Tanítvány az angyalok városában – Richard Ramirez, az éjszakai vadász – 2. rész

Ramirez számár újra ölni a kokainmámorban eltöltött hónapok után olyan volt, mint egy gát átszakadása. Egy éven keresztül merült el az ölései emlékében, egyre mélyebbre süllyedve a vad sátánista kultuszban. Már gyermekkorában, az El Paso-i temetőben eltöltött éjszakák alatt is érezte a gonosz angyalok hatalmát. A Sátán nem ellenség, hanem megbízható oltalmazó volt. Csak teljesen át kellett adnia magát neki, így minden jövőbeli cselekedetét neki ajánlotta. Még közelebb akart kerülni a pokol közepéhez, mert úgy legyőzhetetlenné válik, ebben biztos volt.

Nyolc nappal a kettős emberölés után ismét lopott egy Toyotát és elindult. Megint alámerült az országút kacskaringóiba, amely Los Angeles délkeleti részébe, Whittier középosztálybeli idillébe vitte őt. Egy narancs- és citromfák közötti bungaló előtt megállította az autót. Itt kiismerte magát, egy évvel azelőtt már betört itt.

Körbeosont a ház körül, és a mosókonyha kis ablakán mászott be. Először levette a cipőjét, majd zokniban becsúszkált a nappaliba, ahol Vincent Zazzara a tévé előtt a kanapén aludt. A bal füle felett fejbelőtte, a férfi összeesett és elvérzett. Ramirez a hálószobába sietett, ahol Vincent felesége Maxine felébredt és kiáltozni kezdett. Ramirez szidalmazta, ütlegelte, és a ruhásszekrényből származó nyakkendővel megkötözte. Kihúzta a telefonzsinórt a falból, átkutatta a fiókokat és szekrényeket, az értékeket párnahuzatba pakolta.

Eközben Maxinnek sikerült egy fegyvert előhúznia az ágy alól. A férje ott rejtette el, miután olvasott Ramirez legutóbbi betöréséről. Felegyenesedett és az idegen hátát célozta meg a fegyverrel. Ramirez megérezte a fenyegetést, megfordult és a fegyver torkolatába bámult. Maxine meghúzta a ravaszt, a fegyver üresen kattant. Maxine nem tudhatta, hogy a férje kivette a töltényeket a tárból, mivel nem sokkal azelőtt gyerekek jártak vendégségben náluk. Ramirez magán kívül volt, hogy valaki arra vetemedett, hogy őt megpróbálja megölni, őt, a gonosz hű katonáját. Háromszor lőtt Maxine Zazzara-ra, majd megütötte és megtaposta a vérző nőt, befutott a konyhába és átkutatta a fiókokat. Kést rántott, visszarohant a hálószobába és megpróbálta Maxine szívét kivágni a mellkasából, azonban nem sikerült neki. Dühösen egy fordított keresztet karcolt a nő bőrébe. Kivágta a szemeit és nevetve egy ékszeresdobozban helyezte el.

Vértől mocskosan hagyta el a házat a bejárati ajtón keresztül. Mi is történhet? Mielőtt elindult, az anyósülésre helyezte a Maxine Zazzara szemeit tartalmazó dobozt. Most már Lucifer feljogosított követe lett.

A sátánista Richard Ramirez a neoliberalizmus csúcspontján ölt. A 80-as évek az a korszak volt, amikor a szabad piacnak rendeltek alá mindent. Ez lett a mindenkor irányító törvény, a társadalmon belül nőtt a feszültség. A konkurencia jelentett mindent. Nyerni vagy veszíteni. Az állampolgárok fogyasztók voltak, semmi több. Az USA-ban az egykori kaliforniai kormányzó, Ronald Reagan az országot könyörtelenül a szabad piac tanai szerint alakította át. Az angoloknál Margaret Thatcher ugyanígy járt el. Tőle származik a mondás: „Olyan, hogy társadalom, nem létezik.”

Richard Ramirez ennek a radikális elvnek a megtestesítője volt. Egy lelketlen rendszer démona, amiben mindenki elveszi magának, amit akar. Életcélja az amerikai álom apokaliptikus karikatúrája volt: semmit nem kívánt magának jobban annál, mint hogy legyen egy saját háza személyes kínzókamrával. De ez a cél még nagyon messze volt, hiszen Ramirez visszataszító motelekben húzta meg magát. Ezeken a mocskos szállásokon senki nem kért tőle igazolványt, se nem kérdezte a foglalkozását.

