A zseni magánya – Hogyan működnek a különösen intelligens bűnözők?

Miért válnak azzá? James Oleson őket kutatja, így egy széles körben elterjedt indítékra bukkant.

James C. Oleson gyermekként a családjával az Egyesült Államok nyugati részén rengeteget költözött. Az iskola elvégzése után belépett a haditengerészethez, pszichológiát és antropológiát hallgatott Kaliforniában, ezután Az Egyesült Királyságban, Cambdrige-ben profilozónak képezték ki. Az intelligencia és a bűnözés kapcsolatának témájában szerzett doktori fokozatot. Később a virginiai és a kaliforniai egyetemen tanított, majd Washingtonban a legfelsőbb bíróságon dolgozott. Ma, 53 évesen az Új Zélandi Auckland egyetemén professzor. Tanulmányait a „Bűnöző zseni” című könyvében jelentette meg.

A következő cikk a Stern Crime magazin James C. Oleson-nal készített interjújának általam készített fordítása. 

S:- Lenyűgöző embercsoportot tanulmányoz, Oleson úr: bűnöző zseniket, a szakzsargon szerint „különlegesen intelligens elkövetőket”. Honnan számít valaki különlegesen intelligensnek?

O:- Az intelligencia az elvont gondolkodásra, az összetett összefüggések megértésére, gyors tanulásra és problémák megoldására vonatkozó képesség. Az átlagos intelligenciahányados 100 körüli. Különösen intelligensnek az számít, akinek az IO-tesztje 130 pontnál többet eredményez. Ezt az értéket csak a lakosság kb. két százaléka éri el.

S:- Ön kérdőívek alapján gyüjtött adatokat, több tucat emberrel személyes meghallgatás keretében is találkozott. Milyen bűncselekményeket követtek el az alanyok, akikkel találkozott?

O:- Elég nagy a választék, emberölés és szexuális bűncselekmények is. A kiértékelésem azonban azt is kiadta, hogy a tulajdon elleni bűncselekmények, gazdasági bűnözés és az illegális kábítószer fogyasztás szignifikánsan gyakrabban fordult elő a különlegesen intelligens embereknél, mint az átlagos IQ-val rendelkezőknél. A legerősebb összefüggés a gazdasági bűnözés és az intelligencia között volt kimutatható. Ez bizonyára azzal függ össze, hogy a magas IQ-val rendelkező emberek folyamatosan jobb teljesítményt nyújtanak a tanulmányaik és a munkájuk területén. Gyakran átlagon felüli a keresetük, befolyásos pozíciót töltenek be, és inkább az elithez tartoznak. Ennek megfelelően több a lehetőségük arra, hogy stílusosabban csaljanak és csapjanak be másokat.

S:- A „zseniális bűnöző” címszó hallatán sokan a klasszikus antihőst képzelik maguk elé, aki, mint Hannibal Lecter a Bárányok hallgatnak című filmből úgy játszik az emberekkel, mintha sakkfigurák lennének. Az irodalomban már olyan, mint egy sztereotípia. A valóságban létezik tipikus különösen intelligens elkövető?

O:- Ezt általánosságban nem lehet kijelenteni. De mindenképpen vannak olyan hasonlóságok, amelyek néhányat ezek közül az emberek közül összekötnek. Például egyik prominens bűnöző, akitől a kivételes intelligenciáról néhány dolgot megtudhatunk, Ted Kaczynski.

S:- Az Unabomber, aki az Egyesült Államokban robbantásokat követett el.

O:- Kaczynski az erdei kunyhójában csomagbombákat épített, melyeket professzoroknak, számítógépes üzleteknek és légitársaságoknak küldött. A számítógépeket és a technikai fejlődést tette felelőssé az emberi szabadság és méltóság kizsákmányolásáért, ez ellen akart harcolni. Évtizedeken keresztül a legkeresettebb bűnöző volt az USA-ban. A rendőrség 50 millió dollárt költött a megtalálására, de elkapni végül csak azért tudták, mert Kaczynski testvére a döntő támpontot megadta. Kaczynski matekzseni volt, 167-es IQ-val, ami segített neki abban, hogy a támadásait olyan átgondoltan megtervezze, hogy sokáig nem fedezték fel. Ebben osztozik azokkal a különösen intelligens elkövetőkkel, melyek közül számosat soha nem tudtak elkapni. Nem szokatlan azonban az sem, hogy pont az adottságai voltak az alapja annak, hogy egyáltalán bűnöző lett belőle.

