Katonai bűnök – Szexuális bűncselekmények az amerikai hadseregben

Az Egyesült Államok katonaságánál nemzedékeken átívelő bűncselekményről szól a következő cikk. Ez a bűncselekmény azonban a mai napig tabu, nem beszélnek róla. A 72 éves Jack Williams volt az az egyik azok közül, akik nyilvánosságra hozták, hogy egy másik katona megerőszakolta őket. Az elkövető a helyettes kiképző az Air Force-nál. Williams akkoriban, 1966-ban, azonnal jelentette az esetet. A felettesei elbocsátással fenyegették homoszexualitás indokkal. „Zaklatást, bántalmazást akkoriban jelenteni, olyan volt, mintha az ember kisgyerekeket zaklatott volna. Minta az ember gyerekmolesztáló lett volna” – mondja. Miért tette meg mégis? „Tudtam, hogy ez a kiképző és valószínűleg a kollégái is, másokkal is megteszik ezt.” A sérüléseiből adódó következmények a hátán, a nyakán és a prosztatáján a mai napig kínozzák őt.

Keith Mcguffie alvászavartól szenved. Éjjelente gyakran felkel, hogy az ajtókat, ablakokat ellenőrizze. A hadseregben szexuálisan bántalmazták. Jelentette az esetet a bizalmi tisztnek, aki egyben a csoportvezetője is volt. Másnap az elöljáró az elkövetőt az egész szakasz szeme láttára kihívta, leszidta és azt mondta neki, többet ilyet ne kövessen el. Megnevezte a sértettet is: Keith Mcguffiet. Ezzel kezdetét vette a zaklatás és a megtorlás. Az elkövetőt soha nem vádolták meg. Mcguffie a hadsereg után a rendőrséghez szerelt fel, de a poszttraumás szorongása és a dühkitörései miatt elbocsátották.

Heath Phillips és Brian Lewis azzal foglalkoznak, hogy például a szenátusban az amerikai katonákkal szemben elkövetett szexuális erőszakról és az abból következő „Military Sexual Trauma” (MST)-ről tartanak felvilágosító előadást a képviselők számára. Lewis-t is megerőszakolták, egy felettese pedig megparancsolta neki, hogy ne jelentse a bűncselekményt. Később elbocsátották, személyiségzavar indokkal. A mai napig nemcsak MST-ben szenved, hanem a prosztatáján keletkezett idegsérüléstől is. Heath Phillips megpróbálta megölni magát, miután megerőszakolták.

Ethan Hanson már csak a fürdőkádban tud fürdeni. Nem bírja elviselni, hogy a zuhany alatt álljon. A tengerészgyalogságnál őt és a bajtársait megbüntette a kiképzőjük, mert a zuhany alatt beszélgettek és nevettek. Egy órán keresztül a fürdőhelyiségben kellett futniuk és a nemi szervüket az előttük lévő fenekéhez kellett szorítaniuk. Hanson csatlakozott néhány újonchoz és jelentették az esetet. A kiképzőt áthelyezték, de a kollégái bosszút álltak az újoncokon. Akkoriban kezdődtek Hanson rémálmai és pánikrohamai, melyek miatt később elhagyta a tengerészgyalogságot.

Aaron Perry széleskörű gyógyszer koktélt szed az MST-szimptómáira. Angilában, a légierő egy tengeren túli szolgálata során megerőszakolták. „Egy buliban kaptam egy italt, volt benne valami. Már nem emlékszem, mi történt utána. Csak a szobámban tértem újra magamhoz, a saját székletemben feküdtem és valaki nevetett” – mondja. „Alig tudtam menni. A fürdőben vettem észre, hogy valami rossz történt. Rengeteg vérem elfolyt.” Nem tett feljelentést. „Melegként a katonaságnál senkivel nem tudtam volna beszélni erről.”

