Az emberi viselkedés bemutatása a kedvenc íróm tollából

Mindenekelőtt leszögezném, hogy elvakult Stephen King rajongó vagyok :) Ebből kifolyólag kiérződhet majd némi elfogultság e sorokból, de azt hiszem, ez bőven belefér :) Körülbelül húsz évvel ezelőtt került a kezembe először Stephen King egyik regénye, ami azonnal lenyűgözött. Azt gondoltam, bizonyára csak egy jól sikerült munka, de ahogy szorgalmasan begyűjtöttem a műveit az antikvárium polcairól, rájöttem, hogy egy briliáns elmével, borzasztóan művelt és tájékozott emberrel van dolgom, akit csodálatos fantáziával és még csodálatosabb kézzel áldott meg a sors. Kezdetben nem tudtam pontosan mi ejtett annyira rabul a könyveiben, de mostanában élesen kirajzolódott, hogy olyan bámulatosan mutatja be karakterei jellemét, külsejét, mimikáját, gesztusait, hogy a mégoly lebilincselő történetek szinte eltörpülnek a szereplők mellett, és valahányszor feltekintek a könyv lapjaiból, szinte magam előtt látom Dolores-t, akit a férje évekig bántalmazott, míg végül megelégelte és egy szép nyári napon megölte őt, vagy Trishát, a kislányt, aki egy családi kirándulás alkalmával eltéved az erdőben és egyedül kell megküzdenie a természet viszontagságaival és a vadállatokkal. Ebben az irományban 3 regényben illetve novellában szeretnék rámutatni az emberi viselkedés megannyi rétegére, amelyek igazán mély nyomot hagytak bennem, és amelyeket bátran ajánlok mindenkinek, mert biztosan a karosszékbe fog mindenkit szögezni. Ezek a könyvek felérnek egy remek mozival, sőt, talán azokon túl is mutatnak, hiszen Mr. King a képzeletünkre bízza a karaktereit, nekünk csak útmutatást ad róluk :)

Kedvenceim közé tartozik a Titkos ablak, titkos kert című novella, nagyon sokszor olvastam már, ennek megfilmesítése is nagyon jól sikerült Johnny Depp-el a főszerepben. A novella főhőse egy író, aki nemrég vált el feleségétől minek következtében írói válságba kerül, szinte céltalanul tengeti mindennapjait tóparti nyaralójukban, amikor is egy nap idegen kopogtat az ajtón, plágiummal vádolva őt. Innentől már kalandosabban telnek írónk mindennapjai, mivel a titokzatos idegen valóságos hajtóvadászatot indít utána, fenyegetőzés, háziállat megölése, majd végül a rettegés a volt feleség életéért, akit természetesen még mindig nagyon szeret. A történetbe óriási csavart szőtt bele Stephen King, ugyanis végül kiderül, hogy az író, Morton Rainey, olyannyira nem tudta feldolgozni válását, a szeretett nő elvesztését, hogy szabályosan beleőrült és tudathasadásos állapotba kerülve úgymond önmaga sötét énje látogatta meg az idegen személyében. King olyan bámulatosan mutatja be nekünk Mort régi - új énjét, olyan részletességgel láttatja a gondolatait az érzéseit, a mimikáját és a gesztikulációt, ahogyan azt egy film sosem fogja tudni bemutatni. Olvasás közben szinte azonosultam Morton minden megmozdulásával. éreztem szomorúságát, tanácstalanságát, a depressziót, amely folyamatos alvásba taszítja, miközben rémálmok gyötrik és szépen fokozatosan kirajzolódik előttünk az elborult elme, az eszelős féltékenységből testet öltő gyilkosság.
Mindenképpen először a novellát ajánlanám elolvasásra, mert bár Johnny Depp nagyon hitelesen alakítja a főhőst, igazán csak a novella ismertet meg bennünket Morton Rainey lelkének legsötétebb bugyraival.

