A mániás-depressziós elmezavar – ahogy arra már a
betegség elnevezése is utal – elsődlegesen a hangulati élet zavara. A mánia szó emelkedett hangulatot, a depresszió
ennek ellenkezőjét, azaz levertséget jelent. Az
érzelmi élet normális hangulati ingadozását jól ismerjük. Örülünk, ha jókedvűek
vagyunk, ha valamilyen öröm ér bennünket; szomorkodunk, ha valami bánt. A
mániás-depressziós betegnél tartós hangulatingadozásokat találunk. Az
egészséges ember és a mániás-depressziós beteg hangulati ingadozásai között van
egy lényeges különbség. A mániás-depressziós beteg nem azért van emelkedett
hangulatban, mert valamilyen öröm éri, vagy nem azért levert, mert valamilyen
bánat érte. A tartós hangulati eltérést nem külső okok váltják ki, az belülről
jön és ez által tárgytalan és lélektanilag nem magyarázható.