Paul Llyod Salt Lake City elővárosában egy szupermarketben sétált, amikor elhaladt a háztartási cikkek mellett, és megérezte az illatukat. Ugyanaz az illat volt, mint annak a samponnak, amit tíz évvel ezelőtt használt az alapkiképzésen. Llyod a földre roskadt, kezeit az arca elé emelte, mintha szégyenkeznie kellene, elbújnia mások elől. Egy ideig ülve maradt a sorok között és sírt, miközben a gondolatai visszavezették a tetthelyre:

2007-ben, 17 évesen a Fort Leonard Wood in Missouri támaszponton négy másik katona megverte és megerőszakolta a zuhanyzóban. Beszállították a katonai kórházba, belső vérzése és anális repedt sérülései voltak, tíz napos kezelésre szorult, de az orvosok kérdéseire, hogy mi történt, nem felelt. „Annyira szégyelltem magam akkoriban”, mondja. „Azt gondoltam: hogyan történhetett meg velem ilyesmi? Nem vagyok eléggé férfi, hogy megvédjem magam?”

Onnantól kezdve Lloyd elkezdett kételkedni önmagában. Hiába volt edzett tinédzser – nem nagydarab, de szívós – a teljesítménye a seregben hirtelen romlott, és amikor a karácsonyi időszakban pár napra hazautazott, a nővérénél bújt el, és többé nem tért vissza a seregbe.

A katonai rendőrség kereste Llyod-ot és végül egy hónappal később találtak rá. Akarata ellenére visszavitték a támaszpontra, de Lloyd megtagadta, hogy folytassa a szolgálatot. Végül szégyenteljes viselkedés miatt elküldték, ez egy sötét folt minden katona életrajzában.

Ezután Lloyd végképp elveszítette a tartását. A hívő mormon nem ment többé templomba. Nem dolgozott, nem takarított, nem tisztálkodott, droggal és alkohollal próbálta a fájdalmát tompítani. Undorodott saját magától: Egy jó, engedelmes fiú, hűséges templomba járó, heteroszexuális mormon hogy engedhette ezt meg?

„Totális balfácánnak tartottam magam, aki mindenkit cserbenhagyott, aki hitt benne. A legnehezebb az egész helyzetben azt volt, hogy elmondjam a szüleimnek az igazságot, mivel ők kezdettől fogva ellenezték, hogy belépjek a seregbe.”

Csak a szupemarketben történt összeomlása után mesélt az anyjának a bűncselekményről. Ő könnyek között ölelte át, mélységes szomorúsággal a fia lelki fájdalmai miatt, de megkönnyebbült, hogy végre megtudta azok okát. „Most már megértem, mi történt veled az elmúlt tíz évben”, mondta Lloyd apja.

Egy napsütéses kora tavaszi napon Paul Lloyd a lakása előtt ül Salt Lake Cityben, mellette a felesége, Rachel, a háttérben a Rocky Mountain hegység. 31 éves, szőke, a bőre ápolatlan hatású, fogai kezeletlenek – „a rossz éveim eredménye”, mondja. Ma már nyíltan meséli el a történetét. „Nem azért jelentkeztem a hadseregbe, hogy megerőszakoljanak, azért jelentkeztem, hogy a hazámat óvjam és azok, akiknek óvniuk kellett volna engem, elárultak.”

A mai napig megszállottként pucolja a fürdőt, hogy megelőzze a rémálmait. Majd feláll egy asztalra és késő éjszakáig a zuhanyzó minden centiméterét súrolja.

Miután Paul Lloyd meggyónta a szüleinek, mi történt, szembenézett a realitással. Terápiára ment, jelentette a hadseregnek az esetet, és sikeresen küzdött a rehabilitációjáért. Sokat segített neki a konzervatív családja támogatása és nyíltsága, és megértő felesége, Rachel. Aztán megtudta, hogy nem ő az egyetlen katona, akit a hadseregben szexuálisan bántalmaztak. Ez segített neki a legtöbbet.