A következő kétkötetes mű a Búra alatt I-II., amely nem is lehetne időszerűbb napjainknál. A történet lényege, hogy egy szép napon üvegszerű búra ereszkedik le egy kisváros köré, teljesen elvágva lakóit a külvilágtól. Izgalmas kezdés, a történet több helyszínen több szereplővel játszódik. Mondhatni a mai társadalom teljesen hiteles tükörképe. A kisváros lakói nagyjából ismerik egymást, megjelenik a teljhatalmú vezető, a kisember, a köztiszteletnek örvendő orvos, tanárnő és mindennek tetejében egy idegen, aki próbál beilleszkedni a zárt közösségbe. A kezdeti döbbenet után eluralkodik a pánik, a levegő szennyeződik, a készletek fogynak, a lakók pedig szépen lassan egymás ellen fordulnak, megalkotják a jók és a rosszak táborát, az összecsapások során pedig ember embernek farkasa. A történet felpörög, magával ragad, miközben emberi jellemek garmadát festi le nekünk a mester, mialatt izgatottan várjuk a végkifejletet, "barátokra" és "ellenségekre" teszünk szert. A történet vége részleges happy end, mert sok általunk megkedvelt karaktert veszítünk el az események során, miközben mindvégig az jár az agyukban: mit tennénk, ha ez velünk történne meg?

A végére azt az átdolgozott szintén kétkötetes regényt hagytam, amely sokak szerint a valaha készült legjobb King mű, s a második kötet vége felé azt kellett, hogy mondjam, igazuk van. Monumentális műről beszélünk rengeteg szereplővel, hiszen a történet szerint elszabadul egy halálos influenza vírus az USA-ban, kiírtva majdnem az emberiség 90%-át, a történet alapját pedig a túlélők kalandjai adják. Maroknyi ember indul neki az Egyesült Államok különböző pontjairól a Sziklás-hegység egyik oldalára, mert követniük kell az álmukban megjelent isteni vezetőt egy színes bőrű idős hölgy személyében, miközben a hegység túloldalán a gonosz is gyűjtögeti kis csapatát készülve a végső összecsapásra.
Nagyon érdekes, hogy a legtöbb King regény állandó szereplője egy, valamilyen természetfeletti képességgel felruházott ember, aki Isten és/vagy a Sátán képmása, egy idegen, aki próbál beilleszkedni egy kisváros összeszokott zárt közösségébe, s aki kezdetben jelentéktelen szereplő, de később nagyon is fontos szerepet ruháznak rá, valamint egy testi vagy szellemi fogyatékossággal rendelkező személy.
Számomra félelmetes, hogy tud valaki ilyen sok szereplőt megannyi különböző tulajdonsággal megalkotni, megmutatva az emberi lélek legsötétebb mélységeit és legragyogóbb magasságait, a sztereotípiákat, az esendőséget, a hidegvérű gyilkost, az empátia legcsodálatosabb pillanatait s még sorolhatnám.

Mélységes tiszteletet érzek Stephen King iránt és egyben felnézek rá. Sokan bírálják őt, ponyvának titulálva műveit, de véleményem szerint, aki már jó pár könyvet olvasott tőle, tudja, mekkora szellemi tudással rendelkezik, hogy milyen nagyszabású kutatómunka előzi meg a regényírást a minél hitelesebb ábrázolásért, s nem hiszem, hogy sok író képes annyira összefogni műveit, hogy ugyanazok a szereplők több regényben is visszaköszönnek, ismerősként üdvözölve minket.
Azt hiszem elég, ha annyit mondok: Stephen King 35.000 könyvet olvasott már életében, napi három könyvet fogyasztva, emellett beleszőve élettapasztalatát és szűkebb hazáját, Maine-t a regényeibe.
Viselkedéselemzés iránt érdeklődök, rengeteget tanulhatnak a történeteiből, s akit érdekel ezeknek a regényeknek a háttere, annak ajánlom Lisa Rogak: Kísértetszív című könyvét, amely bemutatja King történetét és világát - azét az emberét, aki kétségkívül a modern irodalom egyik legfelejthetetlenebb és legijesztőbb életművét hozta létre.

Kellemes olvasást mindenkinek!

Évi