John Douglas profilozói munkája a JonBenet Ramsey ügyben – 4. rész

Az ügy érlelődik

Az erőteljes nyomozati erőfeszítések ellenére a következő hónapokban és években, az ügy vázlatai és körvonalai ugyanazok maradtak, mint az elején: a rendőrség John és Patsy Ramsey-re koncentrált, mint elsődleges gyanúsítottakra a lányuk megölése kapcsán, és állandó feszültség volt a rendőrség és a kerületi ügyész irodája között. A rendőrség okkal mondhatta, hogy az elsődleges gyanú a Ramsey házaspárra irányul, mivel úgy gondolták, ők tették, ahogyan a Los Angeles-i rendőrség O.J.Simpsont tekintette a fő gyanúsítottnak a Nicole Brown Simpson és Ronald Goldman gyilkosságok kapcsán – egyszerűen nem volt más nyilvánvaló okuk arra, hogy másfelé keressenek. A rendőrség minden bizonnyal hitt ebben. Arról számoltak be, hogy a korábbi egységem Quanticóban hitt ebben, és minden bizonnyal ebben hitt a bulvársajtó, a hivatalos újságírás, és a közvélemény nagy része. De ahogy az ügy nőtt, néhány ember – beleértve engem is – fokozatosan aggódtunk, hogy mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogyan kellett volna, ha az elkövető személye annyira világos lett volna, ahogyan a boulderi rendőrség feltételezte.

A nyomozás kuszasága elég nyilvánvaló volt. Mielőtt még egyáltalán eljutottam volna Boulderbe, Larry Mason őrmestert, aki vezető nyomozó volt, eltávolította Eller, mivel belső információt szivárogtatott ki a médiának. Később tisztázták őt. 1997 májusa környékén Linda Arndt és Melissa Hickman nyomozókat is eltávolították az ügyből.

A probléma a rendőrséggel és a Ramsey házaspárral az volt, annak ellenére, hogy Patsy vagy John tette-e, hogy a nyomozók sem értettek egyet abban, hogy melyikük volt. Az eredeti jelentés az volt, hogy spermát találtak az áldozaton, ami férfi elkövetőre utal. De ez a jelentés sem lett aztán helytálló, és márciusban a kézírás elemzése kizárta Johnt, mint a levél íróját, de Patsyt nem tudták kizárni. Szóval egy csomó spekuláció felé irányult.

Szeptemberben, egy a Ramsey házban lefolytatott kutatás olyan elemi szálakat tárt fel, amelyek azzal a kötéllel mutattak egyezőséget, amellyel JonBenét kötözték meg. De a ragasztószalag és a kötél többi részét nem találták meg, ami azt sugallta nekem, a jegyzettömbbel és a tollal ellentétben - valamint a festőecset törött nyelével, ami a fojtáshoz kellett - a kötél és a ragasztószalag nem a házból származott.

Néhány héttel ezután John Eller-t lecserélték Mark Beckner parancsnokra. Valamivel egy hónapnál kicsivel később a rendőr szakszervezet bizalmatlansági indítványt nyújtott be Tom Koby rendőrfőnök ellen, aki később bejelentette a visszavonulását. Néhány napon belül Eller is bejelentette, hogy tervezi a visszavonulását. Végül Koby helyére Beckner került. A gyilkosság egy éves évfordulóján, hiába fókuszáltak a Ramsey házaspárra, nem neveztek meg egy gyanúsítottat sem és senkit nem tartóztattak le.

Bár egy gyilkosság mindig szörnyű és hosszútávú következményei vannak az áldozat családjának és barátainak az életére, még soha nem találkoztam olyan üggyel, ami ennyire pusztítóvá és bomlasztóvá vált volna a nyomozó hatóság számára. Alex Hunter felkérte Dr. Henry Lee törvényszéki tudóst és Barry Scheck ügyvédet és törvényszéki DNS specialistát, mint tanácsadókat. Amennyire tudom, egyiküknek sem sikerült előre mozdítani az ügyet. Ahelyett, hogy leszűkítené a fókuszt, a lehetséges bizonyíték új darabja inkább  több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Steve Thomas nyomozó nagy hangsúlyt fektette a tényre, hogy JonBenét a halála estéjén ananászt evett, azzal ellentétben, amit a Ramsey szülők állítottak, de úgy tűnt, azt sem vette figyelembe, ami véleményem szerint óriási felfedezés volt, hogy olyan DNS mintát találtak a bugyijában és a körmei alatt, ami nem egyezett sem a szülőkével, sem más olyan személlyel, akit ebben az ügyben vizsgáltak.

