A tömeggyilkos Richard Speck

Richard Speck 1966 nyarán hívta fel magára az amerikai nép figyelmét, amikor megölt 8 nővér tanulót Chicago déli részén. Nem ez volt az első bűncselekmény, amit elkövetett, de eddig a pontig sikeresen megúszta a komolyabb felelősségre vonást. 1966-os ámokfutása után hajtóvadászat indult utána, két nappal később el is fogták. Élete hátralévő részét börtönben töltötte, ahol 1991-ben, 49 évesen szívrohamban halt meg. Egyike volt azoknak az elkövetőknek, akikkel John Douglas és Robert Ressler is interjút készített, karakterét pedig a Douglas könyve alapján készült Mindhunter című sorozatban is bemutatták.

Richard Franklin Speck

Richard Franklin Speck 1941. december 6-án született Kirkwood-ban, Illinois-ban, nagy, vallásos családban, ahol a 8 gyermek közül ő volt a hetedik. Anyja, Mary Margaret Carbaugh Speck, apja Benjamin Franklin Speck. Az édesanyja szigorúan vallásos volt, alapból ellenezte az alkoholt és a cigarettát, apjával viszont szoros kapcsolatot ápolt, sokszor mentek együtt horgászni. Apja 1947-es halála után – szívroham vitte el 53 évesen – a fiú elkeseredett. Anyja újra férjhez ment az alkoholista és bűnözői múlttal rendelkező biztosítási ügynök Carl Lindbergh-hez 1950-ben. A férfit elkapták ittas vezetésért és csalásért is. A Speck család gyermekeinek innentől kezdve nyomorúságos lett az élete, mert Lindbergh verbálisan és fizikailag is bántalmazta őket. A család Texas államba, Dallasba költözött.

A bántalmazások hatására Speck 13 éves korára alkoholistává vált, és piti bűncselekményeket követtet el, miközben más bűnözőkkel múlatta az időt. Gyakran került összetűzésbe a törvénnyel, azonban minden alkalommal, amikor letartóztatták, anyja segített rajta. 1960 és 1963 között a 7UP üdítő palackozó cégénél dolgozott, fizetésének nagy részét drogokra és prostituáltakra költötte. 1961 októberében a texasi állami vásáron találkozott a 15 éves Shirley Annette Malone nevű lánnyal, akit 1962 novemberében feleségül vett, s akivel közös lányuk született, Bobby Lynn. Még ebben az évben 22 napos büntetést kellett letöltenie egy részegen elkövetett veszekedés miatt, rendzavarásért. Házassága alatt többször volt börtönben lopás, csekkhamisítás és súlyos testi sértés miatt. Sokszor úgy gondolta, a felesége megcsalja, ezért büntetésképpen prostikat szedett fel és a házuk előtt simogatta őket, úgy, hogy a felesége Shirley a házból láthassa. 

Ebben az időszakban tetováltatta a karjára a „Born to raise Hell” feliratot, ami magyarul annyit jelent: Született pusztító. A felesége 1966-ban megunta a férje viselt dolgait és beadta a válókeresetet, melyben arra is hivatkozott, hogy Speck legalább egyszer megerőszakolta, miközben késsel fenyegette őt. Újra letartóztatták súlyos testi sértésért, de az anyja ügyvédje elintézte, hogy 10 dolláros bírságot kapjon, amit aztán soha nem fizetett ki. A válás után visszatért Monmouth-ba, ahol ácsként kezdett el dolgozni, ám hamarosan tudomására jutott, hogy ex felesége újból férjhez ment. Ez lehetett a kiváltó ok, ami aztán elindította őt a lejtőn. Betört egy élelmiszerboltba, ahonnan 70 karton cigarettát lopott el, és elkezdte árulni autója csomagtartójából. Hogy a börtöntől megmentse, nővére, Carolyn Chicagóba vitte, ahol testvére Gene szerzett neki ácsmunkát. 1966. április 2-án a 65 éves Virgil Harrist brutálisan megerőszakolta, megölte és kirabolta a saját otthonában. Április 13-án a helyi kocsma pultosát, Mary Kay Price-t halálra verte. Specknek sikerült kitérnie a rendőrség elől, de a hotelszobájában megtalálták Virgil Harris személyes tárgyait, amelyek a gyilkossághoz kötötték a férfit. Speck egy teherszállító hajóra menekült, ahol munkát vállalt, azonban hamarosan partra kellett szállnia vakbélgyulladás miatt. A kórházi tartózkodása alatt rövid viszonyt folytatott a nővérrel, aki ápolta. A nő később úgy nyilatkozott a férfiről, hogy úriemberként viselkedett vele. Miután többször vissza akart térni hajóra dolgozni, folyamatos csalódások érték, mindig valaki más kapta a munkát helyette. Napjait így többnyire ivással töltötte, majd felcsípte az 53 éves Ella Mae Hoppert, akit megerőszakolt, és akitől ellopta a 22-es kaliberű revolverét. Ebben az időben a hatóságok több lány és nő eltűnésével és meggyilkolásával is összefüggésbe hozták, mígnem eljutott a csúcsra és behatolt a nővérszállóra.