A 72 éves Jack Williams őrvezető egyike volt azoknak, akik először beszéltek nyíltan a témáról. A saját újonckiképzője erőszakolta meg 1966-ban, és soha nem kapott jóvátételt. „Ha akkoriban az ember csak utalást tett szexuális erőszakra, már melegnek számított és veszélyt jelentett a nemzetbiztonságra”- mondja ma.

Billy Joe Capshaw tizedes, 58 éves, csak súlyos sérülések árán élte túl egy szadista katonatársa támadásait Németországban, Braunweilerben, egy támaszponton. Testét sebhelyek borítják. „20 év után vettem a bátorságot, hogy nyilvánosságra hozzam, de a szülővárosomban, Arkansas-ban buzinak és kurvának neveztek”- meséli. „A fiam nem tudta elviselni a gyalázást és öngyilkos lett.”

Paul Lloyd is megismerte Heath Phillips matróz történetét. „Heath a példaképem”, mondja.

Majdhogynem csoda, hogy Heath Phillips még életben van, azután, hogy a „USS Butte” fegyverszállító hajó fedélzetén számtalanszor megerőszakolták, rengeteg sérülést szerzett és kétszer megpróbált öngyilkos lenni. Ugyanolyan elképesztő, hogy ez a férfi, aki soha nem beszélt az érzéseiről, megtalálta az utat a terápiához, ahhoz, hogy beszéljen, hogy feldolgozzon egy olyan bűncselekményt, amiről Amerika eddig hallgatott: férfi katonákat erőszakolnak meg szolgálat közben.

De a leghihetetlenebb talán az, hogy megtalálta az erőt ahhoz, hogy harcoljon a kínzók, a parancsnokok, az egész haditengerészet ellen, és hogy ő ma katonákat és parancsnokokat képez ki, ő, Heath Phillips tengerészgyalogos veterán, Cincinnatusból, New York-ból.

Történetét sötét tragédiának is tekinthetjük. De a jó felé való elmozdulásként is, mint kései megváltást. Ő így látja.

A 49 éves Heath Phillips autóval érkezett Washingtonba, a fővárosba. 2020 elején, a Corona pandémia kitörésekor különleges engedélyt kapott, hogy a védelmi minisztériumba látogathasson el, ahol a tisztviselőket arról szeretné meggyőzni, hogy alakítsanak egy különítményt, mely a fegyveres erőkön belüli szexuális erőszak ellen van, egy olyan nyavaja ellen, amit időközben már a Pentagon is jelentős problémának tekint: 20000 katona esik szexuális támadás áldozatául, ezt a minisztérium ismertette – 10000 nő, 10000 férfi.

„Ez pedig csak a hivatalos szám”, mondja Phillips. „Sokan nem beszélnek róla, főleg a férfiak. Én 15 évig egy szót sem ejtettem róla.” Miért nem beszélt róla? „Meséld ezt el valaki másnak, vagy a feleségednek, vagy a gyerekeidnek: megerőszakoltak. Az első kérdés: Miért hagytad? Phillips széles vállú, erős ember meleg tekintettel. Rövid haja van és a nyakkendőt magasan hordja a nyakán, hogy a sérüléseinek a hegeit ne lássák.

Az amerikai fényképész Mary F. Calvert őt és más érintett amerikai katonákat hosszú időn keresztül elkísérte a mindennapjaikban, és egy nagy feltűnést keltő fotó sorozatban ábrázolta őket. A férfiak készek voltak a sorsukról is mesélni. 

Phillips kálváriája 1988-ban kezdődött, 17 évesen, amikor belépett a hadseregbe – ahogyan előtte az apja és a nagybátyja is. Olyan családból származik, ahol a seregben eltöltött szolgálat olyan érettségi vizsga, mint másoknak az iskolai érettségi.