Számomra az, hogy a súlypontot erre a két lehetséges nyomra helyezték, sokmindent elmond a Ramsey gyilkossági nyomozás kiegyensúlyozatlanságáról. Mik a következtetések abból, hogy Patsy állítja, nem adott enni a lányának, nem látta JonBenét enni, vagy ananászt szelni az éjszakán, amikor meghalt? Miért hazudna ilyesmiről Patsy? Mi ebből a stratégiai előny?

Hogy hangzana? „JonBenét felébredt, éhes volt ezért adtam neki egy ananászt”? Ez teljesen ártalmatlan; egyáltalán nem azt sugallja, „Ó, és amíg ébren volt, megöltem őt.” Sokkal egyszerűbb lett volna Patsynek kimagyaráznia magát, mint hazudni erről. Mégis ragaszkodott a verziójához. Talán a kislány felébredt és maga evett ananászt. Talán John vagy Patsy adták neki, csak elfelejtették. Talán a behatoló adta neki. Ha ez előbbre vitte is az ügyet, csak nagyon kis mértékben.

Mi a helyzet a DNS-el? Az áldozat körmei alatt és a bugyijában idegen DNS-t találtak, ami erősen arra utal, hogy volt egy ismeretlen elkövető. Lehet, hogy az anyag a körmei alatt a sárban való ásástól származik (a coloradói télben), és talán valamilyen szerves anyaggal érintkezett. Talán valamikor az utóbbi időben egy másik kislány hordta a bugyiját és az ő genetikai anyaga volt az.

Ismeretlen eredetű fanszőrt is találtak a takaróján. Ismét feltehetjük, hogy teljesen természetes magyarázata van ennek, hogy esetleg valaki más aludt az ágyában. A bizonyítékok különös helyekről kerülhetnek elő.

Mégis, a rendőrség és a közvélemény még mindig abban hitt, hogy a Ramsey család tette, legfőképpen azon egyszerű oknál fogva, hogy nem volt külső gyanúsított továbbra sem. Ez feltűnő hasonlóságot mutat z 1954-es clevelandi Sheppard gyilkosság ügyével. Dr. Sam Sheppardot, csontkovácsot, azzal vádolták, és el is ítélték, hogy megölte felségét, Marilyn-t, július negyedikén. Sheppard azt állította, hogy egy titokzatos idegen betört a házukba, őt leütötte, és megölte a feleségét. Később megtartottak egy második tárgyalást, és kiengedték a börtönből, de továbbra is úgy gondolták az emberek, hogy ő követte el a bűncselekményt. Csak az utóbbi időben bukkant fel olyan bizonyíték, ami arra utal, hogy a néhai Dr. Sheppard ártatlan volt, és valótlanul gyanúsították, tönkretéve az életét. Ha más nem, akkor a Sheppard ügy tanulságos mese arról, hogy valamihez csak azért ragaszkodunk, mert nincs bizonyítékunk az ellenkezőjére.

A nyomozás egyik ága az volt, hogy John Ramsey múltjában keressen bármilyen jellegű gyermekbántalmazásra vagy szexuális bántalmazásra, helytelen magatartásra utaló jeleket. Semmit nem találtak. Sem az első gyermekei kapcsán, sem a második gyermekei kapcsán, sem az első felesége révén, sem mással kapcsolatban. Semmit. Ez egy nagyon, nagyon fontos pont volt, mert a pályafutásom során is úgy találtam és Dr. Stanton Samenow munkatársam is azt mondta mindig, hogy az emberek nem tudnak kibújni a jellemükből. Ha úgy is tűnnek, az azért van, mert még nem ismerjük elég jól a jellemüket. Senki nem lesz hirtelen gyermekbántalmazó….vagy egyéb. Mindig van fejlődési viselkedés, gondolatok és tettek mintázata. Nemcsak a rendőrség vizsgálta meg John Ramsey életét, hanem a bulvársajtó is. 

Tehát mi történt? Egyikünk sem tudja, de nézzünk néhány lehetőséget, amit megfontoltak vagy adódott.