Speck, öngyilkossági kísérlete után a kórházban

1966. július 13-án a 23 éves Corazon Amuro – aki az egyetlen túlélője lett Speck ámokfutásának – ajtót nyitott a Dél Chicagói közösségi házban, ahol 8 nővértanuló élt, akik a Dél Chicago közkórházban dolgoztak. Speck azonnal fegyvert fogott rá, összeterelte a lányokat és kényszerítette őket arra, hogy értékeiket átadják neki, majd megkötözte őket. A következő néhány órában összesen 8 lányt, brutálisan bántalmazott, megerőszakolt, fojtogatott, majd késsel leszúrt. Az őrjöngése alatt nem vette észre, hogy Amuaro, aki ajtót nyitott neki, elbújt az egyik ágy alá. Miután Speck elhagyta a házat, a lány még órákig nem mert előbújni, majd mégis erőt vett magán, lemászott az ablaknál lévő létrán és segítségért kiáltott. A szomszédok értesítették aztán a rendőrséget.  Amikor a rendőrök megérkeztek a vérontás helyszínére, védőőrizetbe vették a túlélő lányt és kikérdezték őt. Szerencsére Amuaro emlékezett a férfi tetoválására és a személyleírással együtt sikerült Specket, mint az elkövetőt azonosítani. Az újságok címlapjára kerülve a férfi elkeseredésében öngyilkosságot kísérelt meg, felvágta az ereit egy törött üveggel, ám az utolsó pillanatban meggondolta magát és segítséget kért, így került be a Cook megyei kórházba, ahol életmentő műtétet hajtottak végre rajta. A tetoválása alapján, amit a médiában közzétettek, Dr. LeRoy Smith, a kezelőorvosa értesítette a rendőrséget. Speck bevallotta a gyilkosságokat, ám mivel ekkor nyugtatók hatása alatt állt, a bíróságon ez a vallomás nem ért semmit. Végül az ujjlenyomatok és a túlélő lány részletes vallomása alapján 12 nap tárgyalás után bűnösnek találták nyolc rendbeli emberölésben. Először halálra ítélték, amit később 50 től 100 évig terjedő büntetésre módosítottak.  19 év után, az 50. születésnapja előtt egy nappal 1991. december 5-én szívrohamban elhunyt.

Nyomozókkal

A börtönben elkezdett festeni és magányos tevékenységekkel múlatta idejét, úgymint bélyeggyűjtés, zenehallgatás és egy pár papagájt is tartott. Karbantartói munkát kapott és kifestette cellájának falait. A 19 év alatt többször is folyamadott feltételes szabadlábra helyezésért, de mindannyiszor elutasították. Specket hivatalosan sohasem vádolták meg azokkal a bűncselekményekkel, amelyekkel a nővérszállóban elkövetett mészárlás előtt összefüggésbe hozták, ezek az ügyek hivatalosan megoldatlanok maradtak.

A helyszín egy részlete

Specket Madonna-kurva szindrómával diagnosztizálták, ami a pszichoanalitikus irodalomban annak a hiánya, hogy a beteg képtelen fenntartani a szexuális izgalmat egy elkötelezett, szeretetteljes kapcsolaton belül. Először Freud azonosította a pszichés impotencia fogalom alatt. Azt mondják erről a pszichológiai komplexusról, hogy azokban a férfiakban fejlődik ki, akik a nőket vagy szent madonnáknak vagy olcsó prostituáltaknak tekintik. Az ilyen komplexusos férfiak vágynak egy szexuális partnerre, aki le van alázva (a kurva), míg nem tudnak vágyni a tisztességes partnerre (a madonna). Freud azt írta: „Ahol az ilyen férfiak szeretnek, ott nincs vágy, és ahol vágy van, ott nincs szeretet.” Freud azt állította, hogy a Madonna-kurva komplexust egy hasadás okozza a férfi vágyában: a szeretetteljes és szexuális aktualitások között. Ödipuszos és kasztrációs félelmek letiltják a szeretetet, amelyet a múltban érzett a vérfertőzött alany, hogy nehogy kötődjön azokhoz a nőkhöz, akikre buján vágyik. Annak érdekében, hogy a minimálisra csökkentse a szorongást, a férfi bekategorizálja a nőket két csoportba: nők, akiket imádhat és nők, akiket szexuálisan vonzónak talál. Miután a férfi szereti az első kategóriában lévő nőket, a másik csoport nőit semmibe veszi és lebecsüli. Freud legalább egy alternatív magyarázatot adott a madonna-kurva komplexusra: Ez a korábbi elmélet nem az ödipuszi-alapú kasztrációs szorongáson alapszik, hanem a férfi elsődleges nők iránti gyűlöletén, amelyet a gyermek értelme stimulál. Az ilyen férfiaknak át kellett élniük egy elviselhetetlen csalódást és/vagy egy nárcisztikus sérülést az anyjuk kezétől. Ezen elmélet szerint, felnőttkorban a fiúból lett férfi arra törekszik, hogy megbosszulja ezeket a félrekezeléseket nők elleni szadista támadásokkal, amely nőket az anyjával helyettesít be. Elképzelhető, hogy egy ilyen megosztottság súlyosbodhat, ha a szenvedőt egy hideg, de túlféltő anya nevelt fel – hiányzik az érzelmi nevelés paradox módon felerősítve egy vérfertőző köteléket. Az ilyen ember gyakran udvarol olyannak, akinek anyai tulajdonságai vannak, abban reménykedve, hogy betölti azt az intim szükséget, amely gyermekkorban beteljesületlen maradt. Csak azért teszi, hogy azok az elfojtott érzések, amelyek az előző kapcsolatot körülvették, visszatérjenek, hogy megakadályozzák a szexuális kielégülést az újban.