S:- Amennyiben?

O:- Kaczynski elszigeteltnek érezte magát. Már 16 évesen elkezdte a Harvard egyetemet. Mivel annyira fiatal volt és mindenhez analitikus aggyal állt hozzá, nehezen jött ki a többi hallgatóval. Nehéz volt számára a nőkkel való ismerkedés, nem voltak barátai, boldogtalan és frusztrált volt. Ez a szociális elszigeteltség fejlődött ki aztán valami igazán sötétté: még mielőtt a 30. életévét betöltötte volna, befejezte sikeres egyetemi tanulmányait, a Montanai vadonba költözött egy magányos kunyhóba és belekezdett a társadalom elleni egyszemélyes harcába.

S:- Az elszigetelődés növeli a bűnözési rizikót, ez ismert. De elsősorban ezzel kapcsolatban szociálisan hátrányos helyzetű emberekre gondolunk. A kriminológia is abból indul ki, hogy minél alacsonyabb valakinek az intelligencia hányadosa, annál előbb lesz belőle bűnöző.

O:- Valóban, de az extrém magas IQ-val rendelkező emberek hasonló problémákkal küzdenek, mint az alacsony IQ szintűek. Kiközösítik őket, kevésbé érzik közel magukat a barátokhoz, családhoz, iskolához vagy munkához, és így megnövekedik a kriminalitásra való hajlam. A tanulmányom kimutatja, hogy 130-as IQ szám fölött a bűncselekmények száma ismét növekszik.

S:- Hogyan magyarázható ez az elszigetelődés?

O:- Az úgynevezett kommunikációs szakadékkal. Egy elmélet szerint csak azok az emberek tudnak mélyreható, jelentőségteljes beszélgetéseket folytatni egymással, akinek az IQ hányadosa nem tér el egymástól 30 pontnál többet. Ilyenkor ugyanis gyorsan gondolkodnak, megértik a másik érzéseinek tükröződését, egy hullámhosszon vannak egymással.  Ha valakinek 160-as az IQ-ja, ilyenfajta beszélgetéseket csak olyan emberekkel tud folytatni, akiknek az IQ-ja 130 és 190 között van. A Föld lakosságának másik 98 százalékával mélyreható csere csak nehezen lehetséges. Ezért a nagyon magas IQ hányados elidegenedéshez vezethet. Különösen a 150 feletti IQ-val rendelkező gyerekeknek vannak nehézségeik a szociális beilleszkedéssel. Ezáltal valószínűleg szegényes önértékelést fejlesztenek ki és pszichés problémáik lesznek. Amikor ezt megértettem, akkor vált számomra világossá Hirschi kötődéselmélete.

S:- Vannak azonban más tényezők is, ami az embereket megóvja attól, hogy bűnözővé váljanak.

O:- Hirschi három további tényezőből indul ki: a hagyományos tevékenységekbe való bevonódás, a szociális normák követésére való hajlam, illetve a társadalom értékeiben és törvényeiben való hit. Tehát ha egy személy sok időt tölt el a hivatása gyakorlásával vagy a hobbijával, egyálltalán nem lesz lehetősége és tere ahhoz, hogy bűncselekményeket tervezzen. Ha a szociális költségek nagyobbak is, mint a tett által elért előny, a bűnözés ellenében fognak dönteni. Attól is függ továbbá, hogy a közösség törvényeit és szabályait értelmesnek tartják-e.

S:- Ted Kaczynski nem így tett, ő az egész rendszert megkérdőjelezte.

O:- Ebben sem különbözött a többi bűnözőtől. Az interjúim során sok különlegesen intelligens értelemszerűen mondta: „A törvények jók és a legtöbb ember számára szükségesek, de én más vagyok.  Én a mélyebb jelentésüket is értem. Ezért döntöm el én, hogy mikor szegem meg azokat.” A különlegesen intelligensek a meglévő dolgokat gyakran vonják kétségbe és ezáltal a törvények jogszerűségét is megkérdőjelezik.

S:- A bűnözőknek ez olyan fajta gondolkodása, mint a forradalmároké.

