A zodiákus gyilkos John Douglas szemszögéből – 2. rész

Hónapok teltek el, de a rendőrség nem talált bizonyítékot arra, hogy a gyilkos beváltotta volna ígéretét egy másik nővel kapcsolatban. Sajnos, igazi előrelépés sem történt a nyomozásban. Az egyetlen fejlemény az ügyben, az a vandalizmus, amit a gondnok talált a könyvtár egyik asztallapján Cheri Jo meggyilkolásának idején. Öt hónap telt el, de a szavak, melyeket kék tollal véstek a fába, kiemelték a zavarodott üzenetet. Valamiféle versike volt:

David Faraday autója a helyszínen, a gyilkosság után

Unom az életet/nem akarok meghalni

vágás

tisztán.

ha piros/

tiszta.

Vér spriccel,

csöpög,

loccsan;

az új ruháját beteríti.

Ó hiszen,

már amúgy is

piros volt.

az élet szivárog

a bizonytalan halálba.

nem fog

meghalni.

ezúttal

valaki megtalálja.

csak várjatok

a következő alkalomig.

rh

A rendőrség nem tudta meggyőzően a gyilkoshoz kötni a furcsa írást, de küldtek egy másolatot az asztallapról a többi Bates anyaggal együtt.

A könyvtár asztallapjára írt vers, feltételezhetően a zodiákus alkotása

Gyakran előfordul, hogy az évforduló jó alkalom csapda telepítésére a megoldatlan bűncselekmények elkövetői számára; ez a dátum fontos számukra különböző okok miatt. A helyi újság, a Riverside Press-Enterprise, lehozott egy cikket 1967. április 30-án, a gyilkosság hat hónapos hófordulóján. Másnap felvették a kapcsolatot, ezúttal három címzett volt: a rendőrség, a PressEnterprise, és Joseph Bates. Mindenki rövid, ceruzával írt üzenetet kapott külön papíron, melyen ez állt. „BATESNEK MEG KELLETT HALNIA, MÉG TÖBB LESZ.” Az üzeneteket egy Z-nek látszó betűvel, vagy egy kettesnek tűnő számmal írták alá. Mivel a kézírást nem volt mivel összehasonlítani (a korábbi leveleket gépelték), és nem voltak hitelesen lezárva, a rendőrség tréfának minősítette, melyet a nyilvánosság generált az újságcikk alapján.

Az „idegen bűncselekmények” – azok, amelyek esetében nincsen kapcsolat az áldozat és az elkövető között – a legnehezebben felderíthetőek, mivel ha nincsen tanú, vagy ha az ismeretlen elkövető maga nem hagy olyan bizonyítékot, amivel köthető az áldozatához, legyen az törvényszéki vagy viselkedéselemzői, a rendőrségnek nincs oka abban az irányban keresni.

Még négy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ezt a szörnyű bűncselekményt összefüggésben lássák egy, még sokkal nagyobb horrorral. 

1968. december huszadika, péntekre esett és két tinédzsernek, David Arthur Faradaynek és Betty Lou Jensennek randi tervei voltak estére. Faraday, 17 éves, kitűnő tanuló és atléta volt a kaliforniai Vallejo középiskolában, és cserkész. Mivel Betty Lou a város másik végén lakott, egy másik iskolába járt, a Hogan High-ba, ahol a csinos 16 éves lány is jó tanuló volt. Habár a szüleiknek nyilvánvalóan téves infót adtak arról, hová mentek – a szülők úgy tudták, hogy egy iskolai koncertre, majd egy buliba mentek, de kihagyták a koncertet – jó gyerekek voltak. Egyikük sem számított magas kockázatú áldozatnak.

David felvette Betty Lout az anyja 1961-es kombijával, és 8 óra 30 körül hagyták el a lány szülői házát. Először egy barátjukat látogatták meg úgy kilencig, aztán Mr. Ed drive-in-jébe mentek egy kólára, mielőtt elindultak a Lake Herman Road felé, amit a szerelmesek ösvényének neveztek akkoriban. Az út melletti kavicsos területen parkoltak le, közvetlenül a Lake Herman szivattyútelep bejárata előtt. Ideális hely volt fiatal szerelmesek számára, hogy kettesben legyenek, de az elszigeteltsége veszélyesnek bizonyult.

Betty Lou Jensen és David Faraday

Este negyed tizenkettő körül, egy nő, aki a Lake Herman Road-on lakott, néhány mérföldre attól, ahol a fiatalok parkoltak, arrafelé ment, hogy elhozza a fiát egy show-ról. Faraday kocsijának utasülés felőli ajtaja nyitva volt. David a hátán feküdt egy vértócsában, lábaival a hátsó kerék felé fordulva. Betty Lou Jensen körülbelül harminclábnyira az autó hátuljától feküdt, valószínűleg amilyen messze el tudott futni, mielőtt lelőtték. Az elborzadt asszony, elindult segítségért és leintett egy Beniciai rendőrautót. Daniel Pitta százados és Wiliam T. Warner rendőr a helyszínre siettek. Amikor odaértek Faraday meg lélegzett, a rendőrök mentőt hívtak.

