A szúrt sérülések specialistája – Dr. Claas Buschmann igazságügyi orvosszakértő

Fehér orvosi köpenye a levegőben verdes, ahogy Claas Buschmann sietve halad a folyosón, mintha a következő betege már arra várna, hogy megírja neki a receptet. Az ő kliensei azonban órák, napok, hetek, néha évek óta elhunytak és hűtőrekeszekben várnak rá.  Gyakran nem természetes úton haltak meg. Az erőszakos halál is Buschmann doktor foglalkozásához tartozik.

Több, mint 1800 igazságügyi boncolást végzett már el a 42 éves igazságügyi orvosszakértő, további sok esetben orvoscsoport tagjaként járt el. A berlini orvosi egyetem igazságügyi orvostani intézetében az ügyészség megbízásából „nem természetes” és tisztázatlan haláleseteket vizsgálnak. A halottak öt százalékát boncolják, néhánynak szúrt sérülései is vannak. „Nem minden késszúrás származik azonban bűncselekményből”, mondja Buschmann doktor. A boncasztalon fekvő személy vajon emberölés áldozata lett, vagy saját kezűleg végzett magával? Mit mondanak a sérülések az elkövetés módjáról és az elkövetés eszközéről? Meddig tartott a haláltusa? Mi volt végül a halál oka? Mindennapi kérdések egy főorvos számára.

Országos statisztika nincsen, de Berlinnel kapcsolatban az orvosszakértő azt mondja: „Évente 50-80 emberölési ügyünk van, közöttük 15-20 olyan személlyel, akik úgynevezett „éles erőszak” áldozatai lettek. Ehhez sorol a doktor minden olyan eszközt, ami vág vagy szúr – kés, olló, üvegszilánk, éles kő, levélnyitó.

Az orvosi egyetem még nem közzétett adatai szerint, az éles eszközök okozta halálesetek közül 2005 és 2015 között az elkövetők 92 százaléka, az áldozatok 76 százaléka volt férfi. A leggyakoribb a mellkasi szúrás, aztán következnek a nyaki, hasi és fejszúrások. A legfiatalabb áldozat 17 éves volt, egyetlen szívszúrásban halt meg.

Mi a leggyakoribb halálok? „Külső vagy belső elvérzés”, mondja az orvos. „Amit még gyakorta látunk, az a tüdőembólia, légmell, vagy feszülő légmell. Az utóbbi már a tüdő kis sérülései esetén is bekövetkezhet, és végzetes következményei vannak: „Minden levegővételnél levegő kerül a pleurális térbe, a tüdő és a mellkas fala közti térbe. A kilégzéskor azonban ez a levegő nem távozik, ezáltal a pleurális tér minden lélegzetvétellel felpumpálódik. Hatalmas nyomás keletkezik, ami életveszélyessé válik.” A legjobb esetben az áldozat még órákig cselekvőképes, a legrosszabban csak másodpercekig.

Többlakásos társasház Neukölln kerületben. Egy mitugrász gengszter rapper terrorizálja a szomszédokat dübörgő zenéjével. Rengeteg feljelentés érkezik, a rendőrség többször kimegy. A 19 éves férfi nem foglalkozik ezzel, továbbra is teljes hangerőn hallgatja a dalokat. Amikor az egyik lakó ismét megkéri, hogy halkítsa le a zenét, a rapper kitör, és egy kést döf a férfi mellkasába, aki még vissza tud menni ugyan a lakásába segítséget hívni, de nem sokkal később meghal.

A szemlebizottságot, ügyészséget és a szolgálatban lévő igazságügyi orvosszakértőt – ebben az esetben Class Buschmannt - értesítik. Még a helyszínen halottszemlére kerül sor, a halál idejének megbecslésével, majd az áldozatot a patológiára szállítják. Ott aztán, emberölés esetén először az egész testről CT felvétel készül, egy halál utáni számítógépes tomográfia. „Ez hasznos eszköz, de a tulajdonképpeni boncolást a CT sohasem fogja tudni kiváltani”, mondja Buschmann. De így már a holttest felnyitása előtt látja, hogy a mellkasüregben volt-e vérzés. Vagy kialakult-e légmell. „Néha még egy letört kés csúcsát is megláthatjuk így.”