O:- Vegyük például Edward Snowdent, aki szintén különösen intelligens. Észrevette, hogy az amerikai kormány a saját népét lehallgatta. Ennek tudatában nem bírt aludni, továbbá eldöntötte, hogy tesz ez ellen valamit, akkor is, ha ez törvénybe ütköző dolog lesz is.

S:- Bizonyára nem csak ilyen felforgató személyekkel találkozott.

O: Vannak olyan különlegesen intelligens emberek, akik a szabályok áthágására, mint személyes kihívásra tekintenek. Emlékszem egy férfire, akivel az adókról, adózásról beszéltünk. Számára ez egy játék volt: Az állam kiadta neki ezt a sokféle űrlapot, ő pedig azt a feladatot állította fel magának, hogy a lehető legtöbb kiskaput megtalálja, anélkül, hogy közvetlenül hazudna. Természetesen tisztában volt vele, hogy az államnak pénzt kell beszednie az állampolgároktól, hogy működni tudjon. Számára azonban más volt a fontos: Mennyi lehetőséget talál arra, hogy kicselezze az államot? Mennyivel ravaszabb, mint az adóhivatalnokok?

S:- Találkozott olyanokkal, akik a bűnözésben az intellektuális löketet keresték?

O:- Egyikük, azok közül, akikkel találkoztam, vegyész volt. Rájött, hogy igazán sok pénzt tud keresni azzal ha metamfetamint főz  - mint Walter White a „Totál szívás” című sorozatban. Neki az izgalom volt a lényeg, lehetett volna belőle ejtőernyős is. A lényeg számára a határok feszegetése volt, ezért örült annak, hogy törvényen kívüli volt. Számára logikus következmény volt, hogy egyszer börtönbe kerül, ez jól beleillett az önmagáról alkotott képbe.

S:- Említette, hogy a kábítószer fogyasztása is elterjedtebb a különlegesen intelligens emberek között, mint az átlagos intelligenciájúak között. Igazából nem azt kellene feltételezni, hogy a nagyon okos emberek távol tartják magukat a drogoktól?

O:- Különböző magyarázatok léteznek a gyakori kábítószer fogyasztásra. Az egyik, amit meggyőzőnek találtam, az, hogy a kábítószer fogyasztása olyan, mintha az ember a saját agyát manipulálná, mindegy, hogy koffeint, alkoholt, kannabiszt vagy hallucinogéneket fogyaszt. Ezek a saját gondolkodással folytatott kíséreltek. Ahogy mások egy számítógépet hekkelnek meg, úgy hekkelik meg ezek az emberek a saját tudatukat. 

S:- A bűnöző zseniket nagyon nehezen fogja el a rendőrség, hogy sikerül önnek tesztalanyokat találni?

O:- Különböző módokon. Küldtem kérdőíveket nagyon tehetséges embereket összefogó egyesületek tagjainak, melyekben azt is megkérdeztem, hogy elkövettek-e bűncselekményeket. Ezenkívül elit egyetemek hallgatóit kerestem fel, mint például a Harvard, Stanford, Yale, Cambridge, Sorbonne. Egykori kolléganőimet és hallgatóimat is megkértem, hogy továbbítsák a kérdőíveket. Ezen a hógolyó rendszeren keresztül több száz különlegesen intelligens elkövetőt értem el. Annyi kikötés volt, hogy titoktartást és anonimitást biztosítottam számukra. Az utolsó csoportban magas IQ-val rendelkező fogvatartottak voltak az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. Hozzájuk a börtönújságok cikkein keresztül jutottam el. Összesen majdnem 1700 kérdőívet osztottam szét, ebből egynegyede jött vissza kitöltve és 44 személlyel találkoztam.

S:- Eddig csak férfi elkövetőkről beszéltünk. Mekkora számban voltak női elkövetők a tanulmányában?

O:- 27,5 százalék. A férfiak voltak túlnyomórészt jelen, a fogvatartottak között csak egyetlen nő volt. Ha általánosságban tekintünk az IQ-ra, alig van különbség a nemek között. De összességében sokkal kevesebb nő van a bűnügyi statisztikákban, a különlegesen intelligensek sem képeznek kivételt ebben.

S:- Számos tesztalanyát soha nem fogták el, és csak Önnek vallottak színt. Melyik volt a legmeghökkentőbb vallomás, amit hallott?