A „mi lenne, ha?”-k

Egyik forgatókönyvnek sem volt tökéletesen értelme, egyik sem volt elvarratlan vég nélküli, sem az, amelyik a Ramsey házaspárt tette felelőssé, sem az, amelyik egy vagy több külső behatolóra gyanakodott. Ha bármelyik jó lett volna, már rég megoldották volna az ügyet, még a boulderi rendőrség gyilkossági ügyek terén szerzett csekély tapasztalatai ellenére is. Amit biztosan kijelenthetünk, hogy nem a kislány írta a váltságdíj követelő levelet, aztán követett el öngyilkosságot úgy, hogy megfojtotta magát, és nem egy félresikerült elrablás eredményeként halt meg, bár néhány elmélet nagyon bizarr volt. Megpróbáljuk követni Sherlock Holmes kijelentését, miszerint „ha kizártad a lehetetlent, ami marad, bármennyire valószínűtlen is, az az igazság.” Lássuk, hova jutunk ezzel a megközelítéssel.

Első forgatókönyv: Patsy véletlenül megöli JonBenét egy dühroham alatt. Miért? Talán már annyira elege volt az ágybavizelésből. Arcon ütötte a kislányt, aki elveszítve az egyensúlyát, valami keménybe ütötte a fejét. Vagy ugyanez a forgatókönyv, kivéve a motiváció egy kicsit mélyebb: JonBenét makacs és pimasz lesz, és azt mondja az anyjának, hogy elege van a szépségversenyekből, többé nem akar menni. Patsy hisztériás lesz, mivel a lányán keresztül másodkézből tudja megélni a fantáziáit. Patsy kiakad, teljes erővel megüti a gyereket, amikor egy pillanatra teljesen elveszíti a kontrollt. JonBenét beüti a fejét, ahogyan fentebb bemutattuk, és meghal vagy súlyosan megsérül.

Most mi legyen? Patsynek valamit tennie kell a pánik közepette. Felrohan a hálóba és felébreszti Johnt. „Szívem, véletlenül megöltem JonBenét egy dühkitörés miatt. Nem tudom mi ütött belém. Mit tegyünk?”

John összeszedi magát annyira, hogy megkérdezze, hogyan történt. Patsy elmeséli hogyan esett neki JonBenét a fésülködő asztal szélének. „Oké”, mondja John. „Jobb, ha elvisszük őt a sürgősségire és azt mondjuk, baleset történt.”

„Nem,” ellenkezik Patsy. „Mi van, ha meglátják az ujjaim nyomát az arcán (vagy vállán, hátán, fenekén, bárhol), és rájönnek mi történt?” 

„Oké, igazad van. Jobb, ha egy elfajult emberrablásnak tüntetjük fel.”

„Hogyan csináljuk?”

„Szükségünk van egy váltságdíj követelő levélre, és úgy kell beállítanunk mintha az elrabló ölte volna meg. Kössük össze a kezeit, és tegyünk a nyaka köré egy fojtófát, hogy megfojtsuk.”

„Arra az esetre, ha az emberrablás nem lenne eléggé hihető, jobb, ha úgy állítjuk be, mintha szexuálisan molesztálták volna.”

És ez így mehetett volna még tovább.

Most, hogy ezt olvassák, remélem némileg képtelennek tűnt az önök számára is. Ha így van, akkor miért? Kielemezzük, mi az, ami nem stimmel itt, és meglátjuk, az elárul-e valamit magáról az ügyről.

Kezdjük az alapfeltételezéssel. Képes volt Patsy megölni a hatéves lányát, és ha igen, miért és hogyan? Tegyük félre az indíték kérdését egy pillanatra. Először a törvényszéki bizonyítékokkal kell foglalkozni.

Ahogyan korábban már szó esett róla, a halottkémi jelentésben egy hétszer négy hüvelyk méretű halántéki vérömleny szerepel, amely egy nyolc és fél hüvelyk méretű koponyacsonttörés felett található, mely egy nyolcszor egy és háromnegyed hüvelyk méretű agyzúzódást okozott. Ez egy tompa tárgy okozta sérülés. Én úgy becsültem, hogy egy ekkora ütés egy háromszáz font súlyú férfit is leterített volna. Ő pedig egy negyvenöt font súlyú, hatéves kislány volt.