Az éjszaka beköszöntével Ramirez feltette a walkman fülhallgatóját, Bily Idolt vagy Judas Priest-et hallgatott és útnak indult. A Greyhound buszállomáson szerzett magának drogot és fegyvert, még egy Uzi-ra is szert tett. A tömegben az orgazdát is megtalálta, akinek a zsákmányát eladhatta. Az idillien meghúzódó dombok közé indult portyázni. Amit az ingatlanosok a prospektusaikban mint előnyt sorakoztattak fel, az áldozatai számára halálos csapdának bizonyult. Az izolált elhelyezkedés és a középosztálybeli nyugalom a gyilkos számára zavartalanságot biztosított. Az ápolt pálmák és eukaliptuszfák tökéletes fedést biztosítottak.

Mint egy gonosz átok, úgy semmisítette meg az amerikai álmot Ramirez: a nyugdíjasok számára, akik a kemény munkával kiérdemelt nagy utazásukat tervezték, fiatal nők számára, akik éppen az előléptetésüket ünnepelték.

Az autópálya hálózat kiépítésének előrehaladtával a belváros évről évre jobban elsivárosodott. A középosztály egyre inkább az elővárosokba költözött. A központot otthagyták a mexikói bevándorlóknak.

Miután Ramirez kiszedte Maxine Zazzara szemeit, ismét egy hátsó ablakon mászott be, majd lelőtte Bill Doi-t, megkötözte a feleségét Lilliant és összegyűjtötte az összes értéktárgyat, amit talált. Már nem lehetett feltartóztatni. A 81 éves Florence Lang-ot egy kalapáccsal ütötte le, megerőszakolta és a rúzsával pentagrammot rajzolt a combjára. Lang 83 éves nővérének is szétverte a fejét kalapáccsal, a nő belehalt a sérüléseibe.

A 63 éves Sophie Dickmant megerőszakolta és arra kényszerítette, esküdjön fel a Sátánnak, mert az majd megmenti az életét. Somkid Khovananth-ot is többször megerőszakolta, neki is fel kellett esküdnie a Sátánnak, ez mentette meg a nő életét.

Ramirez Los Angeles lakói számára rémálommá vált. Egyik áldozatának a melléből tejet ivott. Senki nem volt biztonságban tőle. Egy fiatal lányt kocsiemelővel támadt meg a szobájában, miközben a szülők a másik szobában aludtak. Amikor egy telefonkábellel akarta megfojtani a lányt, szikrákat látott a vezetékből kipattanni, ezért jobban meghúzta a hurkot. Miután a lány mégis tovább lélegzett, Ramirez azt hitte, Jézus sietett a lány segítségére, ezért elmenekült a helyszínről.

Egy másik áldozatát halálra verte és taposta, az arcán otthagyta a cipője talpának a lenyomatát. Amikor rájött, hogy a rendőrség a nyomában van, úgy döntött, különösen brutális módon jár el: vett magának egy bozótvágót és azzal darabolta fel a következő áldozatát. Az északra fekvő San Franciscoban elkövetett gyilkossága során már kézjegyet is hagyott vissza a helyszínen, a fürdőszoba tükörre rúzzsal pentgrammot rajzolt.

Szemtanúk és túlélők leírása alapján hamarosan kép rajzolódott ki a szörnyű fantomról: hosszú haj, teljesen feketébe öltözve, rossz fogak, rossz lehelet, démoni tekintet. Minden tette hasonló mintát követett: nyitott hátsó ablakokon vagy terasz ajtókon keresztül jutott be és először feltérképezte a viszonyokat. Ha férfit talált, azonnal megölte. Ha nőt talált, megkötözte, kitépte a telefonkábelt a falból, összeszedte az értékeket egy párnahuzatba, megerőszakolta a nőt és eldugott ékszer és pénz után faggatta. A legnagyobb élvezetet a végére hagyta. Ha a nő ellenállást tanúsított, megölte. Ha engedelmes volt, életben hagyta. Talán. Nem biztos. Mindenható volt. Élet és halál ura.

Ramirez lett az első sorozatgyilkos, akinek saját márkaneve lett. Először „besétáló gyilkosnak” („Walk-in Killer”) hívták, majd a „völgyi behatoló” („Valley Intruder”) nevet kapta. De aztán hamarosan „Éjszakai Vadász” („Night Stalker”) néven emlegették a médiában.  Élvezte a hírnevét.

Ramirez örökre megváltoztatta a várost. Los Angeles felfegyverkezett. Bezárkóztak az emberek. Kutyát, fegyvert, riasztót vásároltak. A rendőrök a szolgálati fegyverükkel aludtak. Színtiszta hisztéria uralkodott: Néhányan átfestették a házukat, csakhogy az ne sárga vagy bézs színű legyen, mivel megállapították, hogy az éjszakai vadász leginkább ilyen színű házakba tört be.  Soha többé nem hagyta senki nyitva a teraszajtót.

