelmével kelt útra, a párocska útját továbbra is brutális bűncselekmények és holttestek szegélyezték. Kapcsolatuk azonban egyre romlott, mígnem egy heves vita során Henry Lee a lánnyal is végzett. Testét feldarabolta és párnahuzatokba rejtve szétszórta. Ez volt az első eset, hogy bűntudatot érzett azért mert elvett egy életet. Lucas ezután visszatért a Halál Keze nevű szektához. Ekkor már újra hangokat hallott, Becky hangját a fejében, elhatalmasodott rajta az elmebaj.

Bukásához egy helyi idős asszony megölése vezetett, akinek holttestére azért nem találtak rá, mert Lucas feldarabolta és a kályhában elégette. Az asszony eltűnése ügyében Bill Conway seriff kezdett nyomozni, s a bizony a szálak Lucashoz vezettek, akinek múltját lenyomozva nem volt kétséges, hogy köze van a dologhoz. Mivel azonban nem volt sem bizonyíték, sem szemtanú, sem beismerő vallomás, kénytelen volt elengedni őt. Újabb letartóztatására azért került sor, mert a szekta vezetője tájékozatta a nyomozót arról, hogy Lucas engedély nélkül tart lőfegyvert magánál. Mivel visszaeső bűnöző volt, így ismét letartóztathatták.
Henry Lee Lucas ezúttal is konokul tagadott, míg egy nap a Montague megyei fogházban megtört és írásba adta vallomását, melyet később magnóra is rögzítettek:

"Olyan sokáig próbáltam meg segítséget keríteni és soha senki nem hitt nekem. Az elmúlt tíz évben folyamatosan gyilkoltam és senki nem fogja nekem ezt elhinni. Nem tudom tovább csinálni ezt. Megöltem az egyetlen lányt is, akit szerettem."

Bill Conway seriff mély döbbenettel hallgatta Lucas szavait. Az amerikai kriminológia történetének legvéresebb kezű sorozatgyilkosával ült egy asztalnál. Henry Lee Lucas nem két, hanem száznál is több gyilkosságot vallott be.

A férfi, aki több államban is gyilkolt, nem tudta pontosan leírni minden egyes holttest helyét, így a gyilkosságok javát sohasem sikerült ténylegesen bizonyítani. A rendőrség körülbelül 600 olyan bűnesetet tartott nyilván, amelyek valamely oknál fogva kapcsolódhattak Henry Lee Lucas és Ottis Toole személyéhez, és egyes rekonstrukciók szerint Lucast akár ezen gyilkosságok harmadáért, vagyis kétszáz személy megöléséért terhelhette felelősség.

Halálbüntetést szabtak ki rá. Kivégzésére 1999 júniusában került volna sor, ám Texas állam akkori kormányzója, George Bush röviddel korábban életfogytig tartó szabadságvesztésre módosította az ítéletet, miután kiderült, hogy Lucast az egyik vádpontban tévesen marasztalták el.

2001. március 13-án, 64 évesen hunyt el szívbajban. Egykori társa, Ottis Toole 1996. szeptember 15-én rabkórházban hunyt el, májzsugor vitte a sírba.

Évi