A gyermekbántalmazás kriminológiai vonatkozásai

A házastárs bántalmazása, zaklatása szoros kapcsolatban áll a gyermekek bántalmazásával, sanyargatásával. A feleségeiket bántalmazó férfiak harmada-háromnegyede gyermekeit is veri, és sokan szexuális visszaéléseket is elkövetnek. Az apák meggondolatlan, feleségüket bántalmazó, zaklató viselkedése gyakran eredményez a gyermekeknél sérüléseket. Valójában a 14 évnél idősebb, valamifajta visszaélésnek kitett fiúk többsége akkor szenved sérülést, amikor megpróbálja megvédeni az anyját.

Nagyon nehéz mérni a gyermekek bántalmazásának, sanyargatásának gyakoriságát. A tettlegességre rendszerint otthon kerül sor, az áldozatul esett gyermekek pedig ritkán értesítik a rendőrséget.

Amikor az 1960-as évek elején vizsgálni kezdték a gyermekek bántalmazását és sanyargatását, a kutatók többnyire orvosok voltak, akik a gyermekeket bántalmazó felnőttek pszichopatológiáját kutatták. Felfedezték, hogy azoknak, akik ilyen cselekményeket követnek el, nagy része alkoholista, kábítószerfüggő, szellemileg visszamaradott, gyenge kötődésekkel jellemezhető, gyenge az önértékelése vagy szadista pszichózissal küszködik. A későbbiekben az okok kutatása más irányt vett. Néhány kutató kimutatta, hogy a gyermekeiket bántalmazó, sanyargató szülők nem tudják, hogyan kell a gyermekeket fegyelmezni, azzal sem voltak tisztában, hogyan kell kielégíteni gyermekeik olyan alapvető szükségleteit, mint az élelmezés és a betegségek kezelése. Néhányan azt is állították, hogy az ilyen szülőket magukat is bántalmazták gyerekkorukban; azok az eddigi bizonyítékok azonban, amelyek ezt a hipotézist támaszthatnák alá, nem egyértelműek.

A gyermekek bántalmazásával, sanyargatásával összefüggésben álló tényezők listája hosszú. Tudjuk például, hogy az alsóbb osztályokhoz tartozó családokban a gyermekek bántalmazásának az aránya magas. Ez valószínűleg azzal a ténnyel függ össze, hogy az alacsony jövedelmű szülőknek kevés lehetőségük van arra, hogy kezeljék a feszültséget, aminek ki vannak téve, például a rossz lakáshelyzet vagy a pénzügyi problémák miatt. Amikor nem képesek megbirkózni a rájuk háruló felelősséggel, gyakran összecsapnak a fejük felett a hullámok. A gyermekek bántalmazásának aránya kapcsolatban állhat annak elfogadásával is, hogy a konfliktushelyzetekre fizikai válaszokat lehet adni. Ez a helyzet az "erőszak szubkultúrájában". Ráadásul amióta a gyermekbántalmazások ügyében többnyire eljárást indítanak a hivatalos szervek, az esetek nagyobb valószínűséggel bukkannak fel a hivatalos statisztikákban.

Némely kutató úgy találta, hogy a bántalmazott feleségek estében az incidens megismétlődését a formális eljárások - őrizetbe vétel és vádemelés - akadályozzák meg a leghatékonyabban. Úgy tűnik, más a helyzet a gyermekekkel. A gyermekvédelmi aktivisták közül sokan ellenzik a büntető igazságszolgáltatási rendszer beavatkozását. Hisznek abban, a hogy a gyermek és a szülő kötődése döntő jelentőségű a gyerek fejlődése szempontjából, és attól tartanak, hogy a szülő megbüntetése lehetetlenné tenné a gyermek stabil családi környezet iránti igényének kielégítését. Ők csak a legvégső esetben választanák el a gyermeket a szülőktől, és helyeznék el valamilyen otthonban vagy nevelőszülőknél. Amit ők támogatnak, az a gyermekek bántalmazásának, sanyargatásának egyéb eszközökkel történő megakadályozása. Ilyenek például az önsegítő csoportok, a gyermekfelügyelet szervezése és a krízisvonalak.

A különböző intervenciók eredményeire jellemző egy 1986-os, rossz bánásmódról készült jelentés címe: "Félig tele és félig üres". Az ismétlődő bántalmazások aránya magas, bár néhány családban vannak pozitív eredmények, és jelentős előrelépés történt azoknak a kezelési módoknak a megtalálásában, amelyek a legjobban alkalmazkodnak a különböző problémákhoz. Jóllehet a problémát jobban megértjük, mint korábban, mégis sokkal többet kell megtudnunk erről a bűncselekményről, hogy csökkenteni tudjuk gyakoriságát.

Évi