Olvasnivaló: Chris Carter – Egy gonosz elme

„Néha savanyú, néha orrfacsaró, időnként émelyítően édes, máskor keserű, van, hogy hányingert keltő, de legtöbbször ezek kombinációja. Senki sem tudja megmondani, hogy a halálnak tulajdonképpen milyen szaga van. A legtöbb ember azt gondolná, hogy a halálnak nincs kifejezetten egyedi szaga, de ha valaki olyan sokszor találkozott vele, mint Taylor és Hunter, az egyből felismeri, mert amint megérzi, úgy szorul össze a szíve, úgy szomorodik el a lelke, mint semmi mástól.”

Chris Carter új, hazánkban megjelent könyvének címe már utalni enged a téma komolyságára.

A puszta véletlen folytán lelepleződik egy sorozatgyilkos. Eddig nem is szokatlan a történet, ám rövid úton kiderül, hogy a tettest Robert Hunter nyomozó, a Los Angeles-i rendőrség megbecsült tagja közelről ismeri. Egészen véletlenül ez a Robert Hunter meglehetősen jártas a viselkedéstudományokban, ugyanis kriminálpszichológiai végzettségével a sorozatgyilkosokra specializálódott, többször hathatós segítséget nyújtva az FBI nyomozásaiban. S bár a nyomozó éppen jól megérdemelt nyaralására készül, rá vár a feladat, hogy előkerítse a gyilkos áldozatait, hogy választ kapjon a miértekre, és versenyt fusson az idővel.

Nehéz úgy ajánlani a regényt, hogy ne áruljon el az ember semmit a történetről, amelybe jó sok csavart illesztett a szerző, hiába gondoljuk, hogy ismerhetjük a végkifejletet, minden fejezet újabb meglepetés.

Még nagyobb meglepetés volt azonban számomra, hogy milyen pontosan, részletesen mutatja be az író az FBI viselkedéselemző egységének munkáját, milyen lenyűgöző módon enged bepillantást egy pszichopata ragadozó elméjébe, milyen érdekfeszítően magyarázza el a nyomozási módszereket, a tapasztalt kriminálpszichológus gondolkodását, hogyan rakja össze a képet az információ forrásokból, miközben olyan összefüggéseket lát meg, amire az olvasó nem is gondolna.

Chris Carter Brazíliában született, majd az USA-ban tanult pszichológiát. Évekig a michigani államügyészség kriminálpszichológiai csoportjának tagjaként dolgozott. Egy ideje minden idejét az írásnak szenteli, melyben remekül kamatoztatja szakmai tudását, miközben úgy alakítja a történetet, hogy mind a laikus, mind a szakmában jártas olvasó feszülten követi az eseményeket és várja a végkifejletet.

Az egy gonosz elme méltó főhajtás a viselkedéselemzés tudománya előtt, élethűen, mégis izgalmasan mutatja be a profilozók munkáját, és egy olyan szörnyetegnek a működését, akire ezek a kiváló ügynökök gyakran vadásznak.

Chris Carternek ez az ötödik könyve a General Press kiadó gondozásában. Magával ragadó írói stílusa, és szakmai hűsége garantált szórakozást és borzongást ígér mind a krimikedvelők, mint a profilozás iránt érdeklődők számára. Jómagam csak ajánlani tudom.

Évi