O:- Egy férfi azt mesélte, hogy 15 embert ölt meg. 162-es IQ-ja van és évekig kábítószerrel üzletelt. Soha nem vádolták meg. A tanulmányomhoz készült könyvben „Faulkner”-nek neveztem el. Hatszor találkoztam vele, hosszú órákat beszélgettünk. Szeretetteli családban nőtt fel, az anyja tanárnő volt, az apja tisztviselő, mindketten katolikusok. Először az iskolában vette észre Faulkner, hogy különbözik a többi gyerektől. Gyorsan elunta magát az órán, és kívülállónak számított, mert okos volt, de a szociális szituációkban gyámoltalan. Ezt a „túl okos fiú” bélyeget soha nem tudta elengedni.

S:- Mivel magyarázta, hogy gyilkossá vált?

O:- 17 évesen ismerte meg Vince-t. Vince kokaint csempészett, lopott autókat és fegyvereket adott el. Vince és barátai sokra tartották Faulkner gyors gondolkodását, úgy érezte ebbe a csoportba beletartozik. Vince-ra a bátyjaként tekintett. Amikor Faulkner először fegyvert viselt, az volt számára a felnőtté válás pillanata, egyfajta megerősítés, így írta le nekem. Az új barátai újra és újra rávették arra, hogy bűnözővé váljon. Bankszámlákat manipulált, dokumentumokat hamisított és hamisan tanúskodott. Később embert is ölt, hogy Vince-t védje. Más gyilkosságokat így magyarázott: „Az üzlet az üzlet.”

S:- Ez úgy hangzik, mintha letisztázta volna magában.

O:- A gyilkosságok azért gyötörték, rémálmai voltak. De idővel ésszerűsítette a tetteit. Azt mondta, csak akkor ölt, ha muszáj volt, vagy azért mert magát vagy másokat védte, vagy, mert a hírnevét akarta fenntartani.

S:- Feljelentette a férfit a rendőrségen?

O:- Nem, meg kellett ígérnem minden interjúalanyomnak, hogy az adataikat csak a tudományos munkámhoz használom. Ezt az ígéretemet megtartottam.

S:- Etikailag indokolhatónak tartja, hogy nem segített ezeknek a bűncselekményeknek a felderítésénél?

O:- Aki ténylegesen meg akarja érteni, miért szegi meg valaki a törvényt, akkor azzal a személlyel kell beszélnie, aki elkövette a bűncselekményt. Ez csak abban esetben működik, ha garantálom számára a névtelenséget. Volt olyan egyesület, amely pont emiatt nem akart velem együtt dolgozni. DE tudja, ezt a területet nagyon kis mértékben kutatták és számomra nehezen elviselhető, hogy a tudomány nem halad itt előre. Ezért elfogadtam, hogy bizonyos szempontból kompromittálódtam.  A végén a kutatásaim eredménye fog számítani a társadalomnak, ebben biztos vagyok.

S:- Hogyan volt biztos abban, hogy egy különösen intelligens ember nem veri át?

O:- Találtam újságcikkeket, amiben a lövöldözéseket pontosan úgy írták le ahogyan az illető elmesélte nekem. A beszélgetések közben pedig visszaugrottam olyan pontokhoz, amelyekről a legelején beszéltünk. Így akartam tesztelni, hogy az elbeszélése konzisztens-e, és az volt. Bár az igazat megvallva, néhány helyen az volt az érzésem, hogy valamit elhallgatott vagy megváltoztatott. De nem mertem mélyebbre fúrni ezeknél.

S:- Milyen magas az ön IQ-ja? Tesztelte már?

O:- Igen, először az iskolában. Akkoriban az egyik tanár javasolta anyámnak, hogy küldjön a különösen tehetségesek osztályába. Szerintem anyámnak elárulta az IQ számát, nekem azonban nem.

S:- Mikor tudta meg mégis, mennyi az?

O:- Az egyetemi tanulmányaim során további teszteket csináltam. 155-ös értéket adtak ki.

S:- Tehát ön olyan intelligens, mint a tesztalanyai.

O:- Ez sokat segített a kutatásomnál, a hozzáféréseknél, a leleteknél és az interjúk során.