A holttest belső vizsgálata előtt az orvos elvégzi a külső vizsgálatot, leírja a holttestet felülről lefelé, azt is ahol a ruha elszakadt, közben a diktafonra beszél: „A koponya tapintásra és kopogtatásra stabil.” Vagy: „A felső sebszél inkább tompán kialakított, az alsó szél inkább csúcsosan.” Leírja a szúrt sérülést: milyen hosszú, milyen szélesen nyílik a seb, hogyan néznek ki a sebszélek – általában simák. Ha a sértetten 20 ilyen seb van, akkor az orvos mind a 20 esetben megteszi ezt. A fontos leleteket fotón rögzítik – mércével a sérülés mellett. Az aktához.

„A külső halottvizsgálat megmutatja nekem, hol hatolt be a kés a testbe, a behatolási pontot, a szúrt sebet. A halál oka ezzel azonban még nem tisztázott”, mondja az orvosszakértő. „Ahhoz a szúrcsatornát is meg kell vizsgálnom. Milyen mélyre hatol, a penge megsértett-e valamilyen szervet vagy a főütőeret? A férfi az izgatottságtól akár szívinfarktust is kaphatott.”

Az ezt követő belső vizsgálathoz Buschmann mindhárom testüreget megnyitja – a mellkast, a hasat, és a koponyát. Ezután hosszában felvágja a testet, a nyaktól a köldök mentén a szeméremcsontig. „Nincs Y-vágás, ahogyan azt a tévében gyakran mutatják.”

A fenti eset kapcsán a következőt látja: A késszúrás nem okozott komoly szívsérülést, az aortát nem metszette át, a kés a tüdőt csak felszínesen sértette meg. A férfi jobb oldali mellkasüregében csak 100 ml vér van. Ebbe nem lehet belehalni. A halál oka feszülő légmell volt.”

Ha a helyszínen vagy annak közelében kést találnak, az orvosszakértő azt is megvizsgálja. A nyomozók ilyenkor arra kíváncsiak: okozhatta-e ez a kés a sérülést, passzol-e tehát a sérülés morfológiába? „A végleges bizonyítást azonban, hogy valóban az elkövetés eszközéről van-e szó, csak összehasonlító DNS vizsgálattal lehet elvégezni.”

Különösen veszélyes kés nincsen, mondta Buschmann. „Recézett élű késsel történő szúrás ugyanolyan halálos lehet, mint egy simára csiszolt élűvel történő. Az orvos azonban tudja, hogy mely szúrt sérülések vezetnek a leggyorsabban halálhoz. A szívszúrások, illetve ha a főerek vagy a tüdő sérül. Amennyiben nem kerül elő az elkövetés eszköze, a seb alapján mégis megállapítható róla valami. Ilyenkor megállapítja a seb szöge alapján, hogy az elkövető egy- vagy kétélű kést használt. „Ha két csúcsban összefutó sebszögünk van, tudjuk, hogy kétélű csiszolt késről van szó.” A penge hosszáról is tud mondani valamit. „Mindenesetre csak azt hogy körülbelül milyen hosszú, mivel nem szükségszerű, hogy a penge egész hosszát beszúrták.”

Néha a késsel elkövetett állítólagos emberölésről kiderül, hogy valójában öngyilkosság – akkor is, ha a sértett testén 80 vagy 100 szúrt sebet lehet számolni. „Előfordul, hogy az emberek különféle eszközöket készítenek, hogy hátba tudják szúrni magukat.” A hiányzó védekezési sérülések, vagy a különösen érzékeny területek kihagyása is utalhat öngyilkosságra. „Az öngyilkosok általában nem szúrják szemen magukat, sem a nemi szerveken vagy a mellbimbón. Egy külső elkövető erre nem igazán lenne tekintettel. Válogatás nélkül szúrná meg áldozatát. „ Öngyilkosságra utalhatnak még az úgynevezett próbaszúrások, melyet angol kollégái „hesitation marks”-nak, habozási jeleknek neveznek. „Egyetlen olyan esetről tudok, amikor az elkövető ezt megpróbálta utánozni. De nem sikerült neki.”

Évi