Az autó motorja még meleg volt, a gyújtás bekapcsolva, valószínűleg, hogy az autó fűtése menjen. Habár az első utasülés felőli ajtó nyitva volt, a másik három és a csomagtartó zárva voltak. Ez, valamint a testek elhelyezkedése azt mutatta, hogy a gyilkos valahogy az egyetlen nyitott ajtó felé terelte őket, hogy ne tudjanak két irányba menekülni. Vérnyom vezetett az autótól oda, ahol Betty Lou feküdt, és még több vér gyűlt össze a teste körül az orrából és a szájából. Ötször lőtték meg a felsőtestén, minden lövés a jobb oldalon szoros mintát alkotva, ami lövészeti bravúrnak számít, tekintve, hogy a lány az életéért rohant a sötétben. Davidet közelről fejbelőtték, a lövedék a bal füle mögött hatolt be. Betty Lou a helyszínen elhunyt, Davidet mentővel beszállították a Vallejo közkórházba.

Korábban esett szó arról, hogy miként válik bonyolulttá egy nyomozás, bizonyos esetekben veszélyeztetetté, ha több illetékességi területet is érint. Ebben az esetben két Beniciai rendőrtiszt volt ott először, mivel a nő, aki felfedezte a bűntényt, őket intette le. A bűncselekmény azonban igazából Benicia illetékességi területén kívül történt. Szóval amikor Pitta százados szólt a megyei halottkémnek, a Solano megyei sheriff hivatallal is felvette a kapcsolatot, hogy küldjenek nyomozókat a helyszínre. Éjfél körül, mindkét illetékességi terület képviselői jelen voltak és nyomoztak. Hozzájuk csatlakozott Les Lubland őrmester, nyomozó a sheriff irodájából. Végül, mindazt a munkát, amit a Beniciai rendőrség végzett, átadták a sheriff hivatalának. Amíg Lubland a helyszínen nyomozott, elküldött két rendőrtisztet, hogy szerezzék be a túlélő áldozat tanúvallomását, ám amikor odaértek az intenzív osztályra, megtudták, hogy David Faraday-t éjfél után öt perccel halottnak nyilvánították.

Mi történt tehát?

Néhány szemtanú elmondta, hogy látták David autóját ott parkolni, ami később a bűncselekmény helyszíne lett, egy pár is ezt mondta, akik negyed és fél tizenegy között mentek arra, és két vadász, akik 11 óra után vették észre az autót. Bár David láthatóan megfordult az autóval miután leparkolt, valószínűleg a nagyobb privát szféra érdekében, ebben semmi gyanús nem volt.

A nyomozók azonban felfedeztek egy furcsa, valószínűleg kapcsolódó eseményt ezen a területen aznap éjjel. Két másik randizó fiatal megállt az út szélén, hogy megnézze az autó motorját. Azt mesélték, hogy egy autó elhaladt mellettük, úgy vélték egy kék Plymouth Valiant, ami először lelassított, majd tolatott feléjük. Valami ebben a helyzetben megrémítette őket, ezért sietve elindultak, ez az autó pedig addig követte őket, amíg el nem érték a Benicia felé vezető kijáratot. Ez fél tíz körül történt. Sokan, akik látták David autóját, láttak egy fehér, négy ajtós Chevrolet Impalát is, a szivattyútelep bejáratánál ugyanabban az időben. Ezek a járművek lehetnek nyomok arra vonatkozóan, hogy mi történt, vagy lehetnek elterelő manőverek. A többi szemtanú az ismeretlen elkövetőn kívül, mind halott volt.

A fizikai bizonyítékok is szegényesek voltak: nem volt ujjlenyomat, gumiabroncs nyom, dulakodás nyoma. Gyengén leképződött lábnyomok voltak a kocsi elejében, valamint egy sarok lenyomat. Az elkövető lőszert hagyott hátra az ámokfutása során, amit a nyomozók összegyűjtöttek: üres töltényhüvelyeket találtak a kocsi padlóján és kívül, amik egy 22-es kaliberű fegyverből származtak, valamint számos lövedéket szedtek ki az autóból és az áldozatok testéből. A gyilkos fegyvert egy J.C. Higgins 80-as modellre becsülték, automata, vagy egy magas színvonalú 101-es modell, félautomata, réz bevonatú Super-X típusú Winchester lövedékkel, melyet 1967 októbere óta gyártottak.

Rablásra és szexuális erőszakra utaló nyom nem volt, a rendőrség a viktimológia irányába fordult, azt remélve, hogy az nyomra vezet az ismeretlen elkövető indítékára vonatkozóan. A Jensen szülők elmondták a nyomozóknak, hogy Betty Lou-t zaklatta egy fiú, akinek a romantikus érzései nem találtak viszonzásra. Egyszer Davidet is megfenyegette. Amikor a sheriff hivatala utánajárt ennek a nyomnak, megállapították, hogy a fiúnak szilárd alibije volt a gyilkosság éjszakájára. Betty Lou azt is mondta a nővérének, hogy úgy érzi valaki követi, az anyja pedig az udvar mellékutcára nyíló kapuját néhány alkalommal nyitva találta, de semmi, ami találtak, nem volt köthető a gyilkosságokhoz.

Az ilyen típusú bűncselekményeket érzelmileg nehéz nyomozni. A viktimológiában semmi nem utalt arra, hogy vajon miért ölték meg ezeket a fiatalokat, az indíték tisztázatlan volt.

Folyt. köv.

Évi