15 év gyilkos elmék között

 Amikor 1972-ben megalakult az Amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) Viselkedés Tudományi Egysége (BSU), az alapítók nem is sejthették, hogy 33 évvel később, 2005-ben egy televíziós sorozat formájában láthatja majd viszont a nagyközönség, miről is szól ez a munka, mit takar valójában a viselkedéselemzés kifejezés.

Sokszor, sok helyen kérdezték már tőlem, hogy miért érdekel a profilozás, a viselkedéselemzés, hogyan jött az életembe ez az érdeklődési terület. A tanárképző főiskolán kezdett jobban érdekelni az emberi viselkedés, hogy milyen tettek, magatartási formák mögött mi rejtőzik, kinek, hogyan determinálják élete történései a tetteit, s hogyan viselik annak következményeit.

2005-ben aztán berobbant a köztudatba a Gyilkos elmék (Criminal Minds) című amerikai tv-sorozat, mellyel úgymond megpecsételődött az én sorsom is.

Idén, 15 év, 15 évad után véget ért ez a nagyszerű sorozat, az alkotók úgy érezték, hogy nem érdemes tovább fűzni a történetet, mert egy idő után már csak ismételni lehet, visszakanyarodni és kicsit másképp tálalni azt, amit már egyszer feldolgoztak. Akkor is, ha a bűnözői elme túlságosan találékony és a bűnös fantázia kifogyhatatlan is. 15 év után el kellett engedni a viselkedéskutatókat, úgy kellett lezárni ezt az időszakot, hogy a rajongók szeretettel emlékezzenek vissza az FBI különleges ügynökeire.

A Gyilkos elmék az egyetlen olyan sorozat, amelyet az FBI is elismert. Véleményükben hangot adtak annak, hogy az epizódokban bemutatott profilozói munka 90%-ban megfelel a valóságnak, nyilván kellett azonban némi látványosság, hiszen ha teljesen a maga valójában mutatták volna be ezt a munkát, a néző tíz perc után elaludt volna, vagy másik csatornára kapcsol. Az évadok, és epizódok során visszaköszönnek a megtörtént bűncselekmények, valódi sorozatgyilkosokra hivatkoznak a szereplők, próbálnak párhuzamot vonni az aktuális sorozatbeli elkövető és a hírhedt gyilkosok tettei között. A producerek között az évek során felbukkantak egykori FBI ügynökök, Jim Clemente, egykori nagyszerű profilozó, akinek neve talán a JonBenét Ramsay ügy kapcsán lehet ismerős (az esetet feldolgozó minisorozat olvasható a blogbejegyzések között), hosszú évekig segítette a színészek munkáját, a karakterek megformálását, illetve az egyes epizódok történeteinek megalkotását. Volt olyan rész, amiben epizódszerepet is vállalt.

A Gyilkos elmék csapata az elmúlt 15 évben valódi családdá kovácsolódott, s olyan példamutató összetartást demonstráltak mind a szakmai-, mind a magánéletben, mely példaként szolgálhat a valódi életben a rendvédelemben dolgozók számára is.

 A csapat első évados, eredeti felállása sokat változott az évek során, sok karakter került be rövid időre, egy-egy évadra, s el kellett köszönnünk kedvenc profilozóinktól is. A legnagyobb megrázkódtatás talán Jason Gideon ügynök sorozatból való kilépése volt, mindjárt a második évadban, hiszen ő volt a csapat szíve, lelke és agya is egyben. A szerepet megformáló Mandy Patinkin mindannyiunk szívébe belopta magát, tudása, tapasztalata és megnyugtató hangja a csapat vezérfonala is volt egyben.

Egy –egy epizód külön is foglalkozott azzal, kinek milyen múltbeli esemény határozta meg az útját az FBI kötelékébe, néhány tragikus esemény pedig mégjobban összekovácsolta a csapatot.

Az évadok során előttünk válik kommunikációs összekötőből vérbeli profilozóvá J.J., vagyis Jennifer Jareau ügynök, Emily Prentiss pedig a második évad újoncából végül az egység vezetője lesz. Érdekes és egyben méltányolandó, hogy bár az FBI-nál viszonylag sokára fogadták el a női ügynökjelölteket, a sorozatban mindegyik női karakter megbecsülésnek örvend és jelentős szakmai fejlődésen megy keresztül, pozitív példát mutatva mindenki számára.

A sorozat „kézjegye” az első évadtól kezdve, hogy minden epizód elején és végén ismert tudósok, gondolkodók idézete nyitotta és zárta az eseményeket, természetesen az aktuális ügyhöz passzolóan.

15 év után el kell köszönnünk Jason Gideontól, Aaron Hotchnertől, Derek Morgantől, Emily Prentisstől, Spencer Reidtől, David Rossitól, Jennifer Jareautól, és Penelopé Garciatól. A többi karaktert most azért nem említem külön, mert a sorozat magját ezek a személyek alkották, ők hagytak mély nyomot mindannyiunkban.

Bár a sorozat bővítését is megpróbálták a Criminal Minds: Suspect Behavior nevű másik sorozattal, az két évad után nem hozta a hozzá fűzött reményket. Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy a Gyilkos elmék a valaha készített legjobb, profilozást bemutató sorozat, s gyanítom, velem együtt még nagyon sokan újra és újra megnézik majd az egyes évadok epizódjait, mert még mindig rengeteg tanulnivaló van azokban a történetekben, amik még évekig lekötik a profilozás iránt érdeklődők figyelmét.

Köszönöm a 15 évnyi tudást, inspirációt, igényt a kutatásra, fejlődésre. Ez a blog leginkább ennek a sorozatnak köszönheti a létét, s ezért nem tudok eléggé hálás lenni.

„Én úgy hiszem, az emberiség konfliktusból született. Talán ezért él mindegyikünkben egy sötét oldal is. Néhányunk magához öleli. Néhánynak nincs választása. Mi többiek küzdünk vele. És a végén olyan természetessé válik, mint a lélegzetvétel. Egy ponton mindannyiunknak muszáj szembenézni az igazsággal. Önmagunkkal.”

Évi