Speck, és a Mindhunter sorozatban őt alakító színész

A tetoválása és abbéli meggyőződése miatt, hogy arra hivatott, címlapokon szerepeljen, valószínűleg nárcisztikus személyiségzavarban is szenvedett. Specket tévesen megvádolták azzal is, hogy a bizonyos XYY kromoszóma rendellenességben szenved, mely szerint az ilyen szindrómában szenvedő férfiak hajlamosabbak a súlyos bűncselekmények elkövetésére, de ezt a teóriát már megcáfolták és Specknek normális, XY kromoszómája volt.

Az áldozatok

 Speck áldozatai a nővérszállóban:

-        Mary Ann Jordan (3-szor megszúrta)

-        Suzanne Farris (harisnyával fojtogatta, 18-szor szúrta meg)

-        Patricia Matusek (gyomorba vágta és megfojtotta)

-       Nina Schmale (nyakon szúrta, a lány megfulladt)

-        Pamela Wilkening (szíven szúrta)

-        Merlita Galguilo (leszúrta és fojtogatta)

-        Valentina Paison (elvágta a torkát) 

-        Gloria Davy (megfojtotta)

A gyilkosságokkal kapcsolatban ezt mondta: „nem voltak érzéseim, amikor megöltem őket, nem volt semmilyen érzésem azon az éjjelen. Azt mondták, minden csupa vér volt. Nem emlékszem erre. Semmit nem éreztem…nagyon sajnálom. Azokat a lányokat, a családjaikat és magamat. Ha újra megtehetném, sima betörés lenne.”

Egy újabb helyszíni fotó

Speck halála után a neuropatológus, Dr. Jan E. Leestma a chicagoi neurosebészeti intézetben elvégezte a férfi agyának boncolását, mely során durva elváltozásokat talált. Az agy két területe – a hippokampusz, amely az emlékezetért felelős, és az amigdala, amely az erős érzelmekért, mint a harag is, felelős – rányomult egymásra és a határaik elmosódtak. Leestma metszeteket készített az agyszövetekből és megmutatta másoknak is, akik egyetértettek abban, hogy ez szokatlan. További elemzés azonban nem történt, a szövetminták pedig vagy elvesztek, vagy ellopták őket, amikor egy neurológushoz küldték azokat további vizsgálatra Bostonba. Így Leestma felfedezése nem volt meggyőző. 

Dr. Leestma egyik kollégája, Dr. John R. Hughes neurológus a szövetmintákról készült képeket a kilencvenes években Speck agyáról készült agyhullám tesztekkel együtt, amiket még a hatvanas években készítettek, megvizsgálta, majd így nyilatkozott: „Még soha nem hallottam ilyen jellegű abnormalitásról a neurológia történetében. Ilyen kivételes eltérésnek kivételes következménye kell, hogy legyen. Dr. Hughes Speck gyilkos természetét az agyi abnormalitás, az alkoholista mostohaapától elszenvedett bántalmazás és a saját alkoholizmusa, valamint az erőszak kombinációjaként jellemezte. Speck halála után senki nem jelentkezett a holttestért. Duane Krieger, a Will megyei halottkém beszélt a férfi nővérével, aki azt mondta, attól fél, hogy az emberek meggyaláznák a sírt, ha ismert helyen temetnék el. A nővére azt is mondta a gyerekeinek, hogy soha nem mondhatják el senkinek, hogy Richard Speck a nagybátyjuk volt. Specket végül elhamvasztották, a hamvait pedig egy ismeretlen helyen szórták szét.

Évi