Szóval, ha Patsy okozta a halálos ütést, jóllehet véletlenül, hogyan tette? Nyitott tenyérrel tette? Ököllel? Nincs bizonyíték vagy vallomás arra vonatkozóan, hogy John vagy Patsy valaha JonBenét fenekére csapott volna. Mi okozhat olyasmit, hogy Patsy kirobbanjon, és olyan erővel üssön, ami betakar akár egy háromszáz font súlyú embert is? Tegyük fel, hogy megütötte a lányát. Valószínűleg JonBenét ellenkezett vele. Az ütéstől elvágódhatott és beütötte a fejét valaminek a szélébe, vagy a padlóba olyan erősen, ami vérömlenyt, törés és a szürkeállomány zúzódását okozhatta, ahogyan arról a halottkém beszámolt? Igen, lehetséges, de JonBenét fejsérülésének leírása sokkal inkább felel meg egy tárgy által okozottnak, mintsem egy kézzel vagy ököllel okozott behatás másodlagos sérülésének.

Ez pedig egy olyan forgatókönyv, amit meglehetősen nehéz megfejteni. Azt kell feltételeznünk, hogy az események, amelyek JonBenét halálához vezettek, a kislány szobájában kezdődtek. Ha Patsy hirtelen megharagudott rá, akkor az erre adott reakciónak a szobában kellett kezdődnie, vagy valószínűleg a hozzá tartozó fürdőszobában, amennyiben a harag kiváltója az ágyba vagy nadrágba vizelés volt.

Hogyan tovább? Patsy felkapta a legközelebbi nehéz tárgyat, amit talált és fejbe verte vele a gyerekét? Semmi értelme. Mi volt az a tárgy? Bár soha nem azonosították egyértelműen, a rendőrség arra gyanakodott (gondolom jó okkal), hogy az egy nehéz elemlámpa volt, vagy az, amit a konyhában találtak, vagy egy ahhoz hasonló. JonBenét szobájában volt az elemlámpa? Miért? Ha nem, honnan származott? Azt mondta Patsy, „Itt vársz, kisasszony, és amikor visszajövök, megkapod a magadét!”, majd lement a földszintre, hogy felhozza a lámpát és megbüntesse vele a lányát? Vagy olyan mérges volt, hogy lerángatta JonBenét a konyhába vagy a pincébe, hogy kiszabja ezt a szokatlanul kemény büntetést, és még erősebben ütötte meg őt, mint ahogy tervezte.

Ezt nem hiszem. Egy anya, aki hátsón sem billenti soha a hat éves lányát, hirtelen olyan impulzívvá válik, hogy betöri a fejét. Soha nem láttam gyerekekkel szemben spontán megnyilvánuló erőszakot, ha korábban nem volt erre irányuló viselkedés.

De tegyük fel, hogy Patsy ilyen erősen ütött. Hol történt? A hálóban? A fürdőszobában? A konyhában? Az alagsor boros pincéjében? Nos, hol talált a rendőrség nagy mennyiségű vért?

Sehol!

Pályafutásom során szép számmal nyomoztam tompa tárggyal okozott sérülések kapcsán, és egy jellegzetesség következetes, ez pedig a vér. Amennyiben a rendőrségnek van gyanúsítottja tompa tárggyal okozott támadással kapcsolatban, az első tanács, amit adni szoktam a kihallgatás stratégiában, hogy meg kell figyelni, hogyan reagál a gyanúsított, ha közlik vele, hogy vérnyomot rögzítettek rajta, a ruháján, a kocsijában, bárhol. Mivel túlnyomó többségben az áldozat vére olyan helyre kerül, ami terhelő a gyanúsítottra nézve.

A Ramsey eset helyszínén azonban nagyon kevés vér volt. Azért, mert a gyilkosnak volt ideje feltakarítani? Nem gondolom. Az ilyen jellegű bizonyítéktól nagyon nehéz megszabadulni. Házon kívül kell az ilyet elvégezni, ahogy véleményünk szerint O.J.Simpson is tette, és az ő háza nem is volt bűnügyi helyszín. Teljesen valószínűtlen, hogy bármely gyilkos – belső vagy behatoló – elég rendesen fel tudta volna takarítani úgy a helyszínt, hogy nagy mennyiségű vért eltüntessen.

Folytatása következik.

Évi