A kirakós hiányzó darabját egy 13 éves fiú szolgáltatta a nyomozóknak. Míg a mopedját szerelte, feltűnt neki egy autó, amiben egy ”őrültnek kinéző fickó teljesen feketébe öltözve ült”. Sikerült a rendszám egy részét felírnia. Amikor a családja egy, a szomszédban elkövetett emberölésről szerzett tudomást, a fiú értesítette a rendőrséget. A fiú az éjszakai vadász kocsiját látta.

Amikor a lopott autót megtalálták, a visszapillantó tükörről ujjnyomot rögzítettek. Röviddel később képeket tettek közé azokról a tárgyakról, amiket Ramirez az egyik rajtaütése során lopott el. Nemsokára egy nő jelentkezett, és azt mondta, hogy néhányat a látott tárgyak közül egy ismerőse számára tárolt. Richard Ramireznek hívják, El Pasoból származik és profi tolvaj.

A rendőrség egy új szuper számítógépje összevetette az ilyen névvel regisztrált férfiak adatait az ujjnyommal. Végül így bukkantak rá az éjszakai vadász aktájára: Ricardo „Richard” Leyva Munoz Ramirez, született Texasban, El Pasoban, 1960. február 29-én. Az aktában egy olyan fotó szerepelt róla, amit egy autólopás kapcsán az őrizetbevételekor készítettek róla.

1985. augusztus 30-án Ramirez minden újság címlapján szerepelt. Pánikszerűen próbált menekülni. Újra és újra felismerték. Délutánonként mexikói bevándorlók üldözték. Migránsok, mint ő maga is. Elkapták, összeverték, és kiadták a rendőröknek. Este utcai ünnepséggel ünnepeltek. Megszabadították Los Angelest az éjszakai vadásztól.

 

Richard Ramirezt 14 emberöléssel, öt emberölés kísérlettel és hat nemi erőszakkal vádolták meg. A vele szemben lefolytatott eljárás egyike volt a legköltségesebbeknek az USA-ban. Élvezte, hogy a nyilvánosság előtt állhat. A bírósági tárgyalóterem lett a színpada. Odatáncikált a helyére, játszott a fekete napszemüvegével. Odafordult a publikum felé és mosolygott. Egy sármos sorozatgyilkos. Egyszer felemelte a bal kezét és megmutatta a pentgarammot, amit a tenyerére rajzolt. Az ujjait ördögkaromba görbítette.

1989-ben gázkamrában végrehajtandó halálbüntetésre ítélték. A San Franciscoi San Quentin börtön halálsorára vitték. Ott sokat olvasott, egyre filozofikusabbá vált idővel. Egy beszélgetésben egyszer azt mondta: „Mindannyian gonoszak vagyunk. Így vagy úgy. Nem igaz?:”

Az ügyvédeivel együtt minden lehetőségét kihasználta az amerikai jogrendszernek. Időt nyert, és megint időt, és megint. Így teltek az évek. Számtalan csodálója volt. Sátánisták látogatták. Nők írtak szerelmes leveleket neki, még az egyik esküdtet is, aki a tárgyalás során bűnösnek találta, elérte a sármja. A rajongóit arra kérte, küldjenek erotikus képeket neki. Gyakran megkapta, amit akart, még mindig dominás volt. A falakon és a halálsor rácsain keresztül is.

1996-ban elvett egy újságírónőt. A nő maga vette meg az arany karikagyűrűt, a férfinek platinát vett. „A sátánisták nem viselnek aranyat”, mondta Ramirez.

Kivégzésre soha nem került sor, mivel mindig fellebbezett. 23 év után, amit a halálsoron töltött, 2013. június 7-én halt meg leukémiában. 53 évesen.

A nyomozás kezdetén a rendőrség az éjszakai vadászról azt hitte, hogy egy vietnámi veterán, bár ebben nem tévedtek túl nagyot. Ramirez úgy tört elő Los Angeles nagyvárosi dzsungeléből, ahogyan Miguel unokafivére a vietnámi őserdőből. Számára az egész város vadászterület volt, ahol a legerősebb elvette magának, amit akart. Az éjszakai vadász azt a beteg vágyat követte, amit egy zavarodott vietnámi veterán ébresztett benne.  Azon az 1985-ös trópusi hőség által kísért nyáron úgy tűnt, hogy egyetlen férfi felszínre hozta mindazt az erőszakot, amit Amerika a vietnámi háború után el akart nyomni.

A háborúnak sosincs vége.

Olyan, mint egy bumeráng.

Mindig visszajön.

 

Évi