S:- Sokat beszéltünk a bűncselekmények fajtáiról. Különböznek a különösen intelligens elkövetők az eljárásmódban is az átlagos képességű bűnözőktől?

O:- Vannak különbségek. Nézzük meg a szexuális indíttatású bűncselekményeket: a tanulmányomban szereplő különösen intelligens személyeket ritkábban fogják perbe közszeméremsértésért, mint a kontrollcsoportba tartozókat. Ennél a bűncselekményfajtánál magas a lebukás rizikója, ezért okos emberek ritkábban követik el. Ezzel szemben a tesztalanyaim sokkal gyakrabban kaptak büntetést szexuális szolgáltatások igénybevételéért. Ez is a kötődési nehézségekkel függhet össze: a szexért azért fizetnek, hogy az intimitás iránti igényüket csillapítsák, anélkül, hogy párkapcsolatban élnének.

S:- Vannak különbségek az elkövetett bűncselekmények között?

O:- Ezekkel kapcsolatban nincsenek általános érvényű eredményeim. De ha szúrópróbaszerűen nézzük, akkor a különlegesen intelligensek körében ritkán fordultak elő emberölések. Szokatlanul gyakori volt azonban a robbanószerek készítése.

S:- Az Unabomber akkor ezek szerint nem egyes eset?

O:- Nem. Sokan elbagatellizálják a tetteiket azáltal, hogy személyes kísérletnek állítják be. Beszéltem azonban egy olyan fogvatartottal, akinek az volt a célja, hogy harcot intézzen a társadalom ellen. Arrogáns, magának való személyként jellemezte magát, és diákként az egyetemi laborból lopta a robbanószerkezeteihez az alkatrészeket. Hatalmasnak és fontosnak érezte magát, amikor bombákat gyártott. Számára a bosszú és a rombolás volt fontos, holott semmilyen konkrét indokot nem tudott megnevezni. Szerencsére senki sérült meg a merényletei során. De önt a különbség érdekli az átlagosan intelligens elkövetőkhöz képest, és azt kell mondanom, hogy a tanulmányom alapján, felteszem magamnak a kérdést, hogy a legjelentősebb különbség vajon nem valahol máshol keresendő.

S:- Nevezetesen hol?

O:- Az elkövetői csoportok általunk való észlelésében. A szocializációnk alakítja a bűnelkövetőkkel kapcsolatos gondolkodásunkat. A legtöbbünket nem úgy neveltek, hogy a bűnözés kapcsán a gazdagokra és hatalmasokra gondoljunk. Inkább a szegényekre, erőszakos elkövetőkre, tolvajokra és utcai bűnözőkre gondolunk. A kriminológiában is túl sokat tekintünk a sérülékeny csoportokra és túl keveset az előkelőre. A szociálisan elhanyagolt csoportok azért tűnnek inkább bűnözőnek, mert sokkal inkább őket üldözik és kapják el. Többet mozognak olyan nyílt közösségben, melyeket az állam felügyel. A gazdag emberek ezzel szemben az állami felügyelet alól könnyeben el tudnak bújni. Olyan ügyvédekre gondolok itt, akiket korábban ismertem: Kábítószerrel kapcsolatos bűnügyekben képviselték ügyfeleiket és a bíróságra tartva ők maguk is kokaint szippantottak. Mivel közben a csinos kis autójukban ültek, nem tűnt fel nekik. Úgy gondolom, hogy az elit réteg gyakrabban ússza meg büntetlenül. Itt is egy fontos különbség látható, ami a különlegesen intelligenseket illeti.

S:- Ön is ehhez a csoporthoz tartozik, akikről beszélünk. Ön elkövetett már valamilyen bűncselekményt?

O:- Diákként sokat unatkoztam és frusztrált voltam. Az iskolában általában ketteseket kaptam, a számítógépek sokkal jobban érdekeltek. Ez az 1980-as évek elején volt. akkoriban zúgtak és csipogtak a modemek, hogy a számítógép az internettel kapcsolódni tudjon. Ekkoriban idegen rendszerekbe hekkeltem be magam, ami elég lassan ment. Nagyon izgalmas volt azonban nagy számítógépek rendszerébe behatolni és megtanulni, hogyan működnek. Számomra ez olyan volt, mint a barlangászás. De természetesen semmit nem változtattam a nagy számítógépekben, az illegális lett volna.

Évi