Az alapkiképzését New Jersey-ben, Earle-ben teljesítette, az „USS Butte” fegyverszállító hajó fedélzetén, melyet már a vietnámi háborúban is bevetettek. Az első szárazföldi tartózkodás alkalmával megpróbálta hat katona ittas állapotban a nadrágját letépni, és megerőszakolni, mint valamiféle beiktatási rituálé. „Megelégedtek azzal végül, hogy az arcomra élveztek”, mondta és lélekszakadva, egy szuszra mesélte, mintha a régóta tartó hallgatást kellene kiegyenlíteni.

Phillips jelentette a támadást a felettesének, aki úgy intézte ezt el, mint valami bajtársi csínyt. Mivel a némasági kódexet megsértette, a hat kolléga legközelebb brutálisan komolyra vette a dolgot. „Egy wc kefét használtak”, meséli Phillips. „Meztelenül és véresen futottam az ezredesemhez, aki annyit válaszolt, hogy biztosan aranyerem van.”

Miért nem hittek neki?

„Úgy gondolom, egyszerűen csak nem akart a témával foglalkozni. Egy másik tiszt azt mondta nekem, hogy legyek férfi és állítsam meg a támadót. A mai napig rémálmaim vannak - kevésbé magától a támadástól, mint inkább az elöljáróktól, akik a támadás után nem segítettek nekem.

Phillips a tetteket aztán olyan részletességgel meséli el, amit itt nem szeretnénk visszaadni. „Annyira sok trauma volt bennem, hogy 49 nap után a gépteremben fel akartam akasztani magam. De rosszul kötöttem meg a csomót, kioldódott.”

Vajon miért erőszakolták meg a katonák?

„Ennek a hatalomhoz van köze”, mondja. „Az esetek 95 százalékában a hatalom és a dominancia a lényeg”.

Phillips a meghiúsult öngyilkossági kísérlet után hazamenekült a hajóról a majdnem 500 km-re lévő Upstate-be, New York államba, jelentette a kongresszusi képviselőnek az eseteket. Vizsgálatot rendeltek el, de a dolog aztán zátonyra futott.

Néhány hét múlva Phillips visszatért a „USS Butte” fedélzetére. Nem sejtette, hogy a legrosszabb még hátra van. Ugyanez a hat katona, akik bántalmazták, kínozták és megverték, és most már samponos flakont használtak a behatoláshoz. Phillips ismét lelépett, de most dezertálás miatt letartóztatták és végül alig egy év szolgálat után méltánytalanul elbocsátották a tengerészet kötelékéből.

A legrosszabb az volt, hogy az apámmal szembe kellett néznem, aki büszke veterán, mondja. „Én, a fia, megbuktam.” 15 éven át hallgatott Phillips a szégyenérzete miatt. De élete irányítása kicsúszott a kezéből. Nem talált munkát, és haragját a környezetén, az embertársain élte ki. Lopott, ivott, hat nőt ejtett teherbe és kétszer a börtönben kötött ki. Mindig kereste a lehetőséget, hogy a lehető legkomolyabban megsérüljön, hogy eltávolítsa az emlékeket, míg végül egy közlekedési baleset során alkoholos befolyásoltság alatt majdnem meghalt. Akkor felriadt.

„Ez volt az első alkalom, hogy sírtam. Nem tudtam abbahagyni, lelki roncs voltam. Mélyen megbántam a viselkedésem.”

Phillips elkezdett egy terápiát és a harcát az igazságért. 2009-ben egy ügyvéd elérte, hogy a hadseregből történő méltánytalan elbocsátását felülvizsgálják. „Vastag aktám volt bizonyítékokkal, de úgy döntöttek, hogy nem volt a behatolásra bizonyíték.”

De Phillips ezúttal nem adta fel. Minden erejével védekezett, szenátorokkal vette fel a kapcsolatot, perújrafelvételért harcolt, és 2019 júniusában, 30 évvel a bűncselekmény után, negyedik nekifutásra végre elismerték, mint „Az Egyesült Államok haditengerészete által elkövetett szexuális erőszak áldozataként.”

„Most pedig mindenhol erről beszélek”, mondja. „Főleg katonáknak.”

Phillips megmutatja a határidőnaplóját: Előadás Camp Drum-ban, 3000 katona előtt. Előadás Camp Pendleton-ban, online. A bűnügyi nyomozók kiképzésekor New Yorkban ezredesek, őrnagyok, századosok lépnek fel. Még az amerikai hadsereg Németországban állomásozó tagjaitól is jött megkeresés.

Hirtelen ez a szökevény matróz magas rangú vendég a Pentagonban, a védelem és a hatalom jelképében, maga is alig tudja elhinni: Heath Phillips őrvezető, a lelki roncs, megleckéztette a hatalmas hadsereget.

„Néhány tisztet láttam sírni az előadásom alatt”, mondja. „De a legtöbbször feltett kérdés még mindig az: „Férfiként hogyan engedhetted ezt meg?” Phillips azt válaszolja rá: „Egy ellen tudsz védekezni, de hat ellen nem. Minél jobban védekeztem, annál brutálisabbak lettek.”

A közös minden férfiben, aki nemi erőszak áldozata volt, hogy újak voltak a hadseregnél. alacsonyabb rangúak voltak, akik szégyenérzetből nagyon hosszú ideig nem beszéltek arról, ami történt velük. „A hierarchiához van köze, az engedelmességhez, a testületi szellemhez és a rosszul értelmezett férfiassághoz”, mondja Phillips. „Senki nem akar a nemi erőszak gyenge áldozataként szerepelni.”

 

Időközben azonban egyre több érintett beszélt az esetekről és egy hálózat is kiépült, az MST (Military Sexual Trauma) áldozatai néven. Túlélőknek nevezik magukat. Több mint 61ezer férfit ismernek el hivatalosan áldozatként és a Department of Veterans Affairs-től terápiás támogatást kapnak. Szeretnék elérni, hogy a téma általánosságban ismert legyen, hogy a férfiak mindenhol hozzájussanak a terápiához – ne csak a nők.

„Nincs a férfiak számára infrastruktúra”, mondja Phillips. „Nincs eszköz a nyombiztosításhoz, nincsenek önsegítő csoportok. Mi vagyunk a kisebbség kisebbsége, a túlélők, akik felett átsiklottak.”

A hadseregben a nők között jelentősen magasabb az áldozatok száma, mint a férfiak között. De mivel a fegyveres erők sokkal több férfit foglalkoztatnak, a Pentagon hasonlóan sok férfi áldozatot regisztrál, mint amennyi nőt. A látencia a férfiak esetében sokkal magasabb: Körülbelül a megkínzottak mindössze 20 százaléka jelenti az esetet.

Nemrég Heath Phillips Kaliforniában volt egy szemináriumi hétvégén, melyet a hadseregben szexuális erőszakot túlélteknek tartottak. Tucatnyi nő között ketten voltak férfiak. „A nők nem annyira akartak minket”, mondja Phillips. „Bizalmatlanok voltak, hogy mi valóban áldozatok vagyunk-e.” Azt mondtam nekik: Férfi túlélője vagyok a szexuális erőszaknak. A nők reakciója az volt, hogy ilyenről még soha nem hallottak. Csak a végén ölelt meg egy nő, és azt mondta: A testvérem vagy. Akkor mindenki sírva fakadt.”

Washingtonból Phillips tovább utazik Marylandbe, a barátnőjéhez. A barátnőjét is megerőszakolták a hadseregben. Egy férfi áldozat egy női áldozattal él együtt. „Végre valaki, aki megért engem”, mondja. „Érti, miért van térre szükségem, miért nem tudok hátat fordítani, miért nem tudom a wc kefét elviselni.” 

Phillips azt mondja: „Ha a mozgalmam oda vezet, hogy egy újabb áldozat mer segítséget kérni, már megérte, már elvégeztem a munkám